A ma már meghatározó eSport játékot 2009. október 27-én adták ki. A röviden csak LoL-ként emlegetett játékra a valós idejű stratégia (RTS) és az online többjátékos csatamező (MOBA) tulajdonságai is jellemzőek. A fejlesztő, a Riot Games a Defense of the Ancients Warcraft III mod mintájára tervezte meg az első játékát, amely szinte rögtön nagy sikert aratott a játékosközösségben. Az első Riot Games szervezte világbajnokságra 2011 júniusában került sor Svédország legismertebb offline versenye, a DreamHack Summer részeként, „alig” 99 500 dollár összdíjazással.
A rekordok
Egy évvel később, 2012-ben jelentőset lépett előre a League of Legends, ugyanis a világbajnokságot már önálló eseményként rendezték meg Los Angelesben, nem kevesebb mint 2 millió dollár összdíjazással és rekordszámú, 8,5 millió online nézővel. A fejlődés ekkor még korántsem állt meg; a 2013-as, harmadik vb-n nemcsak a 20 ezer férőhelyes Staples Centert sikerült megtölteni eSport rajongókkal, hanem a valaha volt legnézettebb ilyen fajta megmérettetéssé lépett elő a maga 32 millió nézőjével. Tavaly ugyan már csak 27 millió ember volt kíváncsi a vb-re, de a helyszínen, a szöuli világbajnoki stadionban majd 40 000-en izgulták végig az elsőségről döntő mérkőzést.
A League Championship Series
A Riot Games az évente megrendezendő világbajnokság mellett 2013-ban létre hozta League Championship Series névre hallgató, saját sorozatát, amelyen az egyes régiók (Európa, Amerika, Dél-Korea, Kína) legjobb csapatai küzdhetnek meg egymással. A tavaszi és nyári évadra bontott szezonok a valódi sportokból is ismert rendszer alapján működnek: a 10 versengő csapatból az utolsó hármas legalja kiesik, a 8. és 9. csapatnak pedig egy többmeccses ütközetekben kell bizonyítania, hogy még van keresnivalója az LCS-ben. A vesztesek helyét a friss tehetségek veszik át. Az LCS-en szereplő csapatok a lehető legjobb körülmények között készülhetnek fel a heti két mérkőzésre, hiszen a Riot Games fix havi fizetéssel, valamint az utazási és a lakhatási költség megtérítésével segíti a már eleve fizetett játékosok szereplését. Mindez a játékosok csak nagyon szűk rétegének kiváltsága, de Kiss „Vizicsacsi” Tamás már közéjük tartozik.
Ki is az a Vizicsacsi?
A magyar játékos ugyan még csak 21 éves, de máris a világ legjobbjai között jegyzik a nevét. League of Legends-es karrierje több mint két éve kezdődött, de az igazi sikerek csak jelenlegi csapatában, a Unicorns of Love-ban eltöltött utóbbi egy év folyamán találtak rá. Tamás eleinte, mint minden más hazai játékos, különféle magyar csapatokban próbált szerencsét, de egyikkel sem sikerült a csúcsra törnie. 2013 tavaszán úgy döntött, kipróbálja magát külföldi csapatokban, és előbb az Animate eSport, majd az Eternity Gaming színeiben játszott egészen az év végéig.
A 2014-es év egy új kezdetet jelentett Csacsi számára, ugyanis négy másik játékostársával megalapították a Unicorns of Love-ot. Ekkor még kevesen gondolták volna, hogy kemény munkával ilyen messzire jutnak, de az első jelek már akkor biztatók voltak, a srácok sorra nyerték az online kupákat. Szeptemberig már annyit fejlődtek, hogy nemcsak bekerültek az LCS helyért folyó rájátszásba, hanem be is jutottak a versenyre, így Tamás magyarként első alkalommal élvezheti a profi ligát a csapatnak otthont adó, berlini gamingházban.
A következőkben a Tamással készült interjút olvashatjátok.
Mi a különbség Kiss Tamás és Vizicsacsi között?
Régebben pszichológus hallgató voltam – ami azt illeti, két és fél éven át tanultam, de jelenleg szüneteltetem az egyetemet az LCS miatt. A játék mellett mindig is szükséges volt, hogy időt találjak a tanulásra, illetve a vizsgák letételére, manapság viszont teljes mértékben a játékra koncentrálok, az teszi ki mindennapjaimat. A csapattal 6-7 órát gyakorlunk együtt, és ezen kívül mindenki még napi szinten legalább 3-4 órát tölt egyéni gyakorlással is. Felváltva főzünk, mosunk, illetve néha takarítunk is. Én személy szerint azt is fontosnak tartom, hogy kicsit kikapcsolódjunk, így igyekszem időt találni egyéb elfoglaltságokra is. Reggelente szeretem a napot egy kis testmozgással kezdeni, illetve kétnaponta egy-egy filmet is megnézek. Emellett közös kikapcsolódásként együttes filmezést is bevezettünk. Nem vagyunk azok a nagy bulizós emberek, de ennek ellenére, amikor az IEM San Josén második helyezést értünk el, azért elmentünk az IEM After Partyra, megünnepelni a szép eredményt.
