Vegyük szépen sorra. Robert Downey Jr. manapság a világ egyik legmenőbb színésze, parádésat játszott a Vasemberben (egyedül miatta volt jó az a film, legalábbis szerintem), játszott a Trópusi viharban, most pedig Sherlock Holmesként alakít nagyot. Komolyan, bárkit lejátszana a vászonról, maximális respect. A -na képző nem véletlen, mert szerencsénkre nem sikerül neki, hisz itt van még Jude Law is, aki a klasszikus Watson-figurát átalakítja.
A női szereplők elhanyagolhatók, számomra nem volt túlságosan hihető a femme fatale-szerep Rachel MacAdamstól, Watson felesége pedig szóra sem érdemes. A két pasas viszont üt. A joviális Watsonból itt pengeéles eszű, vagány fickó lesz, Sherlock Holmes pedig félig őrült, de pont ezért zseniális elme. A regényekből kiderült, hogy Holmes ért a birkózáshoz is, ami érdekes adalék az alakjához, de az ember valahogy nem hiszi el, hogy ez a fura sapkás szobatudós pipával a szájában tényleg értene bármilyen sporthoz is. Downey Holmes-a viszont verekszik, hegedül, mindenkiről tudja, hogy kicsoda és mit titkol, és első pillantásra megállapítja, hogy hogy is kell úgy ütni, hogy a hústornyoknak esélye se legyen.
Tudtad, hogy Holmes ópiumot is szívott a regényekben?
Maga a film pedig klasszikus kalandfilm, ami azért megy eseményszámba, mert mostanság alig jelent meg olyan kalandfilm, ami valóban az lenne, ami. Vagy túl sokat akartak markolni (mint például az Indiana Jones 4.), aminek siralmas lett a végeredménye, vagy egyszerűen nem tudtak rájönni, hogyan lehet pont jól megfogni a dolgokat. Lásd például a Star Wars „első” három része.
Tudtad, hogy valóban okozott egy Holmes-regény emberhalált?*
Itt viszont a szereplők hitelesek, a korabeli London ábrázolása lenyűgöző, a történetet remekül felépítették, Guy Ritchie nagyon jó rendező, és a filmzene is király. De hogy ne csak álmélkodjak, azért hozzátartozik a dologhoz, hogy néhol leül a sztori, meg a két parádézó színész mellett elhalványulnak a mellékszereplők, a főgonosz például minden, de nem ijesztő és nagybetűs Rossz, Darth Vader ősgonoszának például a közelébe sem tudna szagolni – nálam ő az etalon.
Látszik, hogy ezt a filmet szeretetből építették fel, és mindenki, aki a készítésében közreműködött, tudja, mit jelent az, hogy „menőnek lenni”. Ez a film pedig menő.
---
*Nem hazudok, annyira várták akkoriban az egyes folytatásokat az emberek, hogy például egyszer megrohamozta a tömeg azt a hajót, ami épp bedokkolt és szállította a könyveket, s a sokaság tolongása miatt sokan a vízbe estek, ahonnan nem tudtak kimászni.
