Aki ellátogatott tegnap a GameNightra, az már ki is próbálhatta a szerkesztőségünk Xbox One-ját, de természetesen a megérkezése óta mi is folyamatosan próbálgatjuk és teszteljük a konzolt. Lássuk, mit tud a Microsoft csodamasinája.
Beköszöntött a következő generáció, ami most már csak nevében az, hiszen mostantól ezt illene jelenleginek hívnunk. A Microsoftnál az elmúlt év a hangzatos ígéretek, a hatalmas botrányok és meghökkentő pálfordulások jegyében telt, de mindez már csak történelem, mert végre itt az Xbox One és vele együtt a válasz az összes kérdésünkre. Az Microsoftnak eleinte esze ágában sem volt meghódítani a nappalijainkat, 2005-ben az Xbox 360 pusztán egy játékkonzol volt, ami pontosan azt adta a gamereknek, amit szerettek volna. Később jöttek a különböző nem játék témájú applikációk és szolgáltatások, 2008-ban lecserélték az egész felhasználói felületet, jött a Windows Media Center és azt éreztük, hogy az MS egyre kevésbé szeretné, ha "csak egy játékkonzolként" gondolnánk az Xboxra. Számunkra ez kevésbé volt érezhető a Netflix és a HULU hiányában (és még sorolhatnánk a régiós hiányosságokat, de nem akarjuk az elején elvenni mindenki kedvét), viszont így is egyértelműek voltak a cég szándékai; az Xbox One a nappalink legfontosabb részévé szeretne válni, ami nem csupán egy játékgép, hanem egy komplett szórakoztató rendszer. Ujjé.
A doboz
Mert ugye ez egy doboz. Egy nagy fekete doboz. Egy box. X-szel. Nem különösebben szép, az egész dizájnon inkább az érződik, hogy a tervezők inkább a használhatóságra törekedtek, mintsem a csodálatos formatervezésre. Vagy csak ez a mentségük. Egy nagy, nehéz fekete doboz, de mint Penge Boris elmondta, ez a megbízhatóság jele. Ebből kifolyólag az Xbox One halkabb és lényegesen kevésbé melegszik, mint egy Xbox 360, nyolc óra folyamatos játék után is inkább langyos volt, mint forró és nem társult hozzá az az influenzás traktorhang, amit búcsúzó rokonától megszoktunk. Ettől még nem lesz szebb, de legalább praktikusabb.
Az Xbox One nem foglalja majd el a nagyi fényképét a tévéd mellett, ő majd szépen megbújik az állvány aljában és csendben szórakoztat a maga nemes böszme termetével. Az egyetlen dolog, aminek szem előtt kell lennie - és aminek te is a szeme előtt kell, hogy legyél -, az a Kinect. A mozgás- és hangérzékelős szenzor fontos része az Xbox One-nak (nyilván ezért is csomagolták össze vele), a konzolhoz hasonlóan hatalmas és a kamerája le sem veszi rólad a szemét. Egyesekben ez fel is hígította a fekáliát, szerencsére hamarosan lesz olyan kiegészítő, amely igény szerint letakarja majd lencséjét.
A dobozon természetesen ott van az összes szükséges be- és kimenet. A legtöbb port a konzol hátulján helyezkedik el, viszont a két hátsó mellett van egy extra USB bemenetünk a bal oldalon is. A portok elrendezése elég egyértelműen mutatja, hogy az Xbox One nem szeretné, ha az oldalára állítanád, ráadásul elég hülyén is néz úgy ki. A hátsó panelen sorakozó portok között van egy HDMI out, egy HDMI in a tévés funkciókhoz, egy digitális audió kimenet, ethernet port és egy jack a Kinectnek. A doboz mellé kapsz még egy dobozt, ami egy brutálisan nagy táp (only on Xbox One), mert ugye kell az áram is, bár szívesebben gondolnánk azt, hogy 2013-ban akkora egy konzol. Sajnos nem. A nagy dobozon legalább könnyen áttekinthető minden: bekapcsoló gomb az elején, a kontrollerek szinkronizálására használható pedig az optikai meghajtó mellett található. Minimalista dizájn, nem fáj senkinek, viszont az anyagminőséggel továbbra sem vagyunk megelégedve. Kicsit mintha olcsóbb lenne a műanyag, és nem értjük, miért kellett ezt.
