Játékvilágok cikksorozatunkban a legérdekesebb, fantázia szülte világokat mutatjuk be, amelyek különböző médiumok (könyvek, filmek stb.) mellett számos videojátéknak is otthont adtak.
Biztos vagyok benne, hogy 2018-ban a Transformers kapcsán már majdnem mindenkinek Michael Bay kétes minőségű mozifilmjei jutnak az egészbe, pedig a járművekké alakuló antropomorf robotok meséje jóval korábban indult. Egészen pontosan 1984-ben, ekkor fogott bele a transformerek gyártásába az addig a Diaclone és Microman játékokat készítő Takara Tomy, valamint velük társulva a G.I. Joe: A Real American Hero-bábuk fogadtatásán felbuzdult Hasbro. Az autókká, repülőgépekké vagy éppen pisztolyokká átalakítható robotok azonnal népszerűvé váltak, és a játékboltok polcai mellett különböző médiumokban is hódítóútra indultak.
Generációs különbségek
A Transformers kánon első fejezete a Generation 1, röviden G1 volt, itt születtek meg a máig központinak számító karakterek, például Optimus Prime vagy örök ellenfele, Megatron. Az autobotok és álcák soha véget nem érő polgárháborúja hamar kezdetét vette a Marvel képregényeiben is. Ekkor olyannyira a Marvel képregényes univerzumának részét képezték a robotok, hogy Pókemberrel és Nick Furyval is összeakadtak. A televíziókat sem kerülték el a transformerek. A Sunbow Productions és a Marvel Productions, később a Hasbro Productions kezei közül került ki az a rajzfilmsorozat, amely hosszú ideig a képernyők elé szegezte az ifjúságot. Történetbeli eltérések szép számmal akadtak a képregények és a rajzfilmek között, amit csak bonyolított az, hogy a későbbiekben más kiadókhoz kerültek a Transformers képregények jogai. A Dreamwave és az IDW füzetei pedig már a robotok Földre érkezését, tehát a széria nyitányát is átírták sok egyéb történetszállal együtt. A G1 csúcspontja mindenképpen az egész estés The Transformers: The Movie rajzfilm volt, amit ugyan pokolian rossz fordítással (az álcákból például "varangyok" lettek), de magyarul is kiadtak.
Az 1984 és 1993 között futó első generációt a Generation 2 követte, majd 1996-ban érkezett a Beast Wars: Transformers, 1999-ben pedig a Beast Machines: Transformers animációs sorozatok. A bestiás vonalat nem minden rajongó gyomra tudta fájdalommentesen bevenni, ami nem is csoda: a kezdetleges 3D-animációk inkább voltak kellemetlenek, mint mutatósak, a vadállatokká alakuló robotok pedig kétségtelenül kevésbé néznek ki jól, mint a korábban megszokott autós-repülős megoldás.
A 2000-es években gyorsan váltották egymást a Transformers rajzfilmsorozatok, nem mellékesen mindhez érkezett is az új játékkészlet - az összefüggést nem túl nagy mutatvány észrevenni ebben az esetben. A gyorsan cserélődő szériák közül a Unicron trilógiát (Transformers: Armada, Transformers: Energon és Transformers: Cybertron) érdemes kiemelni. Ez a három sorozat nemcsak látványában volt remek, hanem a sztorit is ügyesen kanyarították. 2010 és 2017 között, a War for Cybertron videojáték megjelenését követően egységes univerzum kiépítésén kezdtek munkálkodni a Hasbro kreatív fejesei. A játék világában kapott helyet a Transformers: Prime sorozat is, sőt még könyvek is megjelentek, amelyek tovább bővítették ezt az összekapcsolt univerzumot. Már tudni lehet, hogy a soron következő animációs adaptáció a Transformers: Cyberverse címet kapja, és elméletileg idén ősszel el is startol.
Robotok és robbanások
Michael Bay nagy Transformers-álma 2007-ben indult el, akkor került a mozikba a filmsorozat első része Steven Spielberg produceri tekintetével óvva, valamint Shia LaBeouf és Megan Fox főszereplésével. Pontosan tudjuk, hová jutott azóta a széria, de az első film még tényleg szórakoztató, élvezhető volt. Ekkor még nem sejtettük, hogy gyorsan eljutunk a 2017-es ötödik részig, a Transformers: Az utolsó lovagig, amit inkább kitörölnénk az elménkből. Jó eséllyel így van ezzel Anthony Hopkins is, akit valamilyen megmagyarázhatatlan okból rá tudtak venni arra, hogy szerepeljen ebben a kétes alkotásban.
