Hihetetlen, de már harmincöt éves a Golden Axe, a nyolcvanas évek egyik, ha nem a legjobb beat 'em up játéka. 1989. május 1-jén kezdte hódítását a játéktermekben, hatását pedig máig érezni. Ucsida Makoto - ezt a nevet jegyezzük meg, ha eddig nem ismertük volna - a Sega egyik legfontosabb fejlesztőjeként a Golden Axe-szal kisebb pénzjegynyomdát adott a japán fejlesztő/kiadó cégnek. Ucsida-szan karrierje úgy indult a videojáték-iparban, mint egy tündérmese: gyerekként megbabonázták a játéktermek, ezért az iskola mellett dolgozni kezdett, hogy legyen elég százjenese, amit a Pac-Manbe vagy a Space Invadersbe szórhat. Az arcade játékok imádata számára több volt egyszerű szórakozásnál: amikor végzett tanulmányaival, Ucsida jelentkezett kedvenc kiadójához, a Segához, és munkát kért. Szinte hihetetlen módon nemcsak hogy rögtön felvették, de fejlesztőként azonnal rá is bíztak egy projektet - és az ebből született játék, az Altered Beast nagy sikert is aratott.
Pedig az Altered Beast inkább szép játék volt, mint jó, és játékmenete helyett azzal nyűgözte le a játékosokat, hogy abban a korban óriásinak számító, jól megrajzolt figurákat mozgatott csodaszép hátterek előtt. A program amúgy az 1987-es Double Dragonnal nagyon népszerűvé vált mész-és-ütsz móka volt a fantasyt a görög mitológiával keverő környezetben, egyetlen különleges fejlesztői ötlettel: ha a játékos elég varázsbigyót összeszedett, átváltozhatott valamilyen erős szörnnyé, és úgy mehetett neki a pályavégi hatalmas főellenfeleknek. A gigantikus sprite-okat mindenki látni akarta annak ellenére, hogy az Altered Beast brutálisan nehéz játék volt: az arcade verzió 1988 nyarán befutott, aztán portolták mindenféle otthoni gépre (egyebek közt Amigára és Mega Drive-ra is). Ucsida pedig már tapasztaltabban állhatott neki második játékának - a Golden Axe-nak.
A törpe, a barbár és az amazon bemegy a kocsmába
A kor legnépszerűbb játéktermi műfaja tehát a beat 'em up volt, a Sega mellett a Konami, a Capcom és minden nagyobb japán kiadó próbálkozott ezzel (aztán a Capcom vitte a csúcsra). A zsáner legtöbb képviselője nagyvárosi környezetben rendezte meg a csihipuhikat - ehhez képest üdítő volt, hogy Ucsida filmekben és képregényekben már ezerszer látott fantasykliséket használt. Három karakter, egy túlméretezett pallossal szaladgáló barbár (Ax Battler), egy karcsúbb pengével kaszaboló amazon (Tyris Flare) és egy kétélű csatabárddal aprító törpe (Gilius Thunderhead) közül lehetett választani. Hármójuk közül a törpe volt a legerősebb közelharcban, cserébe gyenge volt a mágiája, az amazonnál épp fordítva alakultak az arányok, a barbár pedig a középutat képviselte.
Merthogy varázslatok is voltak a játékban, igen - karakterenként eltérő hosszúságú manamétert lehetett tölteni varázsitalok felszedésével, aztán egy nehéz helyzetben rátenyerelni a gombra, ami a súlyos testi sértést okozó magicet idézte elő. Nyilván minél jobban fel volt töltve a manaméter, annál nagyobbat pukkant a mutatvány, így amikor Tyris elengedett egy maximális erejű sárkányleheletet, nem sok ellenfél maradt talpon. Ilyen arcok mellé dukál egy főgonosz is: ő lett az áthallásos nevű Death Adder, aki S/M-klubból szalajtott öltözetű sameszaival éppen leigázza Yuria földjét, és ennek a főhősök egy-egy hozzátartozója is áldozatul esik.