A vas
A következő generáció szeretné közelebb lökdösni a konzolokat egy high-end PC teljesítményéhez, és ennek megfelelően egy lényegesen erősebb, korszerű gépet kaptunk. Belül egy nyolcmagos, 1,75 GHz-es AMD proci, egy 853 MHz-es GPU, 8 GB DDR3-as RAM dolgozik, amit - elkerülve az első generációs Xbox 360-akat kísértő Red Ring of Death-hez hasonló jelenség visszatérését - hatalmas ventillátorok hűtenek. A konzol szellőzését sem bízták a véletlenre, ez meglátszik a külsején is. Arról, hogy pontosan mire képes a bekerült technológia, illetve milyen csatlakozókat használhattok, a PCWorld Online tesztjében olvashattok bővebben.
Amerika appot kapott
Mivel itt most már nem csak egy játékkonzolról beszélünk, az Xbox One elég széles skálán mozgó applikációi nagyon fontosak lesznek az átütő sikerhez. Jelenleg még nem vagyunk különösebben eleresztve, egyelőre csak a következő appokból válogathatunk: SkyDrive, Fox Now, Xbox Video, NFL, Hulu Plus, Upload Studio, Machinima, Xbox Music, YouTube, Twitch, Uplay, Amazon Instant Video, Skype, Audio CD Player, Blu-ray Player, TED, ESPN, Speech Tutorial, The CW, Crackle, Redbox Instant, Netflix, VUDU Movies & TV, FXNOW. Ja, és ez nem a magyar csoda, számunkra ezeknek csak egy töredéke érhető el, mert egész egyszerűen nincs az adott szolgáltatás Magyarországon. Az igazán fájó pont, hogy az MS úgy döntött, hogy az egyébként ingyenes szolgáltatásokat, mint mondjuk a Skype, a YouTube, vagy az Internet Explorer (ez utóbbi fáj a kevésbé) Gold előfizetéshez köti. Ebben a témában is ajánljuk figyelmetekbe a PCWorld Online tesztjét, amiből mindent megtudhattok az Xbox One alkalmazásairól, de senki nem lesz boldog annyira, és még a bizonytalan jövőbe tűnő magyar megjelenést sem hozhatjuk fel enyhítő erőként, mivel ismerjük a hazai kínálat szegényességét a magyar Xbox Live-on...
A kontroller
A Microsoft több, mint 100 millió dollárt költött arra, hogy az Xbox One kontrollere úgy nézzen ki és úgy működjön, ahogy azt jelenleg teszi. Szerencséjükre nagyon jó alapokra építkezhettek, mert az Xbox 360 vezérlője az egyik - ha nem a legjobban - kézreálló kontroller a piacon, ezért lényegében elég lehetett volna lecsiszolgatni a durva széleket. A rengeteg kísérletezés és a szagos, illetve projektoros koncepciók kukázása után egy, az Xbox 360-éhoz nagyon hasonló kontrollert kaptunk. Talán kicsit jobbat. A kontroller egy picit nehezebb, de a gombok a megszokott helyen pihennek és az egész periférián látszik, hogy precízebb, mint a korábbiak. Az analóg stickek pontosabbak és nem csúszik le róluk az ujjad, a Dpad kereszt alakú lett a könnyebb irányítás érdekében és a cég szerencsére az olcsó ravaszokat is lecserélte. Kínai utángyártott Tetrisek gombjai szégyellték el magukat az Xbox 360 kontrollerének triggere miatt, de az Xbox One-é nem csak, hogy kényelmesebb és igényesebb, még tüntetőleg rezeg is. Az Xbox Home gombja kicsit feljebb csúszott, a start most már options, ettől egy darabig a haját tépi a felhasználó. Jó hír, hogy az elemek is jól bírják a gyűrődést és nem türemkednek már ki annyira a kontroller hátából, viszont rossz, hogy a Microsoft még mindig ragaszkodik hozzájuk. És egyébként is, az eltűnő elemtartó néha hiányzik is, kényelmesen tartotta husi ujjainkat játék közben, de a fogás azért kényelmes, semmi nagy újítást ne várjunk. Azért a PlayStation 4 kontroller mellett nem marad szégyenben, pedig az sem egy utolsó élmény.
Szia Kinect. MONDOM SZIA! Te bunkó...
