Két évvel ezelőtt az egykori Rare-alkalmazottakból verbuválódott Playtonic Games úgy gondolta, hogy a manapság divatos MOBA, MMO és battle royale játékok mellett van még igény minőségi platformerre is. Kickstarter-programjuk kimondottan jól sikerült, összesen kétmillió fontot tudtak összekalapozni, ami különösen annak fényében, hogy a fejlesztők mindössze 175 ezer fontban húzták meg az alsó határt, dicséretre méltó eredmény. Több mint tízszer annyi pénzből végül összehozták az első Yooka-Layleet, amely nem is titkolta, hogy olyan nagy klasszikusok előtt tiszteleg, mint a Banjoo-Kazooie vagy éppen a Donkey Kong Country. Az első rész vegyes fogadtatása ellenére idén nyáron bejelentették a folytatást, a Yooka-Laylee and the Impossible Lairt. Ehhez már nem kellett pénzt vadászniuk, a Team17 kiadó anyagi hátterével két év alatt elkészülhetett az új rész. Ez már szakított a teljes 3D-s játékmenettel, helyette kaptunk egy 2,5 dimenziós klasszikus platformjátékot és egy felülnézetes óriástérképet, amelyen kedvünkre barangolhatunk. Utóbbin az ügyességi részeket felváltották a logikai feladványok, ez a változatosság pedig kimondottan jól áll a játéknak, még 20-30 óra után is találhatunk új meglepetéseket.
Szorgos kis méhecskék
Nem fogok mellébeszélni, az Impossible Lair mocskosmód nehéz. Jómagam Aladdinon, Herculesen és az The Lion Kingen szocializálódtam még a kilencvenes években, de azóta érezhetően kijöttem a gyakorlatból, így érthető módon néhány óra után csökkent a lelkesedésem a játék iránt. Ez azonban nem jelenti azt hogy a játék rossz, akinek temérdek szabadideje van, az minden bizonnyal borzasztóan fogja élvezni a lehetetlenség határait súroló ügyességi részeket, és kitartóan levadássza a rejtett tartalmakat. A sztorit nem igazán vitték túlzásba a fejlesztők, a főellenfél még mindig az a Capital B, akit az első rész végén legyőzött a kaméleon-denevér páros. A börtönként funkcionáló mágikus könyvben sem bír magával az arrogáns főgonosz, immár a méhek varázslatos birodalmára fáj a fullánkja. Itt lépünk be mi a történetbe, a méhkirálynő a mi duónkat hívja segítségül. Sajnos a küldetés eleve rosszul indul, méhpajzsunkat Capital B elragadja, anélkül meg védtelenek vagyunk a csapdáival szemben.
A címben is szereplő Impossible Lair a játék utolsó szintje, de a csavar az egészben az, hogy ezt a kihívást bármikor teljesíthetjük. Ehhez azonban szuperhősöket megszégyenítő ügyességre és kitartásra lesz szükségünk, mivel alapesetben mindössze egyszer hibázhatunk, és a következőnél kénytelenek leszünk visszatérni a pálya elejére. Ez közel fél óra hibátlan menetet igényel, miközben egy pillanatra sem tudunk megszabadulni attól a nyomasztó gondolattól, hogy elég egyetlen rosszul időzített gombnyomás, és máris kezdhetünk mindent előröl. Szerencsére a készítők gondoskodtak egy kiskapuról, ehhez viszont rengeteg időre lesz szükségünk. Elrejtettek a játékban 48 méhecskét, akiket összeszedve szert tehetünk egy pajzsra, amely minden alkalommal felkerül a hősökre, amikor belépnek Capital B végső pályájára. Pajzsunk pontosan annyi találatot bír ki, amennyi méhecskét megmentettünk, így érdekeltek vagyunk abban, hogy minél több pályát teljesítsünk, hiszen akkor nagyobb eséllyel juthatunk tovább az utolsó megmérettetésen. Itt a ravasz csapdák, a tökéletesen időzített ugrások és a folyamatosan újratermelődő ellenfelek mellett időnként meg kell küzdenünk magával Capital B-vel is, aki arzenáljának egyre nagyobb részét veti be ellenünk.
A kaméleon változatossága
Már említettem, hogy a Yooka-Laylee and the Impossible Lair komoly kihívást jelent még a tapasztaltabb játékosoknak is, de a fejlesztők gondoskodtak legális csalásról, amely megkönnyíti (vagy éppen megnehezíti) az életünket. A nagy térkép rejtett zugaiban varázstonikokat lelhetünk fel, amelyekből három lehet egyszerre aktív a főszereplőkön. Több mint hatvan ilyen varázsitalt szedhetünk össze, a kombinációk száma így bőven negyedmillió felett van, egy darabig eltart, mire mindet kitapasztaljuk. A legtöbb esetben valamilyen vicces mellékhatást kapunk: nagy fejű kaméleont, nyolcbites grafikát, Game Boy színvilágot, fekete-fehér hátteret vagy éppen neonfényben tündöklő térképet. Vannak azonban tényleg hasznos italok is: gyorsabb mozgást, időlassítást vagy éppen fürgébb kötélmászást aggathatunk a szereplőkre; ezek igencsak hasznos képességek, amelyek még az Impossible Lairt is képesek megszelídíteni. A hasznos képességekért azonban fizetnünk kell, és a pályákon összeszedett tollak vészes gyorsasággal fogynak, ha belelendülünk a tonikok kóstolásába. Kimondottan élvezetes újítás a helyszínek alapjainak megváltoztatása, néhol vízzel áraszthatjuk el a pályát, vagy éppen szélvihart teremthetünk. Ezzel a módszerrel a fejlesztők elérték, hogy élvezetes legyen a pályák újrajátszása, ami feltétlenül dicséretet érdemel.
Aki szereti a platformereket, mindenképpen adjon egy esélyt Yooka és Laylee új kalandjának. Okosan átgondolt pályák, remek fejtörők, szerethető karakterek és klassz irányítás gondoskodik arról, hogy hosszú órákra is lekösse a figyelmünket. Kicsit nehéz, de csak akkor, ha szeretnénk átugrani a méhecskegyűjtögetős részt, ugyanakkor az is a játék szerves része, bűn lenne kihagyni. Hosszú időre leköti a kicsiket és nagyokat egyaránt, főleg, ha teljesíteni akarják az összes kihívást.