A Sucker Punch neve nem lehet túl sokatoknak ismerős, bevallom őszintén, ha véletlenül nem futok bele Sly sorozatukba konzolon korábban, akkor én is nagy boci szemekkel néztem volna, hogy most ez mi is, ki is.
Eljött hát a nagy nap számukra, a Sonytól két évvel ezelőtt lehetőséget kaptak, hogy lefejlesszenek egy PS3 exkluzív címet, mely a platform egyetlen nyílt akció-kalandjátéka a GTA 4 mellett. És most megjelent. /all örül!
Mr. Átlagverzum
A főhős neve Cole és úgy néz ki, mint egy trackball fejű B kategóriás filmszínész. A hangja is teljesen átlagos, persze próbáltak kicsit David Hayter szerű orgánumot találni, mint Snakenek a Konami régen, de nem nagyon sikerült. Őszintén szólva a játék egyetlen igazán nagy negatívuma (az időnként beépülő területekről-épületekről, melyek a PS3 képességei ellenére túl gyarkan láthatóak) a nem túlzottan szerethető főhős. MInden más pöpecül el lett találva, kezdve az Assassins Creedből átemelt, Crackdown szerű falmászás-csimpaszkodás mellett a borzalmasan látványos harcjeleneteken át. Autót itt nem lehet lopni, de nem is baj, Cole gyorsan fut és egy pillanat alatt átugrál háztetőről háztetőre. Már már gyorsabban halad Empire City-ben, mint a Spiderman Web Of Shadows-ban póki. Nem véletlen a hasonlat a két játék között, nagyon sok mindent megcsinált már pókember fél évvel korábban, mégis az InFamous tette fel az I-re a pontot PS3 címek tekintetében a stílusjegyre.
Tehát adott egy átlagos biciklis futár arc, aki egy küldemény kézbesítése közben szépen berobban, majd több kerület felrobbanása mellett sértetlenül megússza a robbanást. Felébredésekor rájön, hogy testébe áram költözött, azaz bárhonnan képes újratöltődni, ahol van 220v a falon. Ezért cserébe szinte sebezhetetlen, lövöldözhet áramhullámokat, meteor esőt idézhet elő, plusz számos olyan tevékenységet űzhet, mely humanitárius, vagy épp destruktív célokra alkalmazhatók.
Itt jön képbe a Fable 2-nél (ez már a sokadik játék, amely egy elemét kölcsönkérte a Sucker Punch) kialakított karma rendszer, azaz a játékos több ponton dönthet úgy a játékban, hogy gonosz lesz, vagy épp segít a rászorulókon. Nyilvánvalóan a közel 20 órás játékidő során nem egy döntésen fog múlni, hogy a végkifejletben miként lehet cselekedni, úgyhogy mentsetek sűrűn, hogy ne kelljen mégegyszer újrajátszani a játékot ahhoz, hogy kiderüljön a másik választott opció cselekménye.
A város a kulcsa mindennek értelemszerűen, így a játék nem lehetne izgalmas és élvezetes, ha azt nem sikerült volna jól felépíteniük a fejlesztőknek. Bár nem annyira változatos, mint Liberty City, a történet során meg-megnyíló új szigetei azért látható változást hoznak az amúgy roppant lepusztult képbe. Egy ponton túl,ha befordul a játékos az utcasarkon, már tudni fogja előre, mi vár rá ott, így nem fog gyönyörködni a fetrengő hajléktalanokban és éhező emberekben.
Nyaljuk a zsebtelepet
A bosszharcok nagyon látványosak és jók, panelháznyi lényekkel kell megküzdeni, sokszor tökéletesen átadva a fílinget a jáétkosnak, miszerint valóban szuperhőst irányítanak. A harcok önmagában megállnák a helyüket, de emellé ottvan még a kalandabb elem is az InFamous ben, mely a fő történet szál követése mellett GTA szerűen számos mellékküldetést is tartalmaz. MI több, nem a játékosnak kell felkutatnia ezeket, hanem a városlakók jönnek oda hozzá, mintegy messiáshoz, hogy ugyan intézzen már ezt, vagy azt.
Grafikailag és hang terén cseppet sincs ok a panaszra, a város szép, az InFamous említett engine-jének hibáin kívül igazán nem szólhatnék be semmire sem, így az összes effekktől kezdve Cole nagyon szuper lövés animációin át csak dícsérhetek mindent. A hangok már más tészta, noha ügyeltek a kulcsszereplők hangválasztásánál arra, hogy lehetőleg úgy szólaljanak meg, ami hatására nem kezd el hevenyen heherészni a játékos, ez nem mindig sikerült. Szerencsére csak a városlakók kommentjei és sikításai azok, amik kissé kilógnak minőség terén, de hát nem lehet minden játék voice castingja Dark Athena szintű. A zenék viszont nagyon jók, Amon Tobin neve sokatoknak ismerős lehet, bezony, a gyermekkorában fejre ejtett híres Bricolage-Permutation-Supermodified albumok szerzője komponálta őket.
Táp, vagy nem táp?
Átvezető animációkra ne számítsatok, ami van, azt a játék saját motorjával készítették el, de a komolyabb történetmesélés Max Payne, XIII. és hozzájuk hasonló képregényes stílusban van előadva, mely eleinte poén, később már az az érzése az embernek, hogy nem volt büdzsé renderelni ugyanezeket. Ami érthető is, hiszen rengeteg plusz költséget jelentett volna.
Összességében véve csak ajánlani tudom az InFamoust, azoknak főleg, akik már szénné tolták a GTA4-et és azoknak is, akiknek a nyílt játékmenetű akciójátékok közel állnak a szívükhöz. Erős cím lett az InFamous, így csak gratulálni tudok a Sucker Punchnak és remélem a Sony a kedvező eladások után (melyre nem látok okot, hogy ne teljesülne be) zöld utat ad a következő résznek, ami még jobb lehet, kicsit több saját ötlettel megspékelve.