A fantasykörnyezetet meglepő helyszínek erősítették (egyszer például egy óriási teknősön hordozott faluban csapatunk, máskor egy hatalmas sasmadár hátán), illetve olyan életképek, mint a Death Adder pribékjei elől menekülő falusiak vagy éppen a nem elég gyorsan menekülő megkínzott civilek. A nyolcvanas évek végén még elég erős volt a VHS-láz, az olyan filmtörténeti klasszikusok, mint a Conan filmek vagy a Vörös Szonja minden videomagnót megjártak. Ucsida és csapata főleg ezekből rakta össze a Golden Axe atmoszféráját - olykor elég direktben, ugyanis a Conan filmek (sőt, az első Rambo film) néhány ordítása egy az egyben szerepel a játékban. Engedély nélkül, persze.
De a Golden Axe nem lenne Golden Axe a remek kooperatív mód nélkül. Yuria földjét párosban volt igazi élmény felszabadítani, két oldalról aprítani a kalapácsos óriásokat, és segíteni a társnak, ha éppen szorult helyzetbe került. Ucsidáék jó érzékkel némi rivalizálást is beengedtek a játékmenetbe: a játék egyik legerősebb pillanata, amikor a pályák közti éjszakai pihenőn apró manókból lehet kirugdosni varázsitalokat - itt mindenki próbálta a másik elől felszedni a manát. De nagy harc ment a hátasként funkcionáló gyalogsárkányokért is, mert ilyenek is kerültek a játékba (a "csirkeláb" becenevű egyenesen az Altered Beastből), és rájuk ülve messzebbről lehetett irtani az irtanivalót.
Játszd ma is!
A Double Dragon-klónokat megújító játékmenet és körítés klasszikus verekedős játékká emelte a Golden Axe-ot, és felvitte Ucsida dolgát. Hamarosan előléptették, és a mai napig a Segánál dolgozik, amolyan fejlesztőket segítő producerként. A játék a következő években három folytatást is kapott, egy játéktermit (Golden Axe: The Revenge of Death Adder, 1992) és két Mega Drive-osat (Golden Axe II, 1991 és Golden Axe III, 1993). Mivel a Mega Drive a Sega fő konzolja volt akkor, ez nem meglepő, ahogy az sem, hogy az eredeti Golden Axe átiratai közül is a Mega Drive-verzió lett a legjobb.
A Golden Axe klónok sorát indította el, és a műfajt is szépen gazdagította. A felturbózott kooperatív mód, a mágiahasználat, a meglovagolható "járművek" a mai napig vissza-visszaköszönnek a zsánerben. A legjobb klónt persze az oldalnézetes bunyók királya, a Capcom hozta össze, 1993-ban és 1995-ben kiadott két beat 'em upot a Dungeons & Dragons szerepjátékok világában: a Tower of Doomot és a Shadow Over Mystarát már akár négy játékos is irányíthatta egyszerre kooperatív módban; ezek Chronicles of Mystara címen kicsit kipofozva, egybecsomagolva ma is megtalálhatóak a Steamen.
És hogy hol tart ma, harmincöt év után a Golden Axe? Sajnos a brand sokáig tetszhalott állapotban volt; az évek alatt készültek hozzá mindenféle spin-offok (még egy Zelda-klón is), 2008-ban azonban egy Golden Axe: Beast Rider nevű, teljesen félreértelmezett, béna hack and slash bemocskolta a nevét. A negatív kritikák és a rossz eladások hatására a Sega mostanáig nem kezdett semmi komolyat a valaha jól csengő márkanévvel. A 2023-as The Game Awards alatt azonban kiderült, hogy több ikonikus sorozattal együtt a The Golden Axe is visszatér. Pezsgőt még nem bontunk, mert ebből még bármi lehet, látványos feltámadás éppúgy, mint mindenki számára kellemetlen pofára esés. A téteket pedig azóta még egy, a Comedy Centralra érkező, vígjáték köntösbe csomagolt animációs sorozattal is emelte a Sega.
Annak viszont, aki semmiképpen sem szeretne csalódni, nyugodt szívvel tudjuk ajánlani a régi játékokat: igazából bármelyik Golden Axe-verziót érdemes kipróbálni akár ma is, mert az átiratok többnyire nagyon jók lettek (még a C64-es is). Az igazi persze az eredeti játéktermi változat, amelyben megtaláljuk azt a kelekótya befejezést is, amit a konverziókból kivágtak (a záró képsorokban egy modern játékterembe vált a sztori, ott kiszabadulnak a Golden Axe lényei, de szerencsére a főhősök kikergetik őket a játékteremből). A budapesti Flippermúzeumban például van egy példány, amit kipróbálva megállapíthatjuk, harmincöt év alatt nem sokat kopott a fénye.
