A tavalyi év elég laposan telt a Wii játékosok számára, csupán néhány címnek sikerült igazán emlékezetest alkotnia, azonban ezekből is hiányzott a valódi „keménység". Nincs ok az aggodalomra, a 2009-es év sokak szerint a gépecske legjobbjának ígérkezik, melyhez nagyon sokat tesz hozzá a Sega néhány címe. Idén 3 olyan játékot is piacra dobnak, exkluzívan Wii-re, melyek nem csak eredetiek és cukiságtól mentesek, de akcióval és brutalitással is kényeztetik a hardcore nagyérdeműt. A triumvirátus első tagja februárban kezdi meg a szórakoztatásunkat, így gondoltuk egy kicsit előbb kopogtatunk a halál házibulijának ajtaján, és megbizonyosodunk róla, hogy nektek is érdemes-e csatlakozni.
B-kategória a legjavából
A House of the Dead sorozat Overkill alcímmel felszerelt sokadik inkarnációját az alapoktól kezdve készítették el a Wii tulajok számára, mely a szokásoknak megfelelően a régi szép idők „játékbarlangos" fénypisztolylövöldéinek hangulatát hozza, egy kicsit más körítéssel ezúttal. Aki látta a Grindhouse filmeket pillanatok alatt megérti miről is beszélek, a játék ugyanis főleg a régi B-kategóriás trash-horror filmeket idézi lépten-nyomon, azokból is főleg az élőhalottakkal foglalkozókat. Történetünk két főszereplője a hú de nagyon titokzatos G ügynök és Isaac Washington, aki egymaga testesíti meg Samuel L Jackson eddigi összes szerepét. Ketten vágnak neki a zombikkal tömött kalandoknak, és próbálják végigküzdeni magukat a lehető legkülönbözőbb helyeken, vértócsákat hagyva maguk után. Igen, jól olvastátok, vértócsák, húscafatok, és rengeteg „b*meg", immáron elfelejthetjük a Wii-ről kialakult szivárványos cuki imidzset, ez a játék bizony hardcore a javából. House of the Dead-hez méltóan, nincs más teendőnk a játék során, mint hagyni, hogy hőseink maguktól végigvonuljanak a különböző pályákon, és fegyverzetüket irányítva tölténnyel kényeztessük a minket megrohamozó csúnya élőhalottakat, akár egyedül, akár egy haverunkkal kooperatívan. A Wii-mote úgy funkcionál, mint bármely fénypisztoly amit eddig használtunk: Rámutatunk a képernyő azon részére melyet golyóval szeretnénk megszórni, és a B-gombot alkalmazva oszthatjuk az áldást, vagy felszedhetünk extra lőszert, vagy kötszert. Amennyiben valaki túl közel kerülne hozzánk és elkapná a grabancunkat, csak lendíteni kell egyet a kontrolleren, hogy jól pofán csapjuk a dulakodó zombit. Megfelelő gyilkossági hullám után akár használhatjuk a „MoFo" üzemmódot (Urban Dictionary-n érdemes rákeresni a szóra), ekkor mátrixosan lelassul minden és pontosabban tudjuk a fejeket becélozni, vagy akár a lábaiktól is megfoszthatjuk őket. Ebben az esetben tovább csigáznak felénk, bár már nem oly harciasak, mint rohanva.
Kettesben szép a hent
A játék 7 viszonylag hosszú pályát tartalmaz, melyek remekül különülnek el egymástól sajátosságaikkal. Klasszikus zombifilmek elevenednek meg előttünk, mikor egy elhagyatott házikóban járunk, mikor egy vonaton hentelünk, vagy mikor egy kórház folyosóin „gyógyítjuk" a holtakat vissza sírjukba, de természetesen eljutunk egy nagyon eldugott és nagyon titokzatos földalatti katonai központba is, ahol valami nagyon balul sült el. Ugyan rengetegszer találkozunk majd ugyanazokkal a zombimodellekkel, szerencsére ez csak egyes pályákon történik így, hiszen minden küldetés a „saját" zombifelhozatalát ereszti ránk, így a börtönökben cellatöltelékek, a kórházban orvosok és nővérek fogadnak minket szeretettel. A küldetések végén természetesen várnak ránk a nagyobb Boss karakterek, azonban ezeket legyűrni nem olyan nehéz, hogy igazán nagy kihívást jelentsenek a gyakorlottabb játékosok számára. A hent során többször is szemtanúi lehetünk stílusos átvezetőknek, melyekkel sikerült néha a készítőknek átlépniük a határt a humoros káromkodás és a frusztrálóan vulgáris „anyázás" között. Isaac többször mondja ki a mágikus F betűs szót, mint Samuel L Jackson a Kígyók a fedélzeten ötszöri megtekintése alatt összesen. Ezek legtöbbször viccesek, de néhol feleslegesek.
Ebben egy Tarantino veszett el
Összességében a House of the Dead: Overkill egy kötelező darab a Wii tulajdonosok számára, amennyiben unják már Mario és kompániájának rózsaszín kalandjait. A Headstrong Games műhelyében csiszolt alkotás nem csak hozza a House of the Dead remek játékmenetét, de remekül is fűszerezi azt a Grindhouse stílusával, és a trash-horror filmek parodizálásából eredő humorával. Ugyan néhol egy kicsit akad, mikor a pálya egyes pontjai betöltődnek, illetve egyszer-egyszer már kissé túlzottan is vulgárissá válnak a párbeszédek, azonban mindezek ellenére is remek szórakozást tartogat, és könnyedén válik az idei év első remek hardcore Wii játékává. A Sega-ba vetett hitünk drasztikusan nőtt az Overkill-el eltöltött órák után, és a hónapokon belül megjelenő MadWorld illetve Conduit címek tovább fokozhatják ezt. Jó játék ez bameg!
