Kevés játék mondhatja el magáról, hogy képesek voltunk miatta összeszólalkozni az öcsémmel, de a Heroes of Might & Magic 3 nagy "miért azzal a várral vagy? Én akartam azzal lenni!" konfliktusa mellett ebbe a kategóriába tartozik az Orange Games (később Guerrilla Games néven a Killzone sorozattal váltak ismertté) 1998-as 2D-s, oldalra scrollozós, nyulas platformere, a Jazz Jackrabbit 2 is.
Noha a 94'-es Jazz Jackrabbit folytatásának játékmenete és lokális multiplayere mély nyomot hagyott bennem, a történet már kevésbé dereng. Világos, hogy volt egy teknősboss, akihez kisebb bossokon keresztül vezetett az út tereptárgyakkal, felszedni való cuccokkal és rejtett nyalánkságokkal teli pályákon, de valójában senki nem a sztori miatt rágta le kéztőig a körmét, hanem a "istenem, csak ezen a részen jussak tovább" élményért. Jazz visszatérése vérbeli 2D-s móka, viszont cserébe az elő- és háttér kidolgozására is ügyeltek.
Mintha egy kisebb grafikai tuningon átesett Mario játékkal lenne dolgunk tapsihapsikkal a főszerepben, és nem is nagyon lőnénk mellé ezzel a megfogalmazással, viszont a PC-s nyúlakciózás egészen másfajta módon ragad magával, mint a teknőcöket terrorizáló bajszos vízvezeték szerelő.
Akárcsak Mario másodhegedűsének esetében, ha úgy kívánjuk, Jazz koma is másodmagával veszi fel a harcot a változatos ellenfelekkel, ekkor jön be a képbe agyrokkant tesója, Spaz, akinek ránézésre nem csupán a gyógyszere gurult el, hanem az összes kereke is. Ide kapcsolódik a bevezetőben felvázolt vita is az öcsémmel, ugyanis filozófiai esszéket megszégyenítő érvelésekkel kardoskodtunk amellett, hogy miért Jazzt vagy éppen miért Spazt szeretnénk elvinni egy-két körre (a The Secret Files című speciális kiadásban Jazz lánytestvére, Lori is játszható volt). Míg a zöld címszereplő füleit képes helikopterként használni (talán túl sok Kockásfülű nyulat néztek a készítők), addig a lökött vörös társa tudott még egyet ugrani a levegőben. Nyilván mindig a másiké kellett...
Persze a pályák gyorsan elterelték a figyelmet minden bagatell sérelemről, elvégre változatos szinteken haladtunk, pontszámot növelő tárgyakat szedegettük fel, különböző lőszertípusokat gyűjtögettünk és a sűrűn előforduló akadályoknál minden ügyességünket bevetve vigyáztunk az életeink számára. Eszközünk pedig van dögivel, hiszen a végtelen munícióval ellátott alappisztolyon kívül a fejlesztők számos fegyvert zsúfoltak a repertoárunkba: volt gépfegyver, rakétavető, még fagyasztósugár is, hogy csak párat mondjak emlékezetből (a stukkerokat a pályákon elszórva található fejlesztésekkel fel is erősíthetjük).
A Jazz Jackrabbit 2 egyszerűen tökéletes példa arra, hogy miért imádunk nosztalgiázni és hogyan tudtunk délutánokat elszórakozni egy olyan játékkal, amelyben se fejlődés, se képességfa, se részletes karakterkészítő, se döntéseinken alapuló sztori, se DLC-k armadája nem volt, csak a színtiszta, adrenalintermelő szórakozás. És persze gyakori hajtépés, meg az öröm, ha végre sikerült valami. De szép is volt az.
A rovat korábbi epizódjai:
- Star Wars Jedi Knight: Jedi Academy
- Max Payne
- Mortal Kombat 1-2
- The Neverhood
- Call of Duty 2
- Need For Speed Underground 2
- Heroes of Might and Magic III
- Counter-Strike 1.6
- Tony Hawk's Pro Skater
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben az új rovatban fogjuk megtenni.
