Ebben a hónapban sok klasszikus adott okot arra, hogy öregnek érezzük magunkat (a hétvégén még két nosztalgiázós cikkünk érkezik, két régóta futó, máig iszonyú sikeres sorozatról), és a RollerCoaster Tycoon is köztük van. Huszonöt év eltelt azóta, hogy megjelent a játék, amiben nem csak hogy vidámparkot építhettünk, de be is hánytathattunk embereket kellően csavaros hullámvasutainkkal.
A Transport Tycoonnal már 1994-ben ismertté vált Chris Sawyer játéka 1999. március 22-én, két év fejlesztés után jelent meg, és annyira jól sikerült, hogy ma is szívesen vesszük elő, ahogy közvetlen folytatását, illetve annak nyílt forráskódú, kibővített változatát, az OpenRCT2-t is. Ami a harmadik rész után történt, arról nem beszélünk, de szerencsére az azt készítő Frontier Developments fölöslegessé tette az Atari gyenge, már-már sértő próbálkozásait a Planet Coasterrel - aki jó vidámpark-menedzselős játékot akar, arra nézzen rá.
Előbb azonban nosztalgiázunk öt érdekességgel, amiket a veterán játékosok talán már ismertek, de lehet, hogy még számukra is újdonságként hatnak.
Miért kell úgy elnevezni az embereket, ahogy?
Azt bizonyára mindenki jól tudja, hogy a csalások aktiválását nagyon ötletesen oldották meg: a park látogatóit kell átneveznünk. Néhány név alighanem ismerős volt, de a többség jó eséllyel nem - pedig részben a játékból is kiderül, hogy kiket takarnak. Ez az ismert személyek listája:
- Andy Hine: Író, a hullámvasutak elhivatott rajongója, a brit Roller Coaster Club alapítója.
- Chris Sawyer: A játék fejlesztője.
- Damon Hill: Volt autóversenyző, aki 1999-ig ült a volán mögött.
- David Ellis: Számos, az RCT-ben hallható hangot ő rögzített, YouTube csatornáján rengeteg hullámvasutazós videót találni.
- Jacques Villeneuve: Egykori Forma 1-es versenyző, 1997-ben lett világbajnok.
- John Wardley: Ismert vidámparktervező, mára visszavonult.
- Katie Brayshaw: A játék tesztelője, aki kutatásokkal is segítette a fejlesztést. Az alapjátékban és a kiegészítők stáblistáján is köszönetet mondanak neki.
- Katie Smith: Nem 100%, de feltehetően egy női kosaras (az így elnevezett karakter szüntelenül ugrál a játékban).
- Melanie Warn: Akárcsak Katie Brayshaw, ő is a játék tesztelője, aki kutatásokkal is segítette a fejlesztést. Az alapjátékban és a kiegészítők stáblistáján is köszönetet mondanak neki.
- Michael Schumacher: Egykori Forma 1-es pilóta, hétszeres világbajnok.
- Mr. Bean: Rowan Atkinson népszerű karaktere, akit gyakran láthattunk szakadt Minijében.
- Nancy Stillwagon: A hullámvasutakkal foglalkozó American Coaster Enthusiasts nonprofit szervezet munkatársa.
- Simon Foster: Az RCT és a Transport Tycoon művésze.
Soha nem akarok hazamenni!
A játék bizonyos változataiban ki lehet használni, hogy a látogatók minden kérést nagyon szigorúan betartanak. Ha leteszünk a bejárathoz egy táblát, ami tiltja a továbbhaladást, azzal gyakorlatilag örökre a parkunkban tarthatjuk őket. Vannak egyébként ötletes pénzcsinálási praktikák is: esőben nagyon drágán is megveszik az emberek az esernyőt, ha pont egy dollárral olcsóbbra árazzuk a jegyet, mint amennyi egy látogatónál van, kimaxolhatjuk a profitot, a sós kajáktól pedig mindenki megszomjazik, így érdemes az üdítőárust a popcorn- és csirkeárus közelébe tenni.
Létezik flipper változata is
A Stern Pinball a második résszel együtt engedte szabadjára RollerCoaster Tycoon flipperasztalát. A pontok látogatóknak feleltek meg, a golyót több fémhídon vezethettük át, és azért kellett küzdenünk, hogy a lámpák színének átváltásával megnyissuk az attrakciókat, meg hogy egy nagyon béna kinézetű trollbabát megmártsunk egy dézsa vízben. A flipperasztal egy példánya megtalálható a budapesti Flippermúzeumban is.
Hányózacskóval is promózták
Egészen fantasztikus reklámok készültek a RollerCoaster Tycoonhoz és folytatásához, köszönhetően annak, hogy a Hasbro felelt a kiadásért. Mivel a játékokkal foglalkozó óriásvállalatnak bőven volt pénze, még hányózacskókat is gyártatott - valamiért jó ötletnek gondolták a marketingesek, ha a hányásra építkeznek.
Nagyon könnyű volt legálisan ingyen megszerezni
Hivatalos számok szerint nagyjából négymillió példányt adtak el a játékból a megjelenést követő néhány évben (2002 júliusáig) ami szép teljesítmény. Nem tudjuk, ebbe beleszámolták-e azokat a példányokat, amiket különböző promóciók keretében válogatott ételek mellé lehetett megszerezni: az Egyesült Államokban például mirelit pizzákhoz adták, de világszerte (Magyarországon is) megtalálható volt müzlisdobozokban, olyan klasszikusokkal egyetemben, mint a Heart of Darkness vagy a LEGO Creator.