Nem a kontroller az egyetlen módja, hogy kommunikáljunk a Xbox One-nal. Üvöltözhetünk is vele. A Kinect 2.0 fontos szerepet tölt(ene) be az Xbox One-ban, viszont pontosan azt nem képes hozni, amit vártunk tőle. Naivan arra gondoltunk, hogy ahogy belépünk a lakásba és azt mondjuk "Xbox on", akkor már mire átvettük a mackónadrágot és lehuppantunk a kanapéra, játszhatunk is. Sajnos ez ennél egy kicsit körülményesebb. Először is a Kinect egy hallássérült angoltanárként bámul ránk, szeretné, ha tisztán, érthetően és a normál beszédhangunk felett - amúgy Disorder-specifikusan - szólnánk hozzá. A játékokban egyelőre inkább csak egy vicces fícsörként van jelen, amit az ember egyszer kipróbál, majd megfeledkezik róla, hogy egyáltalán van. A direkt Kinectre készült címek csak nagyon ritkán többek egy gyerek-, vagy sportjátéknál, de bennünk továbbra is él a remény, hogy mivel mostantól a szenzor kéz a kézben jár a konzollal, a fejlesztők is egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnek majd rá és a próbálkozások nem merülnek ki egy-egy erőltetett megoldásban.
Minden kezdet...
Nehéz. Ahogy a PlayStation 4, úgy az Xbox One launch sem volt különösebben problémamentes, sőt. Arra természetesen lehet számítani, hogy egy ilyen volumenű akciónál be-becsúsznak kisebb-nagyobb bubuk, de a konzollal kapcsolatos súlyos problémák szerencsére csak nagyon keveseket érintettek. Őket viszont nagyon. Egyes esetekben a konzol egyszerűen kifagyott a bootolás közben (Green Screen of Death), másoknál az optikai meghajtó gondolta meg magát, de hallottunk olyanról is, hogy magát a játékot sem ismerte fel az Xbox One. A Microsoft biztosított minket afelől, hogy dolgoznak a problémákon és akinek hibás a konzolja, annak természetesen kicserélik.
Lekezelő felület
Az Xbox One dashboard átlátható, egyértelmű, szépségének megítélése ízlés dolga. Már-már sértően egyszerű, mintha azt feltételezné rólam, hogy nem érteném meg, ha nem ilyen lenne. Az XOne dashboard igazából egy Windows 8, ahol szépen élére állítva és csempékbe rendezve ott van minden, amit az egyszeri felhasználó csak szeretne. Nincs többé a home gomb megnyomására előugró Xbox Guide, és a multitasking funkciónak köszönhetően a többi dashboardos szerencsétlenkedésnek is búcsút mondhatunk. A tile-ok között lépkedve és a menü gomb segítségével (esetleg a Kinecttel vitatkozva) minden funkció könnyen elérhető, igazából annyira egyszerű a dolog, hogy ragozni is kár. Nagymamával tesztelve. Mondjuk neki sem jön be a csempe.
A barátlistánk most már 1000 embert bír és egy kicsit eltwitteresedett, mert már nem csak barátkozhatunk, de követhetünk is embereket. A közösségi irányba való elmozdulásnak köszönhetően értelmet nyert a játékmenet rögzítésének a funkciója is, amit az achievementek elérésénél és egyéb fontosnak tartott pillanatoknál meg is old helyettünk. A videókat visszanézhetjük a profilunkban és fel is tölthetjük az internetre, ha épp összemérnénk valakivel az e-péniszt. Az achievement rendszer is átalakult egy kicsit, szebbek és informatívabbak lettek a felugró értesítések és most már több GamerScore-t is összefarmolhatunk egy-egy játékból. Az öcsik mellett az Xbox One dashboardon a rendszer folyamatosan értesít minket az éppen futó kihívásokról is, úgy is mint "ölj meg a hétvégéig 500 zombit", vagy "nyerj 10 futamot a Forza 5-ben". Csuda világ.
Mivel játszunk a jövőben?
Az Xbox One az új funkciók - és az internetes humor - ellenére is egy játékkonzol és számunkra bizony ez a legfontosabb. Értitek, GameStar. Az elmúlt hónapokban gyakran úgy éreztük, hogy mindenki - köztük mi is - olyan elvárásokat támasztanak az újgenerációs játékok felé, amikhez képtelenek lesznek felnőni. Akkora ugrást szerettünk volna látni, mint az előző váltásnál és nem csak egy 1080p-s (ó, várj...) kezeslábasba felöltöztetett... hát... ugyanazt. Az Xbox One saját és külsős cégektől érkező nyitócímei 22-en vannak és egyelőre inkább csak erődemonstrációk és techdemók (annak meg kicsit soványak), amik végtelenül élvezik, hogy egy olyan konzol van alattuk, ami elbírja őket.
