Ha rákerestek a Steamen vagy a PlayStation Store-ban a Polybius nevére, találhattok egy retro hangulatú, VR-ban is játszható lövöldözős játékot, ami, amilyen világot élünk, akár egy klasszikus cím modernizált kiadása is lehetne, de valójában csak egy a Polybius-legendát meglovagoló alkotás. Bejelentésekor az egyik készítő, Jeff Minter azt állította, játszott az eredeti játékgéppel, de később bevallotta, csak a mondákból nyert inspirációt.
Néhány évvel korábban, 2007-ben a Rogue Synapse kínált ingyen egy Polybius nevű játékot. Ezt részben egy Steven Roach nevű férfi fórumposztja alapján rakták össze, aki azt állította, dolgozott az 1981-es eredetin. Elmondta, egy dél-amerikai cég megbízásából valóban kiadták és tesztelték a játékot pár helyen, azonban mikor a játékosok rosszul lettek tőle, visszavonták és elkaszálták. Bizonyítani persze nem tudta, ahogy senki más sem a múltban, de annyit egy a témával foglalkozó kutató, Cat DeSpira kiderített, hogy egy bizonyos Steven Roach valóban foglalkozott gyermekek viselkedésének feltehetően agymosás segítségével történő megváltoztatásával, de a kormány leállította tevékenységét, és azóta illegalitásba vonult. A történet így is érdekes; sőt, ettől érdekes igazán.
A videojáték öl
Az egész legenda valamikor akkortájt születhetett meg, amikor Portland környékén több gyermek is megbetegedett, miután árkád játékgépeken játszott. Egy srác migrént kapott a Tempesttől (állítólag leginkább ehhez hasonlított a Polybius is), egy másik rosszul lett, miután rekordkísérletként 28 órán át játszott az Asteroidsszal (itt talán sejthető, hogy nem pusztán a videojáték okozta a zavarokat), egy harmadik, a 18 éves Jeff Dailey pedig szívrohamot kapott, mikor a Berserkben akart rekordot beállítani - az eset egy évvel később megismétlődött az akkor 19 éves Peter Burkowskival.
Az egész szituáció gyanússá vált a helyieknek, elkezdtek pletykákat terjeszteni.
Az FBI a '80-as évek elején árkád játékgépek segítségével próbált lecsapni a drogkereskedőkre és az illegális szerencsejátékok üzemeltetőire, többször razziáztak, valamint a pontlistán megadott betűk alapján próbáltak bűnözőket azonosítani. Ez a dolog a népi szóbeszédben odáig variálódott, hogy azt gondolták, a szervezet a masinákkal katonákat próbál toborozni, a játéktermekbe érkező, fekete öltönyös alakok pedig a Polybius-gépeket ürítik, de csak adatokat visznek el, a bedobált pénzérméket nem.
A legenda agymosásra vonatkozó része a CIA MKUltra programjához kapcsolódik, azaz azon a második világháborút követően futó projekthez, melyben - részben illegális módszerekkel - náci tudósok segítségével kísérleteket végeztek agymosás, vallatás témakörében. A környezet és a korabeli események tökéletes alapot szolgáltattak az összeesküvéselmélet kialakulásához, később már hallucinációkról, ájulásokról, amnéziáról, a Polybius által előidézett öngyilkosságokról is szóltak történetek.
Csak azt hidd el, amit te magad láttál!
Polybius, vagy magyar átírásban Polübiusz egyébként egy ókori görög történetíró és politikus volt, aki fontosnak tartotta, hogy csak olyan dolgokról írjanak a kortársai, amiknek valódiságáról saját maguk is megbizonyosodtak. Ez külön csavar egyet az egészen; a név valószínűleg egy Cyberyogi nevű, nem kimondottan megbízhatónak tartott fórumozótól származik, aki a CoinOp fórumára posztolt sok-sok évvel ezelőtt, 2000 környékén. Azt állította, a fejlesztő a Sinneslöschen nevű német cég volt, melynek neve valami olyasmit jelent, hogy "érzéktörlés", de ez ebben a formában nem egy a német nyelvben használatos kifejezés. A feljebb említett Roach elmondása szerint a címet egy Marek Vaschousek nevű programozó találta ki, aki görög mitológiát tanult az egyetemen, és úgy gondolta, bátornak, rejtélyesnek hangzik Polübiusz neve.
Néhány éve három dokumentumfilmes indított egy Kickstartert, hogy támogatást szerezzenek nyomozásukhoz és az annak végén elkészülő The Polybius Conspiracy filmhez, de a kalapozás nem járt sikerrel. Végül egy hétrészes, félig dokumentarista, félig fikció podcastet indítottak ugyanezen a néven.
Azt, hogy a Polybius valójában létezett-e, mindaddig nem tudhatjuk biztosan, amíg elő nem kerül pár eredeti gép egy nagymama padlásáról, egy rég lezárt raktárból, vagy bárhonnan. Nagyon kevés rá az esély, de a Nintendo Play Stationt is sokáig elveszettnek hitték.
