Egy célpont. Egy helyszín. Egy kopasz, piros nyakkendős, vonalkóddal megjelölt, barátságtalan bérgyilkos. Ezernyi lehetőség. Nagyjából ez az a pár dolog, amivel össze lehetne foglalni, mi a Hitman lényege, mitől lesz egy rész méltó a sorozathoz. Persze ez a formula is elfárad egy idő után, és nem hibáztatom az IO Interactive-ot amiatt, hogy az Absolutionnel megpróbált újítani. Sőt, tetszett is a játék, nyilvánvaló hibái ellenére. Egy spin-offnak jó volt, de ha a következő résznél is azt a mintát követik, amit ott, az már valószínűleg nem sült volna el túl jól. A csapat így előállt a legjobb ötlettel, amivel elő lehetett állni: a Hitman nem egy játék, hanem egy platform lesz, amit aztán a végtelenségig (de legalábbis jó darabig) bővíthetnek, rendszeresen frissíthetnek, és a játékosok segítségével tehetnek egyre jobbá. A hétvégén lezajlott Hitman zárt béta alatt csak két küldetést lehetett kipróbálni, ráadásul azok is csak bevezették a játékosokat a játék alapjaiba, de ez alapján képet kaptunk arról, hogy milyen lehet a végeredmény.
A garbós bérgyilkos
Az első küldetés helyszíne egy kikötő, valamint az abban parkoló yacht volt. (Most játsszuk azt, hogy nem láttuk, hogy egy hangárban vagyunk, és nem fából volt a meneküléshez használható helikopter). Ezen kellett likvidálni egy Kalvin Ritter nevű fickót. Mivel a kikötőből indultunk, elsőként azt kellett kitalálni, hogyan jutunk fel a hajóra meghívó nélkül, erre pedig úgy a legkönnyebb rájönni, ha elkezdjük feltérképezni környezetünket. Tőlem jobbra három őr állt, nagyjából szemben, a hajó lépcsőjénél még kettő, illetve egy fehér öltönyös fazon. Elindultam balra, ahol egy magányos szerelőre bukkantam, őt leütve mindjárt meg is volt az álruhám. (Az alábbi képen egyébként az látható, ahogy egy eddig nem említett biztonsági őrtől veszem el az öltözékét, ez szintén egy alternatív lehetőség.)
A legtöbben nem ismertek volna fel, viszont a játék jelezte, hogy egy, feltehetően a mérnökök főnökeként dolgozó arcnak gyanús leszek, ha a látóterébe kerülök. Elsunnyogtam mögötte, és fent voltam a hajón, ahol egy darabig megint szabadon, lopakodás nélkül garázdálkodhattam. Itt egy szobában ügyesen elhelyezve, egy fehér zsákban találtam egy felszolgálóruhát, amivel már a tömegben is el tudtam vegyülni, és szűkült (de inkább változott) azok köre, akik előtt lebukok. Kalvin például ismeri a személyzetét, és ha meglátott volna, egyből rákérdez, hogy ki vagyok, mit akarok itt, onnantól pedig két választásom lett volna: vagy gyorsan kinyírom őt és mindenkit körülötte, majd elszaladok a kijárathoz, vagy eleve futni kezdek, megpróbálok elbújni és kivárni, hogy már ne is keressen senki. Vicces, hogy ez a módszer még mindig működik, de egy kicsit néha a játékélmény kedvéért be kell áldozni a realizmusból.
Ahhoz, hogy hogyan intézem el, segítséget adtak a kihívások is. Ezeknél láthatjuk, milyen feltételeknek kell teljesülni, hogy sikerrel vegyük őket. Egy kihívás azt a feladatot adta, hogy fojtsam bele emberünket egy vécébe, míg egy másikat akkor tudtam abszolválni, ha felrobbantom a szerencsétlen fickót.
Ezt úgy sikerült megcsinálni (és itt látszott igazán, hogy van még min javítani a megjelenésig), hogy miután lebuktam és riadóztattak mindenkit, Kalvin három őr társaságában a fedélzetre szaladt. A három őrt (meg még korábban négy másikat, de ez mindegy) precízen fejen lőttem hangtompítóssal, Kalvin pedig egy helyben toporzékolt, pánikolt. Én ráérősen, kicsit szerencsétlenkedve leraktam elé a távirányítós robbanószerkezetet, arrébbléptem párat, majd megnyomtam a detonátor gombját, ő pedig egy gyönyörű, 8,9 pontos szaltóval repült tova. Lett volna ideje elszaladni. Bőven.
Az MI néha furcsán cselekszik, de ennek oka általában az, hogy a pályán lévő emberek robotként viselkednek, pontosan meg van adva nekik, mit, mikor és hogyan csináljanak, ez pedig azért fontos, hogy jól meg tudjuk tervezni lépéseinket. Azért megnézném, mi lenne, ha az MI által irányított karakterek néha véletlenszerűen reagálnának, megtörnék a mintát, és beborítanák a tökéletes tervünket. Valószínűleg agyvérzést kapnék.
A végtelenbe és tovább
A másik küldetés helyszíne egy hangár volt, ahol egy Jasper Knight nevű figurára vadásztam. Őt egyrészt lényegesen több útvonalon közelíthettem meg, másrészt sokkal több módszert alkalmazhattam, és az egyiket különösen nehéz volt összehozni. A megbízások során érdemes figyelni az NPC-k beszélgetéseit, ugyanis tippeket adhatnak; így tudtam meg, hogy Jasper és a jelenlévő KGB-ügynök koccintani akarnak egy jó üveg vodkával, illetve hogy a vadászgép rendszereit tesztelni kell, mielőtt felszállna. Ez mindjárt két opció: megmérgezem a vodkát, vagy megbütykölöm a rendszert (utóbbit láthatjátok a videónkban is, mókás). A vodkás azért is trükkös, mert nem az üvegbe kell önteni a mérget, hanem a poharakba, amik eleve Jasper szobájában vannak, illetve fontos, hogy amikor Jasper annak hatására, hogy (a mi segítségünkkel) rájött egy sakkjátszma megoldására, inni akar, a szobában legyen a KGB ügynök is, különben más események zajlanak le, nem isznak, és elszalasztjuk egyetlen lehetőségünket. Persze akkor a hangtompító és a pisztoly még mindig működik.
Jó lesz ez, ha nem is azonnal
Az új Hitman az eddig látottak alapján szinte pont olyan, amilyennek én szerettem volna: egy játék, amiben én vagyok, a célpont, és a többi rajtam áll. Ha az MI egy kicsit okosabb lenne, azt nem bánnám, és csak remélni tudom, hogy az IO Interactive mer majd kísérletezgetni a küldetésekkel, egy kis változatosságot, több célpontot, extra feladatokat visz bele (például ne csak "nyírj ki valakit", "hanem lopd is el valamijét"). Bízom abban, hogy amit csinálnak, jó lesz, de nem hiszem, hogy március 11-én egy kifogástalan alapot kapunk. Érdemes lehet megvárni az ősszel érkező teljes, dobozosan megjelenő csomagot, fél év csak elég lesz arra, hogy minden hibát javítsanak amellett, hogy az már tele lesz tartalommal.
