Az egyik legjobb dolog a Hőskori leletek sorozatban az, hogy nem csupán egy-egy játékkal kapcsolatban nosztalgiázhatunk, hanem visszaemlékezhetünk arra is, milyen volt gamernek lenni egy-két évtizeddel ezelőtt. Az egyik jelenség, ami a sorozat kapcsán ütött szöget a fejembe, az volt, vajon melyik játékok válnak ténylegesen emlékezetessé. Ugyanis annak ellenére, hogy több olyan játékról könnyedén elfelejtkeztem, amikről anno mindent tudtam, a legemlékezetesebb játékélményeim közül pedig néhány olyan alkotásokhoz kötődik, amiknek sokáig a címét sem ismertem.
Így például a mai napig nem vagyok benne egészen biztos, az X-Wing sorozat melyik része nyelte el sok évvel ezelőtt a játékóráim nagyját, de arra is csak nemrég sikerült rájönnöm, hogy az a bizonyos árkád autós játék, amit annyira imádtam, a Stunts volt. Ehhez persze az is hozzátett, hogy otthon nem volt meg a játék, csak egy barátomnál nyüstöltük az MS-DOS-os csodát, de ez is bőven elég volt, hogy valószínűleg örökre az agyamba égjen.
A Distinctive Software ugyanis értett a dolgához, ami nem meglepő azt tekintve, hogy ők keltették életre például a Test Drive sorozatot is, így mindent belezsúfoltak a Stuntsba, amiről mindenki álmodhatott, aki valaha játékautókat tologatott. Persze a CRT-monitoron egy fokkal valóságosabbá varázsolva még királyabb volt a legmenőbb kocsikban tövig nyomni a pedált. Volt itt utcai Lamborghini, Dodge és Ferrari is, de a Porscénak két, a versenypályára álmodott autóját is vezethettük.
De a járgányok helyett inkább a pályák emelték a Stuntsot sok más autós játék fölé, hiszen az oválpályákról ismert döntött kanyarokon is végigszáguldhattunk, de akkor tudhattad, hogy valami igazán menő következik, amikor a lent látható, drótháló-szerű felületet pillantottad meg a távolban. Ezek jelölték ugyanis a méretes ugratókat, amik sokszor épületek fölött repítettek át minket, de hullámvasútra emlékeztető bukfencek is akadtak, ahogy olyan alagutak is, amiknek a falán száguldva kerülhettünk ki egy betonakadályt, vagy olykor egy teljes dugóhúzót is leírhattunk, amitől már végképp eldobtam az agyam.
A Stunts viszont a címe ellenére mégsem kizárólag az önfeledt kaszkadőrmutatványokról szólt, ugyanis játék korához képest elég király fizikai rendszerek álltak mögötte. Így például a döntött kanyarokban befelé húzott minket a gravitáció is, ráadásul a túl-és alulkormányzottságot is szimulálta a játék. Tehát ha kicsúsztunk a fűre, vagy éppen figyelmen kívül hagytuk a gumicsikorgást szimbolizálni hivatott hangeffektet - ami a meglepően jó motorhangokhoz képest elég gyenge volt -, könnyedén úgy érezhettük, hogy jégen próbáljuk vezetni az aktuális csodajárgányunkat. Ez pedig alsó tagozatosként, amikor az ember már könnyedén megtalálja a lefelé nyilat, de lenyomnia egy autós játékban már annyira nem akaródzik, gyakran előfordult. A Stuntsban pedig egy ütközés után nem folytathatod a versenyeket, hanem ezzel a betörött szélvédővel tudatja veled a játék, hogy ideje újraindítani az adott pályát.
Ez persze nem tartott minket vissza a folyamatos ugratásoktól, ugyanis a játék bírt egy pályaszerkesztővel is, amit a profik bizonyára a hihetetlen kihívást jelentő pályák megalkotására használtak, mi viszont arra, hogy eltüntessük az idegesítő kanyarokat az ugratások és bukfencek közül, ha már elfogyott a türelmünk. A Stuntsra visszatekintve rengeteg más zseniális dolgot találhatunk, mint például a hihetetlenül retró DRM-megoldás, amivel találkozhattunk. A játék kézikönyvéből kellett ugyanis beírnunk bizonyos szavakat, különben a verseny elején az autónkat mozgásképtelenné tette egy lopásgátló kütyü, de példaként felhozhatnám az AI-ellenfeleket is, akiknek a neveiben annyira nem is elrejtett szóviccek mosolyt csalnak az arcunkra még ma is.
És a sok komoly versenyjáték közül, amik a megszámlálhatatlanul sok pálya, a sokórás karriermód és esetenként még egy történet segítségével is próbálják beszippantani a sebesség szerelmeseit, gyakran még mindig jobban betalál egy kis buta száguldozás, mint a legrealisztikusabb szimulátor.
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben a rovatban fogjuk megtenni.
