Mindenek előtt PacaTriK kolléga nagysága előtt kell földig hajolnunk, amiért felkutatta és a Játéközön.hu-n megosztotta velünk a most következő régi nagy klasszikusokat. ...nem is tudom, hogy mi lenne velünk nélküle. Köszönet érte! Sokan közületek most úgy fogják kezdeni, hogy "Egek! Ekkor még nem is éltem!" de minden hitünkkel bízunk abban is, hogy a régebb óta szakmában lévők egy kisebb könnycseppet morzsolnak majd el, ismét feltűnni látva rég letűnt korok két nagy klasszikusát.
A Contrával én speciel a szomszéd srác közreműködésével játszottam "hülyére" magam. Reggel jött, este ment, és mindig egy tartalmas napot tudhattunk magunk mögött. Akkori csekély nyelvtudásunk nem gátolt meg minket abban, hogy a két pixelharcossal kiirtsuk az egész esőerdőt, és ezért lett villámgyorsan mindannyiunk kedvence. Menni és lőni; csupán ennyi a koncepció, s nincs ez másképp most sem. Talán egyetlen szépséghibája, hogy magyar billentyűzeten az "x" és a "z" billentyű nem egymás mellett található, ezért az irányítás kissé komplikált. Ezt leszámítva hatalmas és kötelező!
* * *
Másik mai Nintendo-s portunk a The legend of Zelda. Az első, az eredeti. Amiben először kellett megmentenünk Zeldát, a hercegnőt, átverekedve magunk megannyi veszélyen és átélve ezernyi csodát. Itt az alapvető english skill hiányában már akadtak gondjaink, de kezdetleges kaland-RPG létének köszönhetően még nem lehetett annyira elveszteni a fonalat, mint manapság. Íme hát Link, a kis zöld kobold -vagy mi?!-, aki pajzzsal és karddal járja a dándzsönök sötét rejtekét, a loot és a csaj után kutatva, egyenesen 1986-ból. Csodaszép dolog ez a történelem, nemde?