Manapság nehéz elképzelni, hogy a Sony, a Microsoft és a Nintendo mellett bárki érdemben be tudna szállni a konzolok versenyébe. Az előbbi kettő többé-kevésbé lojális felhasználói bázist, reputációt és fejlesztői kapcsolatokat épített magának az évek során, és magabiztosan folytatják a rivalizálást, utóbbi pedig a saját ligájában játszik, erős franchise-ai miatt megingathatatlan. Annak, aki most akarna csatlakozni a nagyokhoz, nem csak a felhasználókat, a fejlesztőket is meg kellene győznie, és mivel ez még a Google-nek sem sikerül maradéktalanul a Stadiával, képzelhetitek, mi lenne, ha egy kisebb gyártó, kiadó állna elő egy ötlettel.
Egy konzol bukása
1993-ban az Electronic Arts alapítója, Trip Hawkins létrehozott egy céget, mely megtervezte a 3DO konzolt, amit aztán először a Panasonic, majd az akkor még GoldStar néven működő LG, és végül a Sanyo gyártott. Annak ellenére, hogy a marketingesek mindent beleadtak, és még a Time magazin is az év termékének választotta megjelenése évében, a lemezmeghajtó, valamint az, hogy független gyártók állították össze, túl drágává tette - 699 dollárba került, ami jelenlegi árfolyamon 1240,27 dollárnak, 380 ezer forintnak felel meg adó nélkül. Nem segített az sem, hogy a háttérben már készültek a játékosok által jól ismert SEGA és a Nintendo következő konzoljai (a Saturn és a Nintendo 64), valamint a Sony is a piacra lépés küszöbén állt az első PlayStationnel.
A Panasonic a bukást követően, 1997 környékén még megpróbálkozott a kiegészítő chipből önálló konzollá váló M2-vel, ami végül nem került piacra, de technológiáját felhasználták multimédiás lejátszókban, bank- és kávéautomatákban.
2010 és a 3DS kihívója
A cég aztán sokáig nem foglalkozott közvetlenül a videojátékok piacával, viszont 2010 októberében bejelentette a Jungle-t, egy kézikonzolt, melyet kimondottan MMO-k és online játékok futtatására találtak ki, azoknak, akik utazás közben sem tudnak elszakadni ezektől. Három játékot jelentettek be rá: a RuneScape-et, az ennek fejlesztőinél készülő Stellar Dawnt, melyet aztán töröltek is, valamint a BattleStar Galactica Online-t. A konzol dizájnját tekintve nem óvatoskodtak: lett volna rajta D-Pad, érintőpad, egy teljes QWERTY billentyűzet, 3.5 mm-es jack csatlakozó, USB és HDMI port, illetve pletykálták, hogy Linux alapú operációs rendszer üzemelteti, és 720p-s kijelzőt szerelnek bele. 249,99 dollárba került volna a WiFi-s és 349,99-be a 3G-s változat.
A Nintendo ekkor már a Game Boynak és a DS-nek köszönhetően régóta uralta a piacot, és a Sonynak is nagyon bejött a PSP: mindkét gépből több tízmilliót értékesítettek. A kapuban volt a 3DS és a PlayStation Vita is, amik nyilván eleve jelentős előnnyel indultak. A Panasonic időben észrevette, hogy nincs esélye, és 2011 márciusában kaszálta is a gépet, mondván
"megváltozott a piac és a stratégiánk."
Prototípusok készültek, eljutott pár gép a fejlesztőkhöz, és állítólag tervben volt, hogy a World of Warcraftot is elkészítsék rá. Időről időre felbukkan az eBay-en egy-egy példány, május végén például 9499,99 dollárt akart érte valaki, de az aukciót vevő nélkül lelőtték - lehet, hogy máshol talált új gazdára.
Mindenesetre jól döntött a Panasonic, hogy megállt, hiszen eleve a koncepció sem volt túl erős, nagyon szűk réteget akart kiszolgálni, már bejelentésekor temették mind a szakértők, mind a játékosok. Most, amikor az okostelefonok uralkodnak, végképp nincs már értelme kézikonzolt gyártani - kivéve persze akkor, ha a Nintendo csinálja, de már ő sem a DS-szériát folytatta, hanem a Switch termékcsaládot terjesztette ki a tévére nem köthető Lite változattal.
