Valószínűleg nem sokunk agyán fut át az éppen gyűrt játék elé lehuppanva, hogy a digitális szórakozás ezen kedvelt formája akár a testi épségünkre is veszélyes lehet, akik viszont tudatosabban állnak a témához, azoknak sem kell többet tenniük annál, mint hogy hátkímélő gamer széket választanak, olykor-olykor szünetet tartva átmozgatják magukat és persze igyekeznek visszafogottan fogyasztani a sós-cukros rágcsálnivalókat.
A veszély azonban nem mindig ilyen közvetett, legalábbis a történelem során volt már rá példa, hogy egy videojáték konkrét fizikai sérüléseket okozott, a bizarr ügynek pedig épp az a Nintendo volt a főszereplője, amely a meseszerű karaktereivel és az erőszakmentes megközelítésével évtizedek óta a családbarát imázsra építi az üzleti modelljét.
A sztorihoz egészen a Nintendo 64-es éráig kellett visszalapoznunk, amikor az 1889-ben alapított vállalat még nem járta látványosan a saját útját, és olyan hardvert adott a közönség kezébe, amely a grafikai képességeket tekintve is a korabeli élvonalba tartozott. A pályafutása alatt közel 33 millió példányban értékesített 64 bites konzolon debütált a cég egyik legsikeresebb sorozata, a máig futó Mario Party, amelyben a Nintendo univerzumból ismert karakterekkel ugorhattunk fejest 10 single player és 40 társaságban tolható minijátékba.
Az igazi móka nyilván a csoportos partizásban rejlett, ami elképesztően kelendővé tette az 1998-ban piacra dobott játékot, az egy évvel később befutott folytatás érkezéséig 1,15 millió eladást generálva. A sikert azonban beárnyékolta, hogy a szülők egy része panaszkodni kezdett arra, hogy a gyerekeik fizikai sérüléseket szenvednek a Mary Party közben, amit az N64 jellegzetes kontrollerén található központi joystick okozott.
Mint kiderült, a Paddle Battle, a Tug O'War, a Pedal Power, a Cast Aways és a Deep Sea Divers című játékokban a lurkók egy része hajlamos volt az ujja helyett a tenyere közepével forgatni a kart, méghozzá olyan hevesen, hogy az viszonylag rövid idő alatt is fel tudta sérteni a bőrüket. A korabeli híradások alapján volt olyan gyerek, aki 15-20 perc után másodfokú égési sérülést szenvedett, egy másiknak pedig tetanusz injekciót kellett adni.
A New York-i főügyészséghez valamivel kevesebb mint 100 panasz érkezett, így az összes eladott Mario Party tükrében a jelenség semmiképp sem volt tömeges, a Nintendo pedig eleinte azzal próbálta elintézni a dolgot, hogy a Mario Party-nak fenntartott telefonos ügyfélszolgálaton az ujjaik használatára biztatta a játékosokat. Végül azonban a vállalat meggondolta magát, és talán a botrány elharapózásától tartva még azelőtt megegyezett a dühös szülőkkel, hogy azok perre vitték volna a sérelmeiket.
A 2000 tavaszán aláírt megállapodás alapján a Nintendo elindított egy programot, amelyben a Mario Party vásárlói a (800) 521-0900-as telefonszámot felhívva díjmentesen igényelhettek legfeljebb 4 pár védőkesztyűt a kontroller "tenyerezéséhez". Ha esetleg arra gondolnál, hogy a játékosok menő Mario-témájú kesztyűket kaptak, sajnos ki kell ábrándítanunk: a Nintendo egyszerűen a Harbinger nevű sportszergyártóval szerződött le, így ők szállították a teljesen hétköznapi, ujj nélküli viseletet. A kesztyűk pontos dizájnjáról az alábbi fotók árulkodnak, amelyeket egy Redditező készített, miután rájuk bukkant egy videojátékbolt-tulajdonos garázsvásárán.
A vigaszketyűkre jogosult vásárlók száma alapján az akció akár 80 millió dollárba is kerülhetett volna, a valóságban azonban sokkal olcsóbban úszhatták meg az ügyet a japánok, mivel valószínű, hogy nem élt minden játékos az ajánlattal. A ZDNET korabeli híradása alapján így a Nintendo akár mindössze 20 ezer dollárból is kijöhetett a kesztyűkkel, ami mellé még meg kellett fizetnie a jogi eljárás 75 ezer dolláros költségét is. Az illetékes főügyészség akkor úgy kalkulált, hogy vásárlónként 18 dollár terhelhette a konzolgyártó számláját.
Mindent összevetve tehát a Nintendo sokkal jobban járt, mintha az ügy a bíróság elé kerülve még nagyobb nyilvánosságot kapott volna, míg a forródrótot felhívó játékosok gazdagabbak lettek néhány minőségi edzőkesztyűvel, amit életkortól függően akár a játszótéren vagy a konditeremben is felhúzhattak. Ami pedig az ügy tanulságát illeti, az eset remekül megmutatja, hogy milyen szerteágazó következményei lehetnek bizonyos fejlesztői és tervezői döntéseknek.
Te sérültél már le játék közben?