A Hasbro filmes részlege egyetlen pillanatig sem áll le, idén decemberben jön a Bumblebee spinoff a pankrátorból lett színész, John Cena főszereplésével. Michael Bay szerint elvileg 14 kész történet várta, hogy Transformers film válhasson belőlük, többek között szóba került egy esetleges Transformers/G.I. Joe crossover is, de elvileg szeretnének egy eredetmozit is készíteni, amely Cybertront, a transformerek bolygóját mutatná be részletesebben. Kérdés persze, hogy Az utolsó lovag szerényebb teljesítménye mennyiben módisítja a terveket. Legutóbb már arról hallottunk, hogy a jövőre tervezett hetedik rész premierjét törölte a Paramount Pictures és nem is határozott meg új dátumot.
Autóból robot, robotból autó
Már egészen a franchise kezdeti éveitől fogva megjelentek Transformers videojátékok, amelyek az eltelt évtizedekben vegyesen választották témájukul a játékok különböző generációit. Könnyebb úgy sorba venni őket, ha nem időrendben haladunk, hanem azt vesszük figyelembe, hogy melyik animációs sorozat vagy film alapján készítették el őket.
1985-ben adták ki az első játékot The Transformers címen, ami értelemszerűen a G1-es videojátékok sorát nyitotta meg. A Sinclair Spectrumra, Commodore 64-re megjelent alkotás egy platformerelemekkel vegyített shoot 'em up cím volt, története szerint az autobotok egy energonkocka négy darabját akarták megtalálni. Mindössze egy évvel később már jött is a Transformers: The Battle to Save the Earth, immár kizárólag C64-re. Az Activision játékában nem volt túl bonyolult a feladatunk: lőni kellett mindenre, ami mozog. Még ugyanebben az évben megjelent NES-re a The Transformers: Mystery of Convoy, ezt azonban csak a japán játékosok élvezhették.
Egy évre rá a Transformers: The Headmasters is kizárólag a szigetországban jelent meg, majd nagy csend következett G1 fronton, amit végül a 2003-as PS2-es Transformers tört meg. A változatosság kedvéért ugyancsak Japán-exkluzív játékról van szó. Egy gyors mobilos kitérő (Transformers G1: Awakening) után jutunk el 2015-ig, amikor megkaptuk a Transformers: Devastationt, amely PC mellett már a jelenlegi és az előző generációs konzolokon is tiszteletét tette. A játék elég rövid, ráadásul monotonnak is mondható, de kiváló dizájnja és a retró G1-es hangulat azért elvitte a hátán.
A Beast Wars: Transformers irányzat nem csak a rajzfilmek terén volt megosztó, a hozzáköthető három videojáték sem érdemel sok szót: a kritikusoknál is elhasaltak, és a játékosok tárcái sem tárultak nagyra miattuk. Sokkal érdekesebb a Unicron trilógián alapuló, 2004-es Transformers, amely kizárólag PS2-re jelent meg, noha a terveztek egy PC-s kiadást is. Az Atari játéka remek értékeléseket kapott, ami nem is csoda: pazar élmény Optimus Prime-ot, Red Alertet vagy éppen Hot Shotot irányítva egyetlen gombnyomással átváltani a robot- és a járműkinézetek között.
Háború Cybertronért
Az Activision a mozifilmekből az első hármat érdemesnek ítélte arra, hogy játékokat készítsen belőlük, ezek viszont sajnálatos módon még az erős közepes szintet is csak ritkán súrolták. A Transformers 3 után inkább elindítottak egy sokkal szórakoztatóbb szériát, ez lett a 2010-es War for Cybertron. Ennek a trilógiának az első két darabja (Transformers: War for Cybertron és Transformers: Fall of Cybertron) messze túlszárnyalta a filmes adaptációkat; feszesen írt történetével, látványos összecsapásaival és felhasználóbarát, pörgős játékmenetével megérdemelten lopta be magát a rajongók szívébe.
Hatalmas mellényúlás lett végül ezután a 2014-es Transformers: Rise of the Dark Spark, amely a War for Cybertron világot próbálta meg összemosni a Transformers: A kihalás kora mozifilmmel. A két univerzum keverékéből egy pocsék játék született; hiába jelent meg minden fontosabb asztali és kézi konzolra, sőt PC-re is, hatalmasat bukott. Azóta is arra várunk, hogy olyan formában térhessen vissza Optimus és a több transformer, ahogy utoljára a Cybertron trilógia első két részében láttuk őket.
