Nem tudom, hogy ti mennyire emlékeztek rá (illetve de, tudom), de nagyjából olyan 1999 és 2005 között volt az az időszak, amikor kb. hetente jelentek meg a második világháborús játékok. A helyzet egy idő után kezdett annyira komikussá válni, hogy az akkori GameStar magazinokban már visszatérő poén volt az összes ilyen témájú cikkben, hogy "na, már megint egy világháborús játék, lepődjünk meg együtt". Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek mind rosszak voltak, sőt, hihetetlen klasszikusok születtek ebben az időszakban, köztük a Battlefield 1942.
Az az igazság, hogy engem ez akkoriban annyira nem zavart, hiszen imádtam a második világháborúval kapcsolatos dolgokat. Izgalmasnak tartottam a korszakot és annak ellenére, hogy mennyire szörnyű volt maga a háború, én élveztem, hogy beleképzelhettem magam a partraszálló katonák helyébe a Medal of Honorban. Ebben az időszakban született meg a Battlefield 1942 is, ami egy más irányból közelítette meg ezt a témakört.
Az akkoriban még nagyjából teljesen ismeretlen DICE úgy döntött, hogy a lineáris pályák és a filmszerű jelenetek helyett inkább hatalmas, nyitott csatatereket biztosít a játékosoknak. Az óriási pályákon rengeteg ember elfért, a nagy távolságok leküzdésére pedig mindenféle király járműveket lehetett használni, ami egyébként jelentősen megnövelte a taktikai lehetőségek számát is. Természetesen nekem 12 évesen ezekből a nagy taktikázásokból annyi jött le, hogy ha a repülőgép-anyahajóval frontálisan nekimegyek a partnak, akkor az közelebb van. Na mindegy.
Szerencsére a játékban voltak olyan járművek, amiket normálisan is lehet vezetni, ez pedig tényleg sokat dobott a hangulaton. Nagyon király volt beülni egy vadászgépbe és légi csatákat vívni, vagy akár gyorsan lefoglalni az egyik nagyobb repülőt, és bombákkal megszórni a szárazföldön tankokkal bohóckodó játékosokat. Mondjuk ha egy tanácsom lehet, akkor az az lenne, hogy ne engedjétek ki a bombát, amikor fejjel lefelé repültök, mert abból akár problémák is lehetnek. Nem szabad elmennünk a játék intrója mellett sem (érdekes módon a mai játékokban már nagyon ritka, hogy van ilyen), ami nagyon jól megadta az alaphangulatot az egésznek. Egyébként a zenéjét mintha hallottam volna mostanában valami tévéműsorban a háttérben, a fene se tudja.
Az az igazság, hogy lehet hogy az újabb Battlefield játékokban nagyobbak a pályák, menőbbek a kütyük és ütősebbek a fegyverek, az alapok drasztikusan nem változtak meg, ami csakis azért lehet, mert több mint tíz éve már sikerült megteremteni valamit, amire azóta is magabiztosan lehet építkezni, ez pedig ritkán jön össze ennyire jól. Vagy talán azért, mert azóta se jutott eszébe a DICE-nak semmi új. Na jó, ez így nem igaz, ott még van a Mirror's Edge és a... Shrek Extra Large.
Nektek melyik volt a kedvenc Battlefield játékotok?
Rovatunk további részeit ezen a linken találjátok.
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben a rovatban fogjuk megtenni.
