1987 szeptemberében születtem, úgyhogy nem nehéz kiszámolni, mennyi idős lehettem a Baldur's Gate első részének megjelenésekor. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy épp mivel játszottam 1998 decemberében, viszont az teljesen biztos, hogy ez még nem lehetett a BioWare legendás szerepjátéka, mivel azt csak egy évvel később, a Tales of the Sword Coast kiegészítővel egybecsomagolt gyűjteményes kiadásban kaptam meg. Általában egy, maximum két játékot kérhettem évente, úgyhogy nagyon meg kellett fontolnom, végül mit választok. Éppen ezért nem volt egy gyors kör velem sosem a játékvásárlás, simán eltöltöttem akár 40-50 percet is a polcok előtt sétálgatva, alaposan szemügyre véve a dobozokat - igen, régen az emberek még boltokban vettek videojátékokat, és igen, ezek nem mindig DVD-tokokban laktak, hanem gyönyörű papírdobozokban, amelyek tényleg az ember szobájának díszévé válhattak. Végül persze csak sikerült döntenem, és hazafelé menet a Ford Sierra hátsó ülésén végig a doboz képeit nézegettem. Főleg a képeket, mert nem igazán tudtam angolul.
Szerintem ez egyébként abszolút az én hibám volt, és nem az oktatási rendszeré. Természetesen voltak nekem is angolóráim az általános iskolában, de ott még akkor is elboldogult az ember, ha csak azt a pár szót bebiflázta a dolgozatokra, amit visszakérdeztek tőle. Egy Baldur's Gate szintű játék párbeszédei megugorhatatlan lécnek tűntek számomra, de annyira tetszett az, amit a dobozon láttam, hogy biztos voltam benne, én ezt ki akarom próbálni. Korábban simán eljátszottam német játékokkal is (ezeket olcsóbban lehetett megszerezni a Petőfi Csarnok bolhapiacán), ugyanannyira nem zavart, hogy nem értem a szöveget, mint az angol címeknél. Itt viszont már nagyon hamar egyértelművé vált, hogy az alapszint alatt tengődő angoltudásom nem lesz elegendő. Egy elsőre felfoghatatlan méretekkel bíró kaland állt előttem (az alapjáték öt CD-n terpeszkedett, ehhez jött még hozzá a kiegészítő extra lemeze), szóval ki kellett találnom valamiféle megoldást.
1999-ben jártunk, mikor még örültem, ha az olcsóbb éjszakai percdíjak alatt akár kósza 10-15 percre leülhettem édesapám PC-je elé (napközben ez fel sem merülhetett), amire rá volt kötve a teljesen új világot a házunkba eljuttató betárcsázós internet. Ráadásul bőven nem tartottunk még ott, hogy a Google Fordító több-kevesebb sikerrel azért, de komplexebb szövegekkel is elboldogul. Analóg megoldáshoz kellett tehát folyamodnom a digitális kor hajnalán: levettem a könyvesőpolcról az angol-magyar szótárat. Végtelenül hosszú folyamat indul ekkor el, ugyanis kis túlzással szavanként kellett kikeresnem az összes angol kifejezést - nem ugyanazzal a szókészlettel dolgoztak ugyanis a BioWare írói, mint amit az én általános iskolás angoltanárom a fejünkbe akart verni, értelemszerűen teljesen más szint volt a kettő. Nem tudom már felidézni, mennyi időbe telt először a játék végére érnem, de biztos vagyok benne, hogy több hónapot töltöttem akkor az első Baldur's Gate-tel és annak kiegészítőjével. Az angolórák döcögős tempójával ellentétben itt úgy működött az agyam, mint egy kis szivacs, ami mögött végtelenül egyszerű indokot látok: érdekelt a téma, borzasztóan lekötött a játék, és ismerni akartam minden részletét.
Nem is volt kérdés, hogy a nagy 2000-es játékvásárlási körünk alatt mit is fogok majd lekapni az áruház polcáról: talán még az első rész bezsebelésekor villantott mosolyomnál is szélesebb vigyor ült az arcomon, mikor már a Baldur's Gate 2 gyűjtői kiadásával a hónom alatt hagyhattam el az üzletet. Magát a játékot imádtam, a BioWare miden szempontból képes volt saját magát is felülmúlni, és én is nagyon ügyesen haladtam előre az angol tanulás rögös útján. Ismét heteken, hónapokon át nyúztam a játékot, de a vége felé közeledve már egyre kevesebbszer kellett a szótárhoz nyúlnom. Szépen lassan beépült a szórakozás közben felszedett tudás. Korábban kissé tartottam az RPG-ktől, hiszen ez a műfaj igényli kétségtelenül a legalaposabb nyelvismeretet, mivel itt találkozik az ember a legtöbb dialógussal.
A Baldur's Gate 2 végére érve viszont ez teljesen megváltozott, és innentől fogva kifejezetten kerestem az új és minőségi szerepjátékokat.
Eltelt húsz év, nyakunkon a Baldur's Gate 3, én pedig 32 évesen olyan izgatott vagyok, mint kisiskolás koromban. Régóta szinte csak konzolon játszok, a PC-t a munka mellett csak a Magic: The Gathering Arena miatt veszem elő, de ez idén meg fog változni: teljesen bizonyos, hogy a lehető leghamarabb ki kell majd próbálnom a harmadik Baldur's Gate Early Access verzióját, utána pedig értelemszerűen a teljes játékot. Nem fog már szótár kelleni hozzá, ezt pedig az első két résznek, és a BioWare-nek köszönhetem.
Ha pedig már amúgy is ennyi szó esett a Baldur's Gate szériáról, akkor ajánlom figyelmetekbe az alábbi, 2019 februári videót, amelyben Kacival újra kibontjuk gyűjteményem két számomra nagyon kedves darabját, a Baldur's Gate első részének Tales of the Sword Coast kiegészítővel felturbózott kiadását, illetve a Baldur's Gate 2 Collector's Editiont.
Amennyiben esetleg ti is valamilyen videojáték segítségével mélyítettétek el a nyelvtudásotokat, vagy tanultatok meg konkrétan egy új nyelvet, akkor mindenképp meséljétek el a saját történeteteket is lent, a kommentek között! Azokat pedig, akik esetleg most bajlódnak a nyelvtanulással, csak biztatni tudom, hogy próbálják meg ezt a harcot videojátékokon keresztül megnyerni, így tényleg sokkal szórakoztatóbb az egész.
