Telis-tele van a játékvilág gyakran ünnepelt és széles körben ismert hősökkel, a mozikat is meghódító Sonictól a néma Gordon Freemanen át a halhatatlan Lara Croftig, a nem kevésbé fontos negatív karakterek viszont mintha jóval kevesebb figyelmet kapnának a megérdemeltnél. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egyensúlyba hozni a mérleget, és egy külön összeállítást szentelünk azoknak a pixelrohadékoknak, akik a maguk gyűlöletesen imádni való módján bearanyozták a képernyő előtt töltött éveinket. Figyelem: a cikk erősen spoileres az érintett játékok cselekményét illetően!
Sephiroth - Final Fantasy VII
Nagy lendülettel kezdünk, mivel az 1997-ben megjelent Final Fantasy VII főgonosza, Sephiroth sokak szerint nem csak az FF-franchise, de egyben a játéktörténelem legelvetemültebb ellenlábasa is. A laboratóriumi kísérletekkel létrehozott harcos bűnlajstroma kétségtelenül elborzasztó, Sephiroth nemcsak a főhős Cloud Strife-hoz közel állókat gyilkolássza előszeretettel, hanem lényegében mindenkit, a fináléban pedig még egy meteorral is megpróbálja elpusztítani a Földet. A karakter később több spin-off játékban, köztük a Kingdom Heartsban is feltűnt, a Final Fantasy VII filmes folytatásában pedig újabb galibákat okozott.
Lance Vance - Grand Theft Auto: Vice City
Szögezzük le, hogy Lance Vance sehol sincs az olyan tényleges szörnyetegekhez képest, mint az előbb említett Sephiroth, vagy mondjuk a Zelda-sorozat Ganondorfja. Mégis bérelt helye van ezen a listán, hiszen az árulása még közel 20 év múltán is fájdalmas, sosem fogjuk neki megbocsátani, hogy épp a legnagyobb szükség idején fordult ellenünk a GTA: Vice Cityben. Talán azért is ég annyira ez a seb, mert a Miami Vice Ricardo Tubbs nyomozójának (Philip Michael Thomas) hangján megszólaló karakter egyébként kifejezetten jópofának és menőnek tűnt a hófehér szerkójával és az ahhoz passzoló Lamborghinijével (bocs, Infernusával). A stílusos külsőségek viszont egy mélységesen frusztrált és önző figurát rejtenek, akibe végül élvezettel eresztettük bele a tárat az egykori Diaz-villa tetején.
The Director - Manhunt
Ha Lance Vance-ből hiányoltuk az aljasságot, a szintén a GTA-univerzumban játszódó Manhunt pszichopata főgonosza, a Brian Cox által szinkronizált Lionel Starkweather kamatostul szállítja azt. A játék nagyobb részében csak The Directorként megjelenő férfi egy lecsúszott rendező, aki vérben tocsogó filmeket gyárt a feketepiacra. A magnum opusának szánt következő művéhez elkábít és elrabol egy halálra ítélt rabot, hogy aztán a kamerák előtt kényszerítse válogatott kegyetlenkedésekre. Már ez is elég lenne ahhoz, hogy egy mindenre elszánt szemétládának tartsuk, de a Rockstar Games itt is bedobott egy csúnya átverést, így még Lance Vance kivégzésénél is élvezetesebb volt, amikor végül beugorhattunk Starkweather irodájába egy láncfűrésszel.
Frank Fontaine - BioShock
Ami azt illeti, Fontaine-ből többet is választhattunk volna erre a listára, hiszen az L.A. Noire Dr. Harlan Fontaine-je is megérte a maga pénzét, ám mi inkább a BioShock környékén keresgéltünk. Az Irrational Games 2007-es remekműve bővelkedett az emlékezetes antagonistákban, mivel a játék helyszínéül szolgáló víz alatti metropolisz atyja, Andrew Ryan (A man chooses, a slave obeys!) mellé kaptunk egy még nagyobb gazembert is a totálisan gátlástalan szélhámos, Frank Fointaine képében. Ha Rapture számára volt is némi remény a hosszabb távú fennmaradásra, Ryan kapitalista utópiája végképp elvérzett az identitását folyton váltogató Fontaine hatalomvágyán. Emberünk kegyetlen játszmái minket is mélyen érintettek, de szerencsére volt alkalmunk törleszteni a kölcsönt. Fontaine később a BioShock Infinite kiegészítőjében is feltűnt, de ott sem lett szimpatikusabb.
GLaDOS - Portal és Portal 2
A Portal készítői remekül ráéreztek, hogy az eredetileg csak a játék első pályájára szánt GLaDOS (Genetic Lifeform and Disk Operating System) jóval nagyobb szerepet érdemel, így a halálos csipkelődésben brillírozó MI végül nemcsak az idén 15 éves első részen kísért végig minket, de a 2011-es folytatás sikerében is oroszlánrészt vállalhatott. Az Aperture Science Laboratories ügyeletes mesterséges intelligenciája a játéktörténelem egyik legegyedibb és legviccesebb ellenlábasa, aki többek között azt is a fejünkhöz vágta, hogy szomorú, üres életet élő borzalmas emberek vagyunk, akit senki sem fog gyászolni.
Shepherd tábornok - Call of Duty: Modern Warfare 2
Oké, értjük: ha már gonoszok és Call of Duty, akkor Vladimir Makarovról illene írnunk, hiszen végső soron ő az, aki a klasszikus Modern Warfare-trilógia szörnyűségei mögött állt, ahogyan ő volt az is, aki a szemünk láttára civilek tucatjait mészárolta le egy reptéren. Mégis, a második rész Shepherd tábornoka sokkal emlékezetesebb volt számunkra. A bosszúszomjas amerikai parancsnok lényegében egyedül rendezte úgy, hogy kirobbanjon a harmadik világháború, majd hidegvérrel kivégezte a Task Force 141 tagjait, a közönségkedvenc Ghostot és az általunk irányított Roachot. Egy generációnak égett az agyába a jelenet, ahogy a .44-es Magnumjával kiosztotta a végső lövéseket, árulásával örökre elintézve, hogy egyetlen karakterben se bízzunk, amíg le nem fut a stáblista.
Rodrigo Borgia - Assassin's Creed II
A Ubisoft Montréal biztosra ment, amikor a történelem legnegatívabban megítélt katolikus egyházfőjét, a VI. Sándor pápa néven regnáló Rodrigo Borgiát tette meg az Assassin's Creed II főgonoszává. Egy olyan pápáról beszélünk, akinek útja családi kapcsolatokon és vesztegetéseken át vezetett Isten földi helytartójának székéig, s aki a szent hivatalt viselve gond nélkül folytatta az imádott orgiáit, felvállalva a szeretőit és törvénytelenül nemzett gyermekeit is. Arra most inkább nem térünk ki, hogy Rodrigo Borgia élvhajhász és nepotista rutinja valójában mennyire nem számított kirívónak a reneszánsz egyház idején, itt és most legyen elég annyi, hogy az Assassin's Creed II-ben baromira utáltuk a pofáját, az orgyilkosos széria talán azóta sem termelt ki ilyen kellemesen gyűlölhető főgenyót. A játék világában (egész pontosan a Brotherhood kiegészítőben) sajnos nem a mi pengénk, hanem egy alma segítette át a túlvilágra, amit ironikus módon a nem kevésbé alávaló fia gyömöszölt le a torkán.
The Illusive Man - Mass Effect-széria
Több mint 50 éves színészi pályája során Martin Sheen mindössze két videójátékos karakter szerepét vállalta el: az egyik Nozdormu a World of Warcraftból, a másik pedig a Mass Effect 2-ben színre lépett Illusive Man volt. A Cerberus-csoport titokzatos vezetője dohányfüstbe burkolózva szövögette a terveit, senkit és semmit sem sajnálva, hogy az emberiséget a galaxis uralkodó fajává tehesse. Az óvatlan szemlélők eleinte akár még szimpatizálhatnak is vele a karizmája, a cselekvőképessége és a rendelkezésére álló kiapadhatatlan erőforrások miatt, a Mass Effect 3-ra azonban végleg elveti a sulykot, és óriási problémákat okoz az élet megmentésén szorgoskodó Shepard parancsnoknak. Az egyébként Jack Harpernek hívott karakter még akkor sem realizálta a tévedését, mikor a végveszélyt jelentő Reaperek kontrollja alá került, bár igaz, hogy ezen a ponton már nem is nagyon volt erre lehetősége.
Vaas Montenegro - Far Cry 3
A különcködés kedvéért megjátszhattuk volna, hogy csak azért is a Far Cry 6 Antón Castillóját, vagy esetleg a The Clash-re betoppanó Far Cry 4-es Pagan Mint szúrjuk be ide, de teljesen egyértelmű, hogy a közönség pont annyira megőrül a Far Cry 3 főgonoszáért, mint amekkora káosz a szóban forgó illető fejében uralkodik. A Vaas szájából elhangzott "Did I ever tell you the definition of insanity?" az egyik legtöbbet idézett videojátékos mondattá vált az interneten, pedig több gond is van vele. Egyrészt ez a játékban nem pont így hangzott, másrészt még csak nem is a Ubisoft használta először: sokan egyenesen Albert Einsteinnek, Benjamin Franklinnek vagy Mark Twainnek tulajdonítják, ám valószínűbbnek tűnik, hogy valahonnan máshonnan származik. Ettől függetlenül persze a Far Cry 3 kiváló játék, Vaas pedig tényleg emlékezetes főgonosz, így teljes joggal szerepel a listán.
Mark Jefferson - Life is Strange
A krimiken edződött játékosok már előre sejthették, hogy valami nem stimmel a Life is Strange végtelenül megnyerő sztárfotósával/tanárával, a vicces és laza Mark Jeffersonnal. A többieket viszont hideg zuhanyként érhette, hogy valójában egy szadista sorozatgyilkosról van szó, aki megszállottan próbálja lencsevégre kapni a pillanatot, amikor a romlás végképp elűzi a megkínzott áldozatai ártatlanságát. Még hét év távlatából is kiráz minket a hideg a figurától, nagy kár, hogy a Dontnod azóta sem tudott vele egyenértékű szemétládát alkotni.
+1 Tom Nook - Animal Crossing
Első pillantásra Tom Nook egy egyszerű boltosnak tűnhet, valójában viszont ő az Animal Crossing világának kíméletlen uzsorása, aki "ingyen" telkekkel taszítja adósrabszolgaságba az új beköltözőket, hogy aztán a beszedett pénzből felturbózott boltjával teljes monopóliumot gyakorolhasson a piac felett. Az a minimum, hogy megérdemelne egy versenyhatósági eljárást, Tom Nooknak azonban egyetlen hivatal sem parancsolhat.
És te kit írnál még fel a listára?
