Már azelőtt rendszeres olvasója voltam a GameStar magazinnak, hogy bekerültem volna a szerkesztők közé (pedig akkor még csak gondolatban sem volt HP "Vegyetek GameStart!" szelíden agymosó szlogenje). Amikor csak pénztárcám engedte, mindig széles mosollyal futottam a legközelebbi újságoshoz. Bár egy szerencsétlen baleset következményeként a 2007/10-es szám már nincs a birtokomban (kulcsszó: nagytakarítás), mégis különösen kedves a szívemnek a mai napig, ugyanis ehhez kaptam meg teljes játékként a nagyszerű, 2003-as belsőnézetes lövöldét, a XIII-at (amihez dedikált magyar felirat is készült). Akkoriban szerencsére még nem kellett attól tartanom a Ubisoft logó láttán, hogy a textúrák műfajtól függetlenül átcsapnak horrorba.
A hasonló című, 1984es belga képregényen alapuló shooter már akkor mesterien kihasználta a képregényes, rajzolt (avagy cel-shaded) stílusvilágot, mikor a Borderlands még gondolatban sem volt és tisztán emlékszem rá, hogy akkoriban meg voltam ezért a megoldásért veszve. Ebben közrejátszottak olyan kis apróságok, minthogy a falakat kilyuggató golyókat egy "TATATATA" szöveg kísérte, a dialógusok buborékokban jelentek meg, rajzolt átvezetők kísértek át egyik pályáról a másikra vagy, hogy egyes ellenfelek halálát több külön ablakban mutatták be.
Nehéz lenne elfelejteni azt is, hogy milyen módon kezdődik a XIII, elvégre az amnéziában szenvedő főhősünkkel, a Mulder ügynök hangján (David Duchovny) megszólaló Jason Fly-jal már akkor beledobnak minket a mélyvízbe, amikor még csak éppen magunkhoz térünk egy tengerparti vityillóban és a szemünk láttára szórják meg golyókkal azt formás vízi mentő hölgyet, akinek az életünket köszönhetjük. A tengerpartot ellepő és nagy erőkkel ránk vadászó katonákat annyira sem mozgatta, hogy mennyire szuperál a szürkeállományunk, mint a cipőtalpukra került rágó eredete. A Bourne-filmek óta tudjuk, hogy emlékezetkiesésben szenvedő titkos ügynöknek lenni nem éppen egy életbiztosítás, ugyanakkor az is világos, hogy tennünk kell érte, ha a rendelkezésünkre álló hiányos információmennyiségen változtatni akarunk, ezért az ajtó előtt ácsingózó őr likvidálásával bele is vetettünk magunkat a sűrűjébe.
Egy dobókéssel indítunk, majd szépen sorban zsákoljuk be az olyan durvább darabokat is az összesen összeszedhető 16-ból, mint a revolver vagy a gépfegyver, miközben hol egy repülőről szórják ránk az áldást, hol elénk ugrik egy rosszarc a semmiből, nekünk pedig két főbb feladatunk van. Minél kevesebb sérüléssel átvészelni a következő szakaszt, megtalálni minden felvehető tárgyat (ez külön a kedvencem volt) és kideríteni, hogy miért üldöznek minket, miért hiszik azt, hogy kinyírtuk az amerikai elnököt, tényleg mi voltunk-e vagy csak felültettek minket és mit jelent a XIII-as szám. De legyen bármennyire is FPS a játék műfaja, a történet szálainak felgöngyölítése szerencsére nem csak a tűzpárbajokból áll, feladataink nem csupán a golyószórásra korlátozódnak, és ha nem kenyerünk a túlzott erőszak, akár az ellenfelek mögé lopakodva is végezhetjük a dolgunkat, viszont a holttestek felfedezhetőségére érdemes alaposan odafigyelni, ha nem szeretnénk riadót a nyakunkba.
A fordulatokban bővelkedő FPS-t még az Unreal Engine 2-es grafikus motorral készítette a Ubisoft Paris, amely alacsonyan tartotta a gépigényt. Bizony, ez is egy Ubisoft darab volt, méghozzá azok közül a gyöngyszemek közül, amik még ennyi év távlatából is élvezetesek. A XIIII talán nem volt mérföldkő a játéktörténelemben, mégis egy olyan fordulatos, csavaros sztorit kínált a játékosoknak, amit egyedi, képregényes látványvilággal, hangulatos zenei aláfestéssel és remek szinkronnal egészítettek ki, ráadásul tökéletesen ki lehet vele kapcsolódni anélkül, hogy DLC-kben kapnánk a plusz lőszert. Ilyen koncepcióban bármikor elfogadnék egy folytatást vagy akár egy Archer-adaptációt is, bizonyára ezzel nem vagyok egyedül.
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben a rovatban fogjuk megtenni.
