Korábbi cikkek a témában:
- Konzolgenerációk 1. rész: 41 éves az első otthoni videojáték
1972-ben a Magnavox Odyssey megjelenésével végre az otthonokba is eljutott a tévékészülékeken való játék lehetősége. Ez igazán nagy szó volt akkoriban, hiszen az első, kereskedelmi forgalomban megvásárolható,sorozatgyártott pénzbedobós játéktermi videojáték mindösszesen hat hónappal korábban került piacra. AComputer Space nevet viselő játékgépet a Nolan Bushnell és Ted Dabney alapította Syzygy fejlesztette, és a Nutting Associates által gyártott üvegszálas kabinetben hozták forgalomba. Sajnos nem lett igazán sikeres, ami leginkább a játék nehéz kezelhetőségének volt betudható.
Bushnell persze másképp vélekedett, szerinte a gyártó sem jeleskedett a gép marketingjében, így a következő játékgép ötletének piaci bevezetését már másképp képzelte. Miután kiderült, hogy a Syzygy név már foglalt, új cégnév után néztek. A választás az Atarira esett, ami Bushnell kedvenc táblás játékában, a japán Go-ban egy állás neve. A céghez csatlakozott Allan Alcorn mérnök, és hamarosan piacra dobták Baer „Barna Doboza” ping-pong játékának hangeffektekkel és pontszámláló funkcióval kibővített koppintását, a Pong névre keresztelt játéktermi masinát.A videojátékos cégek közti viszálykodás és a jogi hercehurcák már ekkor elkezdődtek.
Pong on a chip
Az Atari 1975-ben kiadta a Pong tévére köthető „házi” változatát, amit az USA-ban a Sears üzletláncon keresztül értékesítettek. Az integráltáramkör-gyártók rövid idő alatt ráéreztek a nagy lehetőségre, és elárasztották a piacot olcsó,egychipes Pong megoldásaikkal. A legismertebb ilyen chip a General Instruments AY3-8500-as CMOS integrált áramköre volt, mellyel igen költséghatékonyan – néhány tucat ellenállás, kondenzátor és pár tranzisztor felhasználásával – lehetett 4, illetve 6 programos (tenisz, faltenisz szóló, faltenisz páros, jéghoki,két fajta céllövés) Pong gépet készíteni. A kép fekete-fehér volt, a hang pedig a legtöbb esetben nem a tévéből, hanem a játékgép saját hangszórójából szólt.
A legelső ilyen masina a Coleco Telstar volt, ami 1976-ban jelent meg az USA-ban. Ebben az időszakban számos hasonló Pong on a chip áramkör született, ezek között akadt olyan is, amiben tucatnyi játék többféle változata volt elérhető (tankcsata, labdajátékok, motoros-autós programok, faltörők). Voltak trükkös gyártók, akik olyan cserélhető kazettás gépeket dobtak piacra, melyekben eleve benne volt vagy tízféle játék, de ezeket csak külön megvásárolható kazettákkal lehetett aktiválni (a kazettákban nem volt semmilyen alkatrész, az üres NYÁK-panel csak a csatlakozó sor megfelelő lábait zárta rövidre). Ezek a többjátékos gépek már színes megjelenítésűek voltak (például zöld háttér, fehér pályaszélek, piros és kék ütők), és a sima tekerős potenciométer helyett joystickkal mozgathattuk a vonalkánkat a képernyőn.
Az otthoni videojátékok hirtelen jött népszerűsége viszont nem várt fejleménnyé fajult. A problémát a sokkal alacsonyabb költséghányaddal működő távol-keleti gyártók feltűnése okozta, akik konténerszám ontották Európába és az USA-ba olcsó készülékeiket.1977-re a piac annyira telítődött, hogy az amerikai gyártók gépeit már csak óriási veszteségek árán lehetett értékesíteni. A videojáték-ipar első összeomlása második generációs gépeket is érintett, de ez már a következő rész témája.
Magyar gyártmányok
A hetvenes évek közepén a magyar elektronikai fejlesztést és gyártást még javában sújtotta a COCOM-lista tiltása.A hidegháborús félelmek miatt a keleti blokk országai gyakorlatilag nem juthattak hozzá fejlett nyugati mikroelektronikai gépekhez, műszerekhez és alkatrészekhez. Ilyen-olyan kerülő utakon persze minden beszerezhető volt, de kimondottan nehézkesen és természetesen a reálisnál jóval magasabb árakon. Szerencsére a nagy videojáték lázból nem maradtunk ki, így bár kis késéssel, de a hetvenes évek végén a hazai elektronikai gyártók is piacra dobták játékgépeiket.
A Videoton első játéka Sportron néven került forgalomba. Talán alkatrészenként érkezett, és itthon rakták össze, vagy az is lehet, hogy kompletten összeszerelve kaptuk, de lényegében egy távol-keleti masina volt Videoton matricával.Az igazi áttörést az 1982-ben piacra került, immáron valóban saját fejlesztésű„ronda zöld” elektronikus tévéjáték hozta meg. A pálcika-tenisz és tévéfoci nevekkel is illetett készülék sok gyűjtő véleménye szerint az egyik legdizájnosabb Pong gép.
