Ha van valami, amit nem szeretek a videojáték-iparban, az a már-már görcsös titkolózás, amivel a kiadók és a fejlesztők a végsőkig irányítani szeretnék a róluk és a játékaikról napvilágot látó információkat. Szerencsénkre van még néhány újságíró, aki fényt tud deríteni olyan történésekre is, amiket a PR-felelősök inkább hét lakat alatt szeretnének tudni. Közülük az egyik leghatékonyabb az utóbbi években Jason Schreier volt, aki megbízhatóságának és kapcsolatainak köszönhetően feltárta például, mi történt a színfalak mögött, ami miatt az Anthem fejlesztése félresiklott, vagy hogy áll a kötelező túlórázás kultúrája elleni harc az iparágban.
A gaming aktuális történéseiről szóló cikkek mellett viszont legalább olyan érdekesek Schreier könyvei, amik szintén a játékipar működéséről rántják le a leplet: első kötete, a Blood, Sweat, and Pixels olyan közismert játékok kulisszatitkait gyűjtötte össze, amiknek a fejlesztése valamilyen okból különösen nehéz volt, míg második könyve, a Press Reset olyan fejlesztők pályáját mutatta be, akiknek a stúdiójuk bezárása, vagy valamilyen más ok miatt kellett újrakezdeniük a karrierjüket.
Miután mindkét könyv lenyűgöző történeteket gyűjtött össze a játékfejlesztés világából, izgatottan hallottam, hogy a következő kötet témája nem más lesz, mint a Blizzard Entertainment története. A Play Nice pedig, amihez háromszáznál is több korábbi és jelenlegi dolgozóval készített interjút a szerző, egyáltalán nem okozott csalódást, és mindenkinek csak ajánlani tudom, akit valaha is megfogott a csapat bármelyik sorozata, legyen akár a Warcraft, a Starcraft, a Diablo, vagy épp az Overwatch rajongója.
Mikroszkóp helyett inkább távcső
A könyvben elmesélt történet jellegéről le kell szögeznünk, hogy nem feltétlenül tér ki mindenre, ami egy rajongót érdekelhet, ugyanis nem az egyes játékok fejlesztésének krónikáját tartalmazza a lehető legnagyobb részletességben. Elsőre talán meglepő lehet, hogy mondjuk a Starcraft fejlesztésének időszaka mindössze tíz oldalt foglal el, de ez valójában nem baj, hiszen Schreier egészen más feladatra vállalkozott ebben a könyvben.
Ahelyett ugyanis, hogy részletekbe ment volna azt illetően, hogyan születettek meg az ikonikus karakterek, emlékezetes játékmechanikák, és hogyan javították ki bugok ezreit a Blizzardnál, a szerző inkább egy nagy lépést tesz hátra, és némileg távlati képet ad a stúdió működéséről. Így egy-egy fejezet, még akkor is, ha egy konkrét játék készítéséről és kiadásáról szól, inkább azt segít kontextusba helyezni, hogy az adott cím milyen hatással volt a legendás stúdióban uralkodó légkörre, a fejlesztés során alkalmazott munkamódszerekre, vagy épp kiemeli, ha az adott játék kapcsán került vezető szerepbe egy-egy ismert fejlesztő. És persze annak is komoly figyelmet szentel Schreier, hogy alakult a Blizzard viszonya az évek során egyre-másra cserélődő céges tulajdonosokkal, miután mindössze két évnyi függetlenség után az eredeti alapítók eladták a tulajdonrészüket.
Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a nagyjából háromszázötven oldal végigolvasása után átlássuk a nagy trendeket és fordulópontokat, amik a Blizzard eddigi pályafutását jellemezték, és mire a végére érünk, még emlékezzünk a történet elejére is. Ezzel együtt azért marad tér egy-egy, a szélesebb közönség számára talán kevésbé ismert részlet vagy történet kitárgyalására is, így megtudhatunk egyet s mást különböző törölt Blizzard-játékokról (köztük a sokak szívfájdalmának számító Starcraft: Ghostról), vagy épp a Titan projektről, aminek a kudarcából született meg később az Overwatch.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Nem minden ork gonosz
Van még egy erénye a Play Nice-nak, amire mindenképp ki szeretnék térni, ami pedig nem más, hogy annak ellenére, hogy a terjedelme miatt sok eseményt némileg le kellett egyszerűsítenie Schreiernek, a kifejezetten bonyolult témákat igyekszik teljes komplexitásukban kitárgyalni.
Az egyik olyan kérdés, amiben sok gamer talán fekete-fehéren lát, a Blizzard és egyik anyacége, az Activision kapcsolata. Azt gondolom, külső szemlélőként könnyű volt úgy leírni a helyzetet, hogy a Blizzard kreativitására rátelepedett az Activision, ami túlságosan is üzleti és kizsákmányoló szemléletével elnyomta a stúdió játékosközpontú nézőpontját. Sőt, egy darabig úgy tűnt, hogy a könyv is ezt a narratívát fogja erősíteni, ugyanis Schreier többször kiemeli, hogy az Activision milyen könyörtelenül gyártja a folytatásokat és spin-offokat, ha egy sorozat sikeressé válik, ahogy azt is, milyen gyakran támaszkodott Bobby Kotick olyan üzletemberekre, akiknek semmi köze nem volt korábban a videojátékokhoz, vagy bármilyen más kreatív munkához. A könyv utolsó harmadában viszont sikerül árnyalnia a képet a szerzőnek és azokat az eseteket is bemutatja, amikor Kotick szándéka tényleg arra irányult, hogy segítsen a Blizzardnak hatékonyabban elkészítenie bizonyos játékokat, ám ezekre a törekvéseire is rosszindulatú válaszokat kapott az Irvine-i stúdiótól.
A másik kétségkívül érzékeny téma a Blizzard vállalati kultúrája, amiről az utóbbi években elsősorban a céget ért botrányok, illetve az ezeket kirobbantó perek kapcsán hallottunk. Schreier viszont ebben a kérdésben is igyekszik részletesebb képet adni az olvasóinak. Így már a korai fejezetek közben felvázolja, milyen hátulütői származtak annak, hogy a korai Blizzard szinte kizárólag fiatal férfiakból állt, akik legalább olyan hardcore hozzáállást vártak el a munkában, mint a játékban. De az érem másik oldalát is láthatjuk a Play Nice oldalain, így a Blizzard alkalmazottai arra is rámutathattak, amikor a 2021-es, a cég ellen beadott keresetben bizonyos eseményeket félreérthetően mutattak be, vagy például a peranyag összemosta a Blizzardnál és a szélesebb értelemben vett cégcsoport kötelékében történteket.
Összességében tehát egy kifejezetten érdekfeszítő olvasmányról van szó, a könyv pedig emellett átfogó képet ad arról, hogyan jutott fel a Blizzard a játékipar csúcsára, hogy milyen nehézségeket hoztak a legnagyobb sikerek, és azt őket követő évek, végül pedig arról, milyen jövő várható ezt követően a stúdióra. Ennek megfelelően zárásként ismét csak ajánlani tudom a Play Nice-t, ha pedig már olvastátok, írjátok meg, nektek melyik volt a legmeglepőbb részlet a Blizzard eddigi történetéből!
