A japán Monolith Soft (nem összekeverendő a nemrég bezárt amerikai Monolith Productionsszel) a 2000-es évek elején bukdácsolva próbálta megtalálni az identitását, de a 2010-ben kiadott Xenoblade Chronicles végre feltette a stúdiót a térképre. A Wii-re és 3DS-re készült játékban egy új világot ismerhettünk meg, csodálatos új karakterekkel, konfliktusokkal és érdekes harcrendszerrel. Bár a Xenoblade első kiadása nem tarolta le a piacot, a későbbi portok és a folytatás szépen lassan felcsempészték a Xenoblade epizódokat minden Nintendo Switch tulajdonos polcára. Volt azonban a szériának egy fura kis testvére, ami egy nagyon specifikus közönséget szólított meg, de azt nagyon hangosan.
Mit csinálunk itt?
Még 2015-ben jelent meg Wii U-ra a Xenoblade Chronicles X eredeti verziója, amely ahelyett, hogy egy meghatározott hős történetét mesélte volna el, jóval nyíltabb megközelítést képviselt. A sztori szerint a Föld két idegen faj háborúja közé szorult, és az emberiség kénytelen volt elmenekülni, mielőtt a külvilági pusztítók mindent leigáztak volna. A csaták közepén számtalan bárka próbált menekülni, de mind megsemmisült, kivéve a White Whale-t, amin mi is utazunk. A prológus során a játék megadja a lehetőséget saját avatárunk elkészítésére, ami talán Chronicles X legnagyobb hibája. Mivel a főszerepbe a névtelen, arctalan digitális másunk kerül, így nem ruházhatták fel őt különösebb személyiségjegyekkel. Ez a dialógusokat és a történetmesélés egészét is borzalmasan unalmas afférrá változtatja, de szerencsére a játék megtesz mindent azért, hogy kompenzáljon bennünket a sztori hiányosságaiért.
A mese középpontjában ugyanis helyettünk az emberiség új otthona, Mira, valamint csapattársaink és a minket körülvevő NPC-k kerülnek. A Chronicles X ezekre az elemekre építi az erősségeit, ami nagyon jó hír. Amikor elkezdünk ismerkedni a világ lakóival, és hagyjuk, hogy a játék bemutassa nekünk a bolygó sajátosságait, akkor lassan megfeledkezünk a cselekmény erőtlenségéről. Ez már csak azért is fontos, mert a sztori még rohamtempóban is lesz vagy 60 óra, és az talán a negyedét képviseli annak a játékidőnek, amit beleölhetünk ebbe a címbe.
Mira vadvilága
Az előbb említett White Whale kényszerleszállást hajt végre a Mirán, és az egykori hajó utasai a bárka darabjaiból felépítik New Los Angelest. Ez az emberiség maradékának otthona, és a mi bázisunk, ahol együtt lóghatunk a haverokkal, valamint a karakterünk összeállítását finomíthatjuk. Az izgalmas része a játéknak persze a városkapukon kívül vár ránk: a bolygó egésze lenyűgöző a hatalmas mezőktől a hegyek tűzdelte sivatagokon át a vöröslő magma-mocsarakig. Persze a homokozó mérete senkit sem fog ámulatba ejteni, de a távolban látszódó környezeti elemek és az ügyesen kialakított skybox elhitetik veled, hogy a Mira természeti gyönyöreinek nincs határa. Habár egy 2015-ös játékról feljavított kiadásáról beszélünk, a felbontás, a textúrák és a fény-árnyék effektek összhatását megtapasztalva el sem hiszed, hogy Switchen fut.
A vadvilág rengeteget segít abban, hogy a játéktér élettel teli környezetnek érződjön: itt nem minden morgó dinó akar majd azonnal belénk harapni. Bőséggel akadnak az életünkre törő szörnyetegek, de olyan vadakkal is találkozunk, amelyek csak legelésznek, és a legrosszabb esetben is csak egy unott szusszanással veszik tudomásul a jelenlétünket. Persze ha ránk támad valami, akkor harcolni kell, de szerencsére a harcrendszer a Chronicles X erősségei közé tartozik.
A többi Xenoblade játékhoz (és nagyon sok MMORPG-hez) hasonlóan itt is automata támadásokat fogunk vegyíteni különböző aktív képességekkel. Kapunk egy sávot, amire magunk válogathatjuk össze a spéci trükkjeinket: gránátvetést, pajzsokat, gyógyítást, vagyis a szokásos RPG mutatványokat. Mindez attól válik érdekessé, ahogy a képességek kiegészítik egymást. Rágyúrhatunk arra, hogy hősünkkel fellökjük és kivégezzük az ellenségeket, de buff gépet is faraghatunk belőle. Specializálhatjuk továbbá automata lövegekre, de vagdalkozó kardforgatóvá is alakíthatjuk. Rajtunk áll, hogy milyen képességfán fejlesztjük az avatárt, és ha nem tetszik a választott útvonal, akkor a Definitive Edition egyik újdonságának hála, könnyedén visszavonhatunk minden kiosztott tapasztalati pontot, és újrakezdhetjük a kísérletezést.
A legjobb verzió
A Definitive Edition a sztorit és a töméntelen grindot kivéve minden problémás elemét helyrerakta a Xenoblade Chronicles X-nek. Adott a játékhoz új vezethető mechákat, karaktereket és más friss tartalmakat, de az igazi ereje a végső változatnak az, hogy bármikor átrendezhetjük a karaktereink képességeit, tetszés szerint leválthatjuk a csapattársainkat, amikor csak eszünkbe jut, átszabhatjuk a fegyverkészletünket, és ez csak néhány a számtalan fejlesztésből, amelyek megkönnyítik az életünket. A Xenoblade hatalmas játék, aminek a szerelmesei több száz órán át fognak szörnyeket grindolni és kincseket keresni, a könnyítések sokasága pedig meggátolja, hogy az a több száz óra fejfájással teljen.
Mindazonáltal a Xenoblade Chronicles X Definitive Edition nem való mindenkinek. A sztori gyenge, és bár a mellékküldetések szórakoztatóak, az időnk nagy részét felfedezéssel, szintezéssel és karakterfejlesztéssel fogjuk tölteni. Közelebb áll az egész egy japán MMORPG struktúrájához, mint a fővonalas Xenoblade Chronicles címek kalandjaihoz, és ez alapvetően rendben is van így. Aki szereti az ilyesmit, annak ez a legjobb alternatíva, amit csak találhat a konzolon.
