Egészen tisztán emlékszem arra, amikor a haverom áthozott nekem valami ismeretlen, "Counter-Strike" című játékot (milyen béna név ez egy játéknak?), mert biztos volt benne, hogy ez a legmenőbb dolog a szeletelt kenyér óta. Én még aznap ugrálva meséltem a szüleimnek, hogy a többi játékkal ellentétben itt a fejlövés azonnali halált okoz, amiért édesanyám annyira nem lelkesedett, de mondjuk ő abban is bízott, hogy a metált mindenki kinövi.
Elképesztő volt. A rajzfilmszerű, double jump közben idétlenül morgó Izom Tiborokat, a végtelen lőszerrel felszerelt lézerágyúkat és a levegőben lógó pályákat hirtelen leváltotta a nagybetűs Realizmus. Hirtelenjében azt gondoltam, ha ilyen játék létezhet, akkor gyakorilatilag bármilyet lehet csinálni (protip: nem lehetett). Még az internetelérés hiánya sem okozott gondot, mert találtam olyan botokat, amik be tudták tanulni az ismeretlen pályákat. Mit is mondhatnék, én voltam a kerület legrafináltabb 11 évese.
A játék végül annyira a mániám lett, hogy végigkísérte a tini éveimet, a középiskolában pedig különösen fontos volt. Egy informatikai szakközépiskolába jártam, ahol a CS egy amolyan univerzális nyelv volt: mindenki értette, mindenki kapható volt rá, géptermes órákon a programozást tökéletesen helyettesítette. Érdekes módon egyébként ezek az emlékek, a társaság és a játékot körülvevő kultúra jobban megragadtak bennem, mint a fegyverek tulajdonságai. A Counter-Strike már régen is az online lövöldék egyik legnagyobb versenyzője volt, rajongói pedig nem mindig értettek egyet a szintén népszerű Quake 3, vagy Unreal Tournament játékosokkal. Hogy suhancoknak is érthető analógiát mondjak, ezt kicsit úgy kellett elképzelni, mint manapság a Call of Duty és Battlefield rajongók közti vitákat.
Rengeteg oka van annak, hogy miért olyan addiktív a CS, de ezek közül van egy, ami különösen fontos: a modderek közössége hihetetlen erőfeszítéseket tett azért, hogy a játék sose legyen unalmas. A különféle skinek és király (vagy éppen degenerált) mapok mellett új játékmódok jelentek meg, amik teljesen átalakították a játék menetét. Az RPG moddal szintlépés és spellek léptek a játékba, a zombis modon keresztül pedig a Left 4 Dead-sorozatot évekkel megelőzte az online lövölde. A motor sajátosságait kihasználó kz_ és surf_ pályákon a mai napig órákat tudok elbohóckodni.
Visszagondolva szeretem azt hinni, hogy akkor még egy szebb, egyszerűbb kort éltünk, de a valóság az, hogy ez nem teljesen igaz. A konzolos parancsok, konfigurációs fájlok, manuálisan kiválogatott szerverek, az All-Seeing Eye, az Xfire, a Ventrilo (akkor még nem annyira volt menő a TeamSpeak) és hasonlók mind rettenetesen komplikálták a játékot, de annyira jó volt, hogy mindenki hajlandó volt beletanulni. Manapság azért rengeteget fejlődött nem csak CS, de úgy általában az online játék, elvégre ma már az interneten nézhetjük, ahogy más játszik helyettünk. Ez ám az igazi aranyélet.
Ti milyen online lövöldét játszottatok (vagy játszotok éppen) rongyosra?
A rovat korábbi epizódjai
Star Wars Jedi Knight: Jedi Academy
Mi a "hőskori leletek"?
A Hőskori leletek annak az időnek állít emléket, amikor még egy kicsit egyszerűbb volt játékosnak lenni - vagyis inkább máshogy volt bonyolult. Ha egyikünknek eszébe jut valami egy régi kedvenc játékával kapcsolatban, belefutunk egy régi trailerbe vagy zenébe, ami valamelyik klasszikusra emlékeztet minket vagy csak megosztanánk veletek valamit a játékosmúltunkból, akkor azt mind ebben az új rovatban fogjuk megtenni.
