Minden bizonnyal sokaknak cseng ismerősen a TLC csatorna neve, ahol többnyire életmóddal kapcsolatos, leginkább különleges embereket és eseteket felvonultató valóságshowkat találhatunk, amik egyébként már rengeteg mém alapanyagául szolgáltak korábban is. Egy ilyen ott futó műsor még a 2014-ben indult 90 Day Fiancé, avagy a Három hónap múlva esküvő! is, aminek tavaly már a tizedik évada került a terítékre.
A reality során lényegében olyan párokat követhetünk végig, akiknek a K-1-es amerikai vízum következtében 90 napjuk van arra, hogy összeházasodjanak. Ha pedig ez nem történik meg, akkor a külföldről beutazó illető búcsút inthet a zöldkártyának, és mehet is vissza a világ másik végére.
Nos, a tizedik évad azonban nekünk most elsősorban a 30 éves Clayton miatt vált érdekessé, aki a 26 éves Peruból érkező Analiaval állt párba. A srác ugyanis egy megszállott Old Scool RuneScape (OSRC) játékos: állítása szerint már több mint 20 ezer játékban töltött óránál tart, de idővel elengedte ennek számolását.
A gamer és az OSRC közösség persze egyből felfigyelt a dologra, és hamar kinyomozták, hogy Clayton az a Clayton, akit a játékban is így hívnak, ő pedig nem másként, mint az első számú Mágia használóként ismeretes a játék berkein belül. Ez azt jelenti, hogy ő volt az első, aki elérte a 200 millió tapasztalatpontot ezen a képességen belül. Ez nagyjából 187 millióval több annál, mint ami a maximális 99-es szint eléréséhez szükséges, de több más rekord is hozzá köthető még.
Persze mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a TLC is kapva kapott az alkalmon, hogy felerősítse a gamerekhez társított sztereotípiákat, de meg kell hagyni, hogy
Clayton is rátett ezekre egy lapáttal, ezzel pedig ismételten teljes lúzerekként festette le a játékos társadalom tagjait.
Nyilván egy ilyen műsorban szeretnek az extremitások talajára merészkedni, de amikor Clayton egy italrendelés során azt kezdi ecsetelni a pincérnek a barátnője és a barátja társaságában, hogy ő már jó ideje (egy kíírás alapján egészen pontosan 59 napja) nem szexelt senkivel, azért ott nem csoda, ha többen is ráncolni kezdik a homlokukat.
Ennek a tükrében talán már annyira az sem tűnik szélsőségesnek, amikor a srác arról beszél hogy:
"Lényegében csak egy remete vagyok a szobámban. Otthonról dolgozom és állandóan játszom. Rengeteg időt töltök a számítógép előtt. A videojátékok mindig is az életem szerves részét képezték.
Meglepődtünk? Persze, hogy nem, elvégre ez a cikk is a chipsmorzsáktól zsíros, kialvatlanságtól, és játék okozta dührohamtól remegő kezeim alatt született a koromsötét pincében, úgyhogy rohanok is vissza raidelni egyet, hátha összefutok Claytonnal.
