A 2000 után születettek jó eséllyel már csak nagyon halványan emlékeznek a DVD-lejátszókra, melyek a '90-es évek végén kezdtek el felfutni (1997-ben mutatta be a Sony az elsőt), aztán ahogy egyre jobb lett az internetminőség, illetve egyre megfizethetőbbek a nagyobb kapacitású pendrive-ok és külső merevlemezek, kikoptak a köztudatból. Jobbára filmnézésre, ritkán zenehallgatásra használtuk őket; akkor még nem kellett minden eszköznek multifunkciósnak lennie, elég volt, ha a telefonokkal telefonálni lehetett, a DVD-lejátszókkal meg DVD-ket lejátszani.
A 2000-es évek közepén voltak, akik úgy gondolták, hogy az interaktív DVD-k segítségével érdemben kiszélesedhet a videojátékok közönsége. Az Eidos egykori ügyvezetője, Dominic Wheatley például azt nyilatkozta 2006-ban a GameIndustry.biz-nek, hogy az iDVD-k majd felvirágoztatják a játékipart, rengetegen lépnek be segítségükkel a piacra, és ettől lesz minden szép és jó. Ehhez nem árt hozzátenni, hogy 2006-ban már egy éve elérhető volt az Xbox 360, és az interjú közzétételének napjaiban jelent meg a PlayStation 3.
Wheatley persze nem azért nyilatkozta ezt, mert becsülgetni volt kedve: az ő cége, a Bright Things adta ki a Lara Croft Tomb Raider: The Action Adventure nevű játékot, ami lényegében minden idők leggyengébbnek tartott Tomb Raider játékának, a The Angel of Darknessnek újracsomagolt változata volt, 2-3 órásra megvágva, DVD-lejátszóval kompatibilis formában. Azért ezt ültették át, mert ez volt akkor a legfrissebb, a Tomb Raider: Legend még készült.
Úgy működött, hogy a játékosok bizonyos pontokon eldönthették, merre szeretnének továbbhaladni, és a távirányító valamely iránygombja vagy az OK gomb megnyomásával adhattak utasítást, ezt követően pedig a PC-s változatból rögzített játékmenet gördítette előre a cselekményt. A lövöldözés során léptethettük a célkeresztet, mintha egy menüben haladnánk, és előfordultak QTE-k is. Mentési rendszer természetesen nem volt, de időről időre megjelent egy jelszó, amivel adott pontra ugorhattunk, és nagyjából onnan folytathattuk a kalandot, ahol korábban félbehagytuk.
Az egésznek elsősorban az volt a célja, hogy rábírja a teljesen alkalmi játékosokat egy PC vagy konzol, valamint az azokra megjelent korábbi Tomb Raider játékok megvásárlására. Wheatley számára is nyilvánvaló volt, hogy más az élmény, de ha már legalább a franchise-ot ismerik a potenciális vásárlók, az kiindulási alapnak elég.
Eladási számokat sajnos nem tudunk, de nem gondoljuk, hogy a Lara Croft Tomb Raider: The Action Adventure kasszát robbantott, ahogy azt sem, hogy más interaktív DVD-k gyártói meggazdagodtak volna. Pedig sokan voltak: az Amazon oldalán például még ma is 669 találatot láthatunk a kategóriában, melyek közül sok valamely tévés vetélkedő adaptációja, de visual noveleket is ültettek át - meg a Mad Dog McCree című interaktívfilm-klasszikust, ami még jóval a Tomb Raider előtt, 2001-ben jelent meg ebben a formában. Ha lőnünk kellett, a kép egy pillanatra megállt, és úgy jelölhettük ki a célpontunkat, mintha egy DVD-menüben lépkednénk. Többé-kevésbé működött, még ha nem is volt ez a legjobb változat.
Az interaktív filmek azért nem tűntek el, sőt, mondhatni minden eddiginél népszerűbbek az olyan címeknek köszönhetően, mint az Erica, a Her Story, vagy épp a Quantic Dream alkotásai - de azért örülünk, hogy nem egy DVD-lejátszó távirányítójával szerencsétlenkedve kell játszanunk őket.
Bónusznak álljon itt egy másik "remek" fejlesztés, a Harry Potter Hogwarts Challenge, ami az alábbi videó alapján mindennek tűnik, csak élvezetesnek nem:
