1990-ben, még bőven azelőtt, hogy az e-sport fogalom lett volna, a Nintendo of America megszervezte a Nintendo World Championshipset, egy 29 amerikai városban zajló eseménysorozatot, ahol a résztvevők a kor népszerű játékaiban mérkőzhettek meg: Super Mario Bros.-ban, Rad Racerben és Tetrisben, pontosabban ezek módosított változataiban. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehet Super Mario Bros.-ban versenyezni: mint az NWC: NES Edition is megmutatja, elég sokféleképpen.
Lényegében egy minijáték-gyűjteményről van szó, amiben kihívásokat kell teljesítenünk a lehető legrövidebb idő alatt, és ez alapján kapunk valamilyen értékelést. A legelső feladat például az, hogy a Super Mario Bros. legelején szedjük fel a Mariót megnövelő gombát - ezt feltehetően közületek is sokan megtették már, de nem úgy, hogy mindent kicentizve megpróbálják elkerülni a dobozok alatt mászkáló goombát, megütni a kérdőjellel jelölt blokkot, majd gyorsan megragadni a power upot.
Játszogatni nem elég
Minden kihívás úgy indul, hogy megnézhetünk egy videót, ami pontosan megmutatja, mit kell csinálnunk - ez nagyon hasznos, mert ha csak annyit írt volna ki a játék, hogy "mássz be a 4-es csőbe", kellemetlenül sokáig kínlódtam volna a feladattal, nem tudva, hogy a Super Mario Bros. második pályáján felül végig lehet rohanni, és három rejtett cső található a célon túl egy teremben. Nem tudom, a kisebbséghez tartozom-e, a játék megjelenése óta eltelt közel negyven évben biztosan szembe kellett volna jönnie ezen infónak, de valahogy elkerült, így hát hálás vagyok a fejlesztőknek.
Olyannyira gondoltak a 40 alatti játékosokra, hogy a játék elején felbukkanó üzenet is megjegyzi, tudják, hogy sok Switch-tulajdonos nem a távolság miatt nem tudott részt venni az NWC megmérettetésein, hanem egyszerűen azért, mert még nem élt.
A játék összesen 156 eltérő nehézségű és összetettségű kihívást kínál tizenhárom játékban (csak a kihívások érhetők el, a játékokat nem játszhatjuk végig), de például a Kirby's Adventure-ben sokkal többféleképp tehetjük magunkat próbára, mint mondjuk az Excitebike-ban, ahol szimplán végig kell haladni a pályákon. Mint azt a csomag neve sugallja, az összes benne foglalt játék a NES-es változat, ami emulálva fut, egy kis képernyőben a kijelző bal oldalán, míg jobbra korábbi legsikeresebb próbálkozásunkat láthatjuk. A sikerhez sok gyakorlásra, pontosságra és türelemre van szükség: nem tudom, hogy az én hibámból vagy a játékéból, de többször előfordult, hogy nem regisztrált egy-egy gombnyomást, pedig ez nyilvánvalóan nem elhanyagolható egy ilyen jellegű játéknál.
Hiányoltam továbbá azt is, hogy nem írja sehol, milyen időeredmény kell az egyes minősítések eléréséhez. Én elégedett voltam már az A+-szal is (A-tól jár egy kitűző minden kihívásnál), aztán kiderült, hogy van A++ meg S, meg lefelé is egy csomó lehetséges szint, de azt jó lett volna tudni, mi kell, hogy túlszárnyaljam magam, nem csak vaktában próbálkozni újra és újra.
Irány a világhír
Az élmény magját a Speedrun Mode adja, ami teljesen offline, viszont a Nintendo Switch Online előfizetéssel rendelkező játékosok másokkal is összemérhetik tudásukat - a játék feléhez gyakorlatilag csak ők férnek hozzá, pedig az alábbi módokból offline variációt is lehetett volna készíteni. A World Championships során öt különböző, hetente változó kihívást kell egymás után gyorsan legyűrni, így próbálva meg élre törni a ranglistákon (melyek egyikében például azokkal versenyezhetünk, akik velünk egy évben születtek), a Survival Mode-ban pedig hét másik játékos eredményeit kell túlteljesítenünk három megmérettetésben úgy, hogy a játékosszám kihívásról kihívásra feleződik - kicsit mint egy battle royale-ban, de nem élőben. Ha ezeket úgy csavarják, hogy a kihívásválogatások adottak, de nem online ellenfelek, hanem saját rekordjaink döntögetése a cél, máris működik az egész offline. A Party Mode lokális összecsapásoknak ad teret, akár 8 játékost is egymásnak ereszthetünk, ha ugyanazon kijelző előtt ülnek, és van elég kontrollerünk.
A Nintendo World Championships: NES Edition nyilván egy szűk réteget szólít meg, és szerencsére az árazása is ennek megfelelő: 15 ezer forintot kérnek el érte. Pont azt adja, amire számítunk tőle: sok-sok órányi izzadságos próbatételt a NES számos közkedvelt klasszikusában, annyi modernizálással, hogy ha hibázunk valahol, az óra nem áll meg, a játékmenetet pedig automatikusan "visszatekeri" egy korábbi pontra. Bármikor előkaphatjuk, de akár neki is ülhetünk, hogy minél többet ledaráljunk a kihívások közül, aztán ha elég magabiztosak vagyunk már, megmutathatjuk ezt másoknak is. Egyáltalán nem szükséges a csomag játékainak ismerete, sőt, semmit nem ér a tapasztalat, ha csak rendeltetésszerűen Marióztunk annak idején, de minden megvan ahhoz, hogy vakon belevágjunk
