Sokan nem értik, hogy a speedrunnerek hogyan képesek annyi időt beleölni egy játékba, hogy minden apró részletét kiismerjék, én soha nem lennék képes erre, de tisztelem azokat, akik kiemelkedő teljesítményre törekednek a játékokban is. Persze ez nem csak mai jelenség, belefutottam egy olyan videóba, ahol valaki bemutatja, hogyan lehet a Commando című (nevéből talán nem nehéz kitalálni, hogy lövöldözős cuccról van szó) játékot egyetlen töltény kilövése nélkül végigvinni.
A Commando egy annak idején meglehetősen híres játék volt, amelyet 1985-ben több platformon is kiadtak (eredileg japán arcade cím volt Senjō no Ōkami címen, később a Bionic Commando széria is innen rügyezett ki), nálunk főképp C64-en hódított a maga idejében. Én is hatalmas rajongója voltam (ahogy a nagyon hasonló Rambo című alkotásnak is), pontosan tudom, milyen idegtépően nehéz volt végigvinni, nekem sajnos nem is sikerült soha. A mai játékvilág feltehetően értetlenül állna egy olyan játék előtt, ami megfelelő képességekkel kb. 4 perc alatt végighihető, de akkoriban a tanulás, a reflexek fejlesztése, és az anyázással dúsított számtalan újrázás jelentette a játékidőt. Az alábbi videó nem mai, de nem bírtam ki, hogy ne osszam meg veletek, ahogy belefutottam, mert egészen elképesztő teljesítmény csodálható meg benne, az alkotója egyetlen lövés nélkül vitte végig.
Ilyenkor látható a különbség, hogy régen mit követelt meg egy játék a felhasználótól. Nem sírom vissza azért ezeket a kihívásokat, de ha valaki úgy érzi, hogy a mai játékok túl könnyűek, érdemes a nyolcvanas évek kínálatában keresni a megoldást.