Milyen nehézségekkel járt megszokni az új életedet?
Nem éreztem, hogy nehéz lett volna belerázódni. Pedig számítottam arra, hogy lesznek nehézségek, de egyelőre mindent könnyedén vettünk. A takarítás terén vannak, akik talán nem jeleskednek, de végül is ez sem okoz gondot, mindenki kiveszi a részét a házimunkából.
Mit szólt a családod ahhoz, hogy a felsőoktatást otthagyva külföldre költöztél eSport karriered érdekében?
Már egy ideje téma volt ez nálunk, még mielőtt bekerült volna a csapat az LCS-be. Átbeszéltük a dolgokat, végül elfogadták a döntésemet, és teljes mértékben támogatnak továbbra is. Minden meccsünket megnézik a szüleim, és hasznos észrevételeket is megosztanak. Természetesen ez nem volt mindig így. Eleinte szkeptikusak voltak, de ahogy jöttek az eredmények, és egyre nagyobb betekintést nyertek az összképbe, kezdték elfogadni: ez tényleg nem átverés. Ettől kezdve pedig folyamatosan támogattak.
Csapatotok mindegyik tagja más országból érkezett, és most együtt laktok. Mennyire érződnek ki a kulturális és egyéb különbségek köztetek? Tud néha zavaró, fura vagy esetleg vicces lenni ez?
Néha tanítunk egymásnak szavakat, de nem nagyon erőltetjük, inkább angolul beszélünk. Egyáltalán nem zavaró, maximum akkor halljuk egymást a különböző anyanyelveinken beszélni, amikor családtagokkal lépünk kapcsolatba. Igazából ennyiben ki is merül a magánszféra a házon belül. Természetesen nem mindenben értünk egyet; ezek a dolgok lehet, hogy kulturális különbségekből adódnak, de azért nyitottak vagyunk egymás véleményének meghallgatására, úgyhogy ebből nincs probléma, általában sikerül megegyezésre jutni.
Miért pont te emelkedtél ki a sok tehetséges magyar játékos közül? Régen magyar játékosokkal játszottál.
Mindenkinek el kell kezdeni valahol, és a magyar, illetve egyéb versenyek szerintem nagyon sokat tudnak segíteni a tapasztalatszerzésben. Nem elégedtem meg az akkori teljesítményemmel, és próbáltam tovább fejlődni, hogy egy külföldi szinten is meghatározó csapatba kerülhessek. Ami azt illeti, én már úgy kezdtem el a játékot, hogy egyszer profi szinten szeretnék vele játszani, ebben pedig rendkívül sokat segített a videojátékokban szerzett tapasztalatom. Az egyetem mellett mindig találtam elég időt a gyakorlásra is, és tudatosan próbáltam fejleszteni magam, észrevenni a gyengeségeimet, azokat korrigálni, és folyamatos streamnézéssel a játékkal kapcsolatos tudásomat bővíteni.
Gondolkodtál azon, hogy meddig vagy képes ezt a hivatást űzni?
Természetesen igen, de mindig ugyanarra jutok: meglátjuk, mit hoz a jövő. Nem igazán szeretek évekkel előre tervezni, és mindenben ahhoz tartani magam, mert tudom, hogy sok minden fog változni közben. Lehet, hogy egy év után abbahagyom, de lehet, hogy tovább folytatom, még nem jutottam döntésre. Sok múlik azon is, hogy hogyan teljesítünk a csapattal. Ha ne adj' isten kiesnénk az LCS-ből, akkor meglehetősen kérdésessé válna, hogy egyáltalán együtt maradunk-e. Ha viszont kijutnánk a vb-re, akkor arra biztosan teljes erőbedobással készülnénk, és szerintem együtt is maradnánk a vb után is, bár a többiek terveit nem ismerem.
Milyen tanáccsal látnád el azokat, akik valamelyik játékban profi játékossá szeretnének válni?
Tartsák szem előtt, hogy hosszú távon mit szeretnének elérni. Ha megvan a célod, a profi játékoskarrier, akkor nem fogsz megelégedni kevesebbel, folyamatosan egyre magasabb szintre akarsz lépni – ilyen mentalitással, és nem mellesleg némi tehetséggel hamar a profik közt találja magát az ember. Ez az út azonban egyáltalán nem könnyű; rengeteg gyakorlást igényel, és csapatban is meg kell tanulni játszani, ami különösen nehéz. Viszont ha valaki eltökélte, hogy végigviszi terveit, és nem adja fel akkor sem, ha éppen rosszul megy a játék, akkor el lehet érni a kitűzött célokat. Mindenkinek vannak rosszabb napjai, amikor nem jönnek össze a dolgok, ezt el kell fogadni, és az e mögött álló okokat megpróbálni feltárni, a megfelelő tanulságot levonni és beépíteni.
