Nem kell nagyon mélyre merülni a társasjátékos közösségben, viszonylag hamar találkozhatunk azzal az alapvetéssel, hogy a Monopoly rossz. Túl hosszú, nem jó az üzenete, nem élvezetesek a mechanikái, sok múlik a szerencsén, és mindenki, aki leül vele játszani, a végén csalódottan, dühösen, kifacsartan áll fel, még akár az is, aki nyert - sok érv szól ellene, de elmozdíthatatlan trónjáról.
A világ egyik legkeresettebb, legismertebb társasjátékát (illetve annak elődjét, a The Landlord's Game-et) tervezője, Lizzie Magie oktató céllal, a monopóliumok negatív oldalának bemutatására, illetve azért hozta létre, hogy könnyebb legyen megérteni a Henry George-tételt - igaz, végül az nyer, aki monopolhelyzetbe tud kerülni, miközben minden játékostársa csődbe megy, úgyhogy kérdéses, mennyire megy át az üzenet. Az 1903-ban megálmodott társas szerzői jogait 1935-ben vette meg a Parker Brothers, ezt követően vált széles körben ismertté, az Egyesült Államok határain túl is elérhetővé. Ennek köszönhető, hogy a második világháború idején a németek által fogságba ejtett katonákat a Monopoly különleges példányai segíthették szökésükben.
Kalap, autó, térkép, iránytű
Ma már a Hasbro felelős a Monopoly forgalmazásáért és a megszámlálhatatlan új, licencelt változat kiadásáért, de 1941 környékén a John Waddington Ltd. gyártotta a példányokat az Egyesült Királyságban. A brit titkosszolgálat egy egykori újságíró és feltaláló, Christopher Clayton Hutton javaslatára azt találta ki, hogy a Monopoly használatával segít megszökni a hadifoglyoknak, de nem az "Ingyen szabadulhatsz a börtönből" kártyák hatékonyságában hittek - arra kérték a céget, hogy a játék bizonyos példányaiba különböző, nem gyanúkeltő, de a szökésben sokat segítő dolgokat helyezzenek el.
Ilyen volt például a selyemből készült térkép, amiknek gyártásával a John Waddington Ltd. történetesen eleve is foglalkozott, innen jött az ötlet, hogy őket hívják segítségül. A papír alapú változatokkal szemben olyan előnye volt ezeknek, hogy ha vizesek is lettek, akkor sem váltak használhatatlanná, illetve nem keltettek zajt, amikor széthajtogatták őket. Először arra gondoltak, hogy ruhába fogják varrni őket, de azt a németek túl könnyen megtalálhatták, ahogy a gomb méretű iránytűket és a cipősarokba rejtett késeket is. A különleges Monopoly-kiadásokban viszont jól elfértek (a tábla papírja alá rejtve), ezek a megszokott figurák (amelyek akkortájt érthető okokból papírból és fából készültek, nem ólomból) mellett fémreszelőt, mágneses iránytűt, a játékpénzek közé rejtett valódi német, olasz és francia valutákat tartalmaztak, amik például vesztegetésnél is a katonák hasznára váltak.
A társasozással mind a foglyok, mind a fogvatartók jól jártak: előbbiek elfoglalhatták magukat, elterelhették a figyelmüket kellemetlen helyzetükről, amíg megmentőikre vártak (és hát a szökéshez hasznos eszközöket kaptak, ugye), utóbbiak meg nyugodtan őrködhettek, nem nyomasztották őket a szövetségesek a könyörgéseikkel. Így hát amikor - az egyébként más, kényelmi célokat szolgáló dolgokat is kézbesítő - kamu segélyszervezetek a genfi egyezmények miatt engedélyezett segélyszállítmányaiban a Monopoly példányait rejtették el (amiről, mivel a játék már Európában is ismert volt, a németek is tudták, mi az), az ellenséges katonák értetlenkedés helyett hasznosították azokat, nem foglalkozva sokat a dobozok tartalmával. A titkosszolgálat pontosan tudta, melyik csomag mely fogolytábort célozza, és olyan térképet csomagolhatott be, ami kifejezetten az ottani foglyoknak segített megtalálni a legközelebbi menedékhelyet. A különleges kiadásokat diszkréten jelölték meg, az eltérő térképeket tartalmazókat más-más módon: más-más helyszínek neve után volt pont.
Nekünk marad a fortnite-os meg a fradis
A háború alatt igyekeztek titokban tartani a különleges Monopoly kiadások létezését, nyilván azért, hogy a módszer működjön, és a németek ne találják lebombázni a John Waddington Ltd. létesítményét. Még a világégés végeztével is arra kérték a beavatottakat, hogy hallgassanak, hátha újra szükség lesz a módszerre, viszont a legyártott, de nem használt példányokat megsemmisítették. Negyvenöt év kellett, hogy a brit kormány leleplezze trükkjét. Nem tudni, pontosan hány katona szökhetett meg a Monopolynak köszönhetően.
Apró érdekesség, hogy Kuba és a Szovjetunió témája miatt betiltotta a játékot, ezért született meg nálunk helyette a Gazdálkodj okosan! Abba nehezebb lett volna fűrészt és reszelőt rejteni.
