Nehéz úgy manapság tömegközlekedési eszközre szállni, hogy ne lássunk olyan embereket, akik a telefonjukat nyomkodják, ezzel töltve ki az utazás unalmas perceit. Vannak még olyanok is, akik könyvet olvasnak, és olyanok is, akik csak nézelődnek, a gondolataikba merülnek, de sokan böngészik inkább valamely közösségi oldalt, olvasnak e-maileket, vagy játszanak.
Az 1980-ban debütált Game & Watch készülékek ötlete akkor fogalmazódott meg az egyebek mellett a Duck Huntot is tervező Jokoi Gunpei fejében, amikor azt látta, hogy a japán gyorsvasúton, a Shinkansenen egy üzletember egy számológépet nyomogatva múlatja az időt. A Ball nevet viselő első kvarcjáték óriási siker lett, számos további hasonló kütyü készült 1991-ig mindenféle játékokkal, ám 1989-ben megérkezett a szellemi utód, a Game Boy, amit hiába előzött be az Atari Lynx két hónappal, míg abból mindössze 2-3 millió példányt adtak el, a Nintendo készülékéből (és annak színes kijelzős változatából, a Game Boy Colorból) annak pályafutása alatt legalább 118 milliót. Ezzel máig ez minden idők negyedik legkelendőbb játékkonzolja, csak a Nintendo Switch, a Nintendo DS, valamint a PlayStation 2 előzi meg.
De mi kellett ahhoz, hogy ennyire jól fogyjon? Milyen játékok tették klasszikussá? A 35 éve indult konzolcsalád történelmét foglaljuk most össze.
Kicsi, gyenge, de nagyon szerethető
A Nintendo gépeinél visszatérő jelenség, hogy hardveresen alulmaradnak vetélytársaikkal szemben, de ez egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy az élre törjenek. Amikor a Game Boy megjelent, már két hónapja piacon volt az Atari Lynx, az akkortájt az Atari 2600 miatt nagy elismerésnek örvendő gyártó-kiadó kézi konzolja, ami már képes volt színeket megjeleníteni. A korabeli kritikusok azt mondták, emellett a monokróm kijelzős Game Boy őskorinak hat, nem jósoltak nagy jövőt a Nintendo által állított vetélytársnak. Hiba volt.
A Lynx jól fogyott, de hivatalosan mindössze 71 játék jelent meg rá 6 év alatt, amíg támogatta az Atari, ilyen szerény felhozatallal meg nehéz versenyt nyerni. A NEC a TurboExpress-szel próbálkozott, ami a TurboGrafx-16 hordozható változata volt, egy a Game Boynál technikailag ugyancsak fejlettebb, de lényegesen kevésbé népszerű gép, ami magas árával kiérdemelte "a kézi konzolok Rolls-Royce-a" címkét. Legjobban a riválisok közül a Sega Game Gearje teljesített, ez 10,62 millió példányban talált gazdára, ám rövid üzemideje, illetve a jó játékok hiánya ezt sem tudta az egekbe repíteni.
A Game Boy esetében a 12500 yenes bevezető ár önmagában meggyőző volt: ez mai árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve kb. 37 ezer forintnak felel meg. Jokoinak kifejezett célja volt, hogy megfizethető konzolt alkosson hosszú üzemidővel, ezeket a szempontokat a teljesítmény elé helyezte. Kispórolták a kijelző háttérvilágítását is, ám azt a döntést, hogy ne analóg, hanem 8-irányú D-pad kerüljön rá, a hordozhatóság miatt hozták meg.
A játékokon múlik minden
A Nintendo ügyesen játékokat is csomagolt a gép mellé, méghozzá olyan címeket, mint a Super Mario Land vagy a Tetris. Megjelenéskor összesen hat játék volt elérhető rá: az iméntiek mellett az Alleyway nevű Breakout-klón, a Baseball és a Tennis sportjátékok, valamint Japánban a Yakuman, de már ez is elég volt az ígéretes starthoz: két hét alatt kifogyott a teljes készlet Japánban. A Tetrisből egyébként 35 milliót adtak el a platformra, és hát nem véletlenül születtek azok a kínai és lengyel piacokon kapható, gépek sem, amik Magyarországon is elterjedtek voltak, és - jó esetben - legalább 99 játékvariációt kínáltak, melyek mindegyike valahogy Pazsitnov játékára épült.
A Nintendo következő lépése az volt, hogy elkezdte a NES-en, majd a friss SNES-en bejáratott franchise-okat bővíteni: jött Kirby, The Legend of Zelda, Donkey Kong, Dr. Mario és sok minden más is, további sportjátékok, DuckTales, Mega Man és Star Wars a Capcomtól, Yu-Gi-Oh! a Konamitól, Tamagotchi a Bandaitól minden mennyiségben. Kellemes tempóban gyarapodott a felhasználók tábora a játékkínálattal együtt, aztán 1996-ban megtörtént az, ami egy generáció gyerekkorát határozta meg: debütált a Pokémon Red és Blue, a franchise első két játéka, aminek köszönhetően megismerhettük a zsebszörnyeket. Olyannyira megszerette a közönség, hogy míg a Tetris 35 millió eladott példánnyal lett a második, a Pokémon variációkból (volt Green és Blue kiadás is) összesen 46 millió fogyott.
