A Grand Theft Auto játékokban már megszoktuk, hogy a Rockstar Games által megálmodott főhősök nem éppen példaképek. Habár a sorozat minden részében van valaki, akiről elmondhatjuk, hogy ő a főgonosz, az általunk irányított karakter sok esetben csak ezekhez az alakokhoz viszonyítva tűnik jobb embernek, a morális műlesiklás végül minden esetben elkerülhetetlen. Persze az utóbbi részek főszereplői már színesebb egyéniségek voltak, egyikük sem küzdött annyira elszántan és vakmerően a saját megváltásért, mint a felejthetetlen John Marston.
A Grand Theft Auto ultramodern világa helyett a Red Dead Redemption egy laza száz évet utazik vissza az időben egy rendkívül érdekes korszakba: 1911-et írunk, az Egyesült Államokban elkezdtek megjelenni az első nagyvárosok, a zabolázatlan vadnyugat pedig szép lassan a háttérbe szorul. A játék főszereplője John Marston, aki ebben a megtébolyult világban nem szeretne mást, csak a bűnöző életet hátrahagyva a családjával tölteni az idejét. Természetesen ez túl egyszerű lenne, ezért két kormányügynök a feleségét és a fiát túszul ejtve kényszeríti arra, hogy vadássza le egykori bűntársait, bármi áron.
Ez a körülmény nagyon fontos, hiszen a játékos akaratlanul is azért szurkol, hogy John Marston küzdelme a végén kifizetődjön és végre elnyerhesse a békéjét. Viszont a küzdelmein keresztül egy érdekes helyzetbe kerül, hiszen míg ő a múltjától akar megszabadulni, addig a jövő őt szeretné már a föld alatt látni, ezért pedig valamilyen szintén végig ott lebeg a feje fölött a lejárati dátuma és a tény, hogy ő talán sosem fogja megtalálni a helyét.
Ez az ellentét folyamatosan megjelenik a karakterek közötti zseniálisan megírt párbeszédekben, amit a Rockstar Games ügyeletes írózsenijének, Dan Housernek köszönhetünk. A küldetések során rengeteg színes karakter jön szembe, akik mind másképp élik meg a körülöttük történő paradigmaváltást, emiatt pedig sosem unatkozik az ember és folyton elgondolkodik azon, hogy akkor most pontosan ki is a gonosztevő ebben a történetben: a sznob városi emberek, akik a múltat a szőnyeg alá kényszerítve próbálnak úgy tenni, mintha az autómobil és a cilinder eredendően jobb emberré tenné őket? Vagy esetleg maga Marston, aki a vadnyugaton lövöldözve mészárol halomra embereket egy olyan célért, ami nemes jellege ellenére is valamelyest önzőnek mondható?
Ami pedig igazán kiteljesíti ezt a játékot, az a leírhatatlan hangulat. A fejlesztők rengeteget kutatást végeztek a vadnyugatot illetően, ez pedig meg is látszik a végeredményen, hiszen minden egyes területről azonnal a western filmek jutnak az ember eszébe. Már egy korábbi cikkben is szót ejtettem arról, hogy mennyire különleges a játék zenéje, most pedig csak ismételni tudom magam. A jellegzetesen vadnyugati zenétől minden fontos pillanat filmszerűnek érződik, a történet fontos momentumaiban felcsendülő licenszelt dalok pedig tökéletesen el vannak találva.
A Rockstar Gamesnek számtalan klasszikust köszönhetünk már, de számomra ez volt talán az első olyan alkotásuk, ahol úgy éreztem, hogy valami igazán különlegeset hoztak létre. Amellett, hogy egy kiváló, tartalomban gazdag játékról van szó, a Red Dead Redemption története egyszerre humoros, tragikus, inspiráló, de talán a leginkább keserédes. Mindenkinek ajánlott, aki még nem próbálta, abban meg csak reménykedni lehet, hogy a folytatás felér majd ehhez a történelmi mérföldkőhöz.
