Akármilyen jó iskolába is jár, az ember azért mindig vágyódik egy kicsit, ha olyan professzorokról hall, akik nem csak érthetően magyaráznak el egy-egy anyagot, de élvezetessé is teszik a tanulást. Peter Nonacs, a Los Angeles-i UCLA professzora is egy zseni, az oktatók közül is sokan tanulhatnának tőle.
A biológiát oktató tanár úr a viselkedés ökológia kurzus keretében oktat játékelméletet, mivel szerinte az evolúció és a természetes kiválasztás játékok sorozatára vezethető vissza, melyek célja természetesen a győzelem:
"Az előző negyedévben érdekes ötletem támadt, miközben a Játékelmélet óráimra készültem. A tesztek igazából csak felmérik, hogy hogyan halad az Oktatási játék. A professzorok tesztje felméri, hogy milyen sikeresen tanítanak, a tanulók pedig azért írnak dolgozatot, hogy jó jegyet kapjanak. Vajon ebből a két dologból lehetséges egyszerre kihozni a maximumot? Mi lenne, ha hagynám, hogy a tanulók maguk írják meg a szabályokat a dolgozatírási játék során? Hagynám nekik, hogy olyan dolgokat tegyenek, amit máskor csalásnak neveznénk.
"Egy héttel a teszt előtt azt mondtam az osztályomnak, hogy a Játékelmélet vizsga őrülten nehéz lesz - sokkal nehezebb, mint amikkel megalapoztam a hírnevemet, hogy nálam nehéz jól teljesíteni. Ezt ellensúlyozva, csak most az egyszer, a hallgatók csalhatnak. Elhozhatnak bármit és bárkit, akit szeretnének, beleértve az állatviselkedés-szakértőket. (Richard Dawkins a városban van? Hozd el!) Böngészhetik az internetet. Beszélhetnek egymással, vagy felhívhatják a barátaikat, akik már elvégezték a kurzust. Megpróbálhatnak megvesztegetni (nem fogadnám el, de nem is jelenteném a dékánnak.) Csak az állami vagy szövetségi törvények megszegése, mint a kutyám elrablása, a zsarolás, vagy az erőszakkal fenyegetőzés megy túl a határon.
Zihálás töltötte meg a termet. A diákok lihegtek. Nyugtalanok voltak. Ez biztosan egy vicc. Nem gondolhattam komolyan. Mi, kérdezték, a csel?
'Semmi' - válaszoltam. "A UCLA hallgatói vagytok. A legjobbak legjobbjai. Lássuk, mire vagytok képesek, ha nincsenek korlátok és csak azt számít, hogy a lehető legjobb választ adjátok."
Ahogy felfogták, hogy mi történik, egyből elkezdtek ötletelni, megbeszélni egymással, hogy mi lehet a legjobb taktika, mi legyen a sorsa azoknak, akik egyáltalán nem tanultak, csak lesték, hogy kiről tudnak puskázni. Nonacs állítása szerint a vizsgát megelőző héten végig a játékelméletet használva készülődtek. Egy olyan osztály alakult ki, ahol addig sokan nem is beszéltek egymással, most viszont egy emberként fókuszáltak a feladatra.
A vizsga egyetlen kérdésből állt: "Ha az evolúció és a természetes kiválasztás egy játék, kik/mik a játékosok, a csapatok, a szabályok, a feladatok és a következmények?" A diákok csoportokat alkottak, többféleképpen indultak neki a feladatoknak, és természetesen kiemelkedő munkát végeztek a teszt megoldásával.
Mit gondoltok, ez mennyire lenne működőképes hazánkban? Külföldön más puskázási módszerek is vannak: egy diák például 10,5 méter papírra írta fel a dolgozat lehetséges megoldásait.