Az AY3-8500-as áramkörön alapuló masina kivitelezésén jól látszik a Videoton mérnökeinek találékonysága, és a szocialista hiánygazdaság „használjuk fel, ami a raktárban megmaradt” alapelve. A gép előlapján visszaköszönnek a korabeli Videoton tévékészülékek csatornaváltó gombjai, a kontrollerek spirális kábelei pedig kísértetiesen hasonlítanak a tárcsás asztali telefonok és telefonkagylóik összekötésére használt vezetékekre. Az Orion és a Híradástechnika Szövetkezet saját fejlesztésű készülékei kevésbé terjedtek el, így nem is annyira ismertek.
Hordozható masinák
A tévére csatlakoztatható videojátékokkal nagyjából egy időben születtek meg a mobil játékmasinák. A hetvenes évek elején az igen kezdetleges mechanikus és elektromechanikus gépek voltak elterjedtek. Ezekben filmszerű végtelenített szalagok tárolták a „pálya” rajzát, amelyeket egy elektromos motor tekert folyamatosan. E fölött egy mechanikus áttételezés segítségével mozgathattuk autónkat vagy űrhajónkat. Az ütközésérzékelés ugyanígy mechanikus volt. Az egészet egy vagy több izzó világította meg alulról, így mondhatni árnyjátékként jelent meg minden a „képernyőn”. Hangos, zajos, pontatlan, primitív játékok voltak.
A hetvenes évek közepén már a teljesen elektronikus LED kijelzős játékok domináltak (Epoch, Tomy, Bandai), köztük pár igazi gyöngyszemmel, és természetesen mindegyiken Made in Japan felirattal. Az évtized vége felé jelentek meg az LSI integrált áramkörös, világító vákuum fluoreszcens kijelzőt (VFD – asztali szalagos számológépekben van ilyen) használó tabletop készülékek. Számomra ez jelentette az aranykort. Az ebben az időszakban piacra került hordozható játékgépek bonyolultsága messze meghaladta a következő generációban megjelent LCD kijelzős készülékekét (ezt általában az áruk is tükrözte). Többszínű VFD kijelző, játéktermi gépekre hajazó készülékházak, és sok esetben igencsak változatos játékmenet jellemezte ezeket a masinákat.
Aztán elérkezett a tömegtermékké válás korszaka. A nyolcvanas évekkel beköszöntött az olcsó LCD technológia, és egy újabb szereplő jelent meg a színen: a Nintendo. A cég zseniális tervezőjének, Gunpei Yokoinak máig kultikus – a gyűjtők által leginkább áhított – Game & Watch sorozata beindította a lavinát. A neves japán gyártók (Casio, Bandai, Tomy) mellett hongkongi és tajvani cégek is beálltak a sorba, hogy több ezer különféle lapos pityegő kütyüvel – legismertebb nevükön kvarcjátékkal – árasszák el a piacot.
A korai darabokon még jól látszik az igényesség: a formák, a felhasznált anyagok, a kivitelezés mind első osztályú. Később már a jó nevű cégek is a költséghatékonyság mellett döntöttek, így búcsút inthettünk a szálcsiszolt – lakkozott alumínium előlapoknak, és maradt az olcsó, szitázott műanyag. A korszak legismertebb darabjai a két képernyős Nintendo Donkey Kong és Donkey Kong 2, valamint a máig legkultikusabb Casio Western Bar a maga zseniális hangjaival és meglepően addiktív játékmenetével.
Hazánkba a vasfüggöny és a szigorú vámellenőrzések miatt nem kerülhettek be korlátlan mennyiségben ezek a nyugati játékok, de szovjet barátaink ezen a problémán is enyhítettek. Akkoriban kimondottan elterjedtek voltak a Game & Watch játékok szovjet koppintásai (a lengyel piacokon néhány száz forintért árulták őket), melyek közül a legismertebb – és leggyakoribb – darab az a tojáskapkodós játék, ami a „No, megállj csak!” (Nu pogodi!) című rajzfilm farkas és nyúl figuráit vonultatja fel.
Az orosz játékokra jellemző volt a baltával faragott kivitelezés: sorjás fröccsöntés, vetemedett kasztni, elcsúszott vagy elmaszatolt feliratok, ronda rongykarton csomagolás, stb. Bár jól láthatóan az anyag nem volt kispórolva belőlük (mint az ma jellemző az olcsó kínai vackokra), de a játékok megjelenése teljességgel nélkülözte az elegancia és az igényesség bármely formáját.
Cserélhető programkazettás hordozható játékgépekkel többen is próbálkoztak, de a kvarcjátékok több mint egy évtizedes tündöklésének végét ismét a Nintendónak és Gunpei Yokoinak köszönhetjük. 1991-ben jelent meg a Gameboy, amiben a ma csúcskategóriát képviselő Nintendo 3DS ükapját tisztelhetjük (a Nintendo 2005-ben nyugdíjazta a Gameboy nevet).
A rovat hamarosan folytatódik!