A hardveres hiányosságokat a Nintendo és a partnerei különböző kiegészítőkkel igyekeztek pótolni, sőt, mindenféle érdekes kísérleteket is láthattunk a népszerű, széles körben használt felcsatolható képernyővilágításon túl. Volt például 1998-ban a Game Boy Camera, amivel szürkeárnyalatos képeket lőhettünk akár magunkról, akár arról, amit láttunk, majd azokat hőpapírra nyomtathattuk a Game Boy Printerrel; ehhez természetesen minijátékok is készültek. A 128x128 pixeles CMOS szenzor mondhatni sajátos, művészi fotókat készített, de akkoriban a nem fényképezővel fotózás még különlegességnek számított, és az eszköz Japánban három hét alatt félmillió példányban kelt el. A Game Link Cable-lel lehetőség volt két Game Boyt összekötni, és úgy multizni, a Battery Pack pedig 4-5 órányi extra üzemidőt garantált. Bár nem a Game Boy kiegészítője volt, itt érdemel említést a Super Game Boy is, egy átalakító, amellyel SNES-en játszhattunk a platform játékaival, némelyikkel színesben is. A legfullosabb kiegészítő a Handy Boy, ami nagyítóval, sztereó hangszórókkal, világítással bővítette ki a konzolt, kicsit szabotálva a hordozhatóságát.
Színesben azért mégis csak jobb
Ugorjuk át nagyvonalúan azt a csúfos bukást, ami a Virtual Boy volt (kvázi hordozható VR-szemüveg, ami csak vörös és fekete színeket tudott megjeleníteni), és térjünk rá a Game Boy Colorra, az 1998-ban kiadott frissített verzióra, ami amellett, hogy kompatibilis volt a korábban megjelent játékokkal, már olyan kijelzővel rendelkezett, ami színeket is képes volt megjeleníteni. Inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint az Xbox One X-re vagy a PlayStation 4 Próra - egy generációközepi, frissített gép volt, nem pedig egy teljes értékű, generációváltó masina. Persze jöttek rá exkluzívok, mint az eladások számát tekintve a harmadik helyig jutó Pokémon Gold/Silver/Crystal, de a fejlesztők lehetőségei korlátozottak voltak. Konkurensei, a Nomad és a Neo Geo Pocket így sem tudtak versenybe szállni vele, előbbiből szerény 1 millió, utóbbiból maximum 2 millió kelt el, míg a GBC több mint 54 milliós eladási számmal büszkélkedhetett.
A háttérben már formálódott az igazi utód, a Game Boy Advance, sajnos Jokoi közreműködése nélkül - őt ugyanis 1997-ben egy autó halálra gázolta, amikor kiszállt megvizsgálni, mekkora lett a kár, miután a kocsi, amiben utasként ült, belehajtott egy kamionba.
A 2001-ben megjelent konzolt horizontális használatra tervezték, a gombok nem a kijelző alá, hanem annak két oldalára kerültek, illetve tettek rá két ravaszt is. Kompatibilis volt a korábbi verziók játékaival, de lényegesen jobb kijelzője és processzora új kapukat nyitott meg, lehetővé tette 3D-s játékok futtatását is - ám a technikai újítások az ár növelését is kénytelen-kelletlen magukkal hozták. Azért az eladások nem azt mutatták, hogy ez sokakat rettentett volna el: 81,51 millió eladott példány semmiképp nem szégyellnivaló.
A megjelenéskor lényegesen szélesebb kínálatból lehetett válogatni, mint a korábbi konzoloknál, és nem csak a Nintendo és más japán fejlesztők járultak ehhez hozzá, hanem például az Activision is, ami a Tony Hawk's Pro Skater 2-ből adott ki egy izometrikus nézetű, egyszerűbb irányítású változatot. Legjobban nyilván a Pokémonok mentek, az összesített eladási lista első három helyét a Ruby/Sapphire, a FireRed és LeafGreen, valamint az Emerald foglalták el, amiket a Mario Kart: Super Circuit, több Super Mario játék, illetve a Namco Museum követ - igaz, a FireRed és LeafGreen kivételével ezt mind meg lehetett találni a gép mellé csomagolva.
A Game Boy Advance SP már egy új kor előszele volt. Bár belsőre ugyanazt kínálta, mint az eredeti Advance, a külseje jobban hasonlított a későbbi Nintendo DS-éhez: vertikálisan összecsukható volt, így a kijelző felül, a gombok alatta foglaltak helyet. Később aztán a Game Boy Micróval próbálkozott még a cég életben tartani a termékvonalat, de ez a verzió nem vitte az eredeti Game Boy játékokat, és amúgy is kapható volt már a Nintendo DS.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Bár akad még néhány Game Boy, ami ma is tökéletesen működik, 35 év után nehéz ezeket fellelni. Aki kipróbálna néhány játékot, a Nintendo Switch Online szegényes kínálatával vagy számos emulátorral próbálkozhat, és bár az élmény Switchen vagy PC-n játszva még kontrollerrel sem lesz ugyanolyan, mint az eredeti konzolokon, izgalmas lehet visszatekinteni a múltba, az első kézi konzolok idejébe. Nem tudjuk még, milyen lesz a Switch utódja, de sejthetjük, hogy a Nintendo megtartja a hibrid kialakítást, így egyszerre lehet jelen az otthoni és hordozható játékgépek piacán, újabb eladási csúcsokat érve el.