A játékokat már a telepítés közepefele el tudjuk indítani és rögzíteni is tudunk belőlük, viszont vannak dolgok, amik még a next-gennel sem változnak. A telepítés (ez nyilván a méretből is adódóan) eltart egy darabig és bele-belefutottunk az Xbox 360-nál már megszokott hosszabb töltési időkbe is. A játékélmény viszont egészen más, a komolyabb vas már-már egészen jó PC-s minőséget képes a tévénkre varázsolni, de ez sem itt, sem máshol nem helyettesíti a valódi tartalmat.
A szerkesztőségünkbe érkezett hat játékot kipróbálva már tudunk nektek egy kis előzetest adni arról, hogy milyen is lesz a next-gen játékélmény, mielőtt még a teljes tesztek elkészülnének.
Killer Instinct
A klasszikus verekedős játék rebootja hűen vissza tudja adni a retró játék hangulatát, viszont a legkevésbé sem egyszerű és kell idő ahhoz, hogy az ember hozzászokjon az irányításához. Élvezetes és egy mély kombórendszert rejt magában, amit izgalmas kitapasztalni, de van egy olyan buktatója, amiben nem elsőként és nem is utolsóként botolhat meg. A Killer Instinct egy demó, amit ingyen letölthetsz a konzolodra, viszont csak egy karaktert kapsz, a többit vagy mikrotranzakciók formájában egyenként, vagy egy bundle-ként egyben vásárolhatsz meg.
Ryse: Son of Rome
A Crytek játéka a Forza 5 mellett a legszebb, amit jelenleg az Xbox One-on kipróbálhatunk. Hihetetlen, majdnem hogy filmszerű grafikájával ügyesen demonstrálja, hogy milyen is lesz egy next-gen játék, viszont ennél többet csak nyomokban tud felmutatni. Két óra játék után felszáll a gyönyörű képek generálta rózsaszín köd és az ember arra eszmél, hogy lényegében egyetlen dolgot ismétel újra és újra. Az egyhangú harcrendszert, a közömbös és klisés karaktereket nem tudja feledtetni a látvány, és ezzel a Ryse: Son of Rome gyorsan egy techdemóval válik egyenlővé.
FIFA 14
Hogy miért is maradt ki a PC-s társadalom az Ignite Engine csodájából? Na, ezt továbbra sem tudjuk, mert EndreMan felháborodottan jelezte, hogy az ő PC-je bizony ezt simán elbírná. Majd jövőre. A FIFA 14 Xbox One-on egy sokkal folyamatosabb és teljesebb élményt nyújt, remekül lemodellezett közönséggel és gyönyörű grafikával, viszont a játékmenetbeli változások nagy részét csak azok veszik észre, akik rendszeresen játszanak a jelenlegi generációs változattal. A visszajátszásoknál érezhető leginkább a next-gen ereje, bár néha érthetetlen okokból el-elmosódott a textúra.
Forza Motorsport 5
A Turn 10-t 2001-ben egyetlen céllal hozta létre a Microsoft: hogy Forza játékokat készítsen. Mivel a csapat különben unatkozna, borítékolható volt, hogy Xbox One-ra is jön egy Forza, és mivel a széria magját mégiscsak a számozott részek adják, ez nem a Forza Horizon folytatása lett. A Forza 5 viszont pont olyan, amilyennek egy konzolt eladó autóverseny-játéknak lennie kell: pofás. Hiszen mi másért venne egy autórajongó konzolt, mint az élményért? A tartalom kicsit kevesebb, mint a Forza 4-ben volt, de megjelenési címnek pont megfelel. A többi kontent meg majd jön DLC-k formájában.
Battlefield 4
Mondjuk ki: a Battlefield 4 jelenlegi generációs gépeken nem volt szép. Illetve nem volt olyan szép, amilyen lehetett volna, de így legalább jobban látszik, miért érdemes inkább a next-gen változatot választani. Az Xbox One-os kiadás bizony sokkal szebb, a Levolutionre ha nem is minden alkalommal, de az első pillanatokban tényleg elkezd nyáladzani az egyszeri játékos, a végre lehetséges 64 fős online csaták pedig már régóta hiányoztak.
Need for Speed: Rivals
Nem lenne olyan egetverően nagy hülyeség azt gondolni, hogy a Need for Speed: Rivals azért bővelkedik ismerős elemekben, mert ez az első next-gen Need for Speed. Aki a játékvilágba az Xbox One-nal kapcsolódik be, az bizonyára nem játszott még számottevően sokat a Hot Pursuittel vagy Most Wanteddel, úgyhogy neki minden új lesz. A játék tulajdonképpen csak szebb, mint az Xbox 360-as kiadás, az időjárás, az effektek, a látvány miatt érdemes ezt választani, de amúgy semmi különbség.
Schrödinger macskája
Amíg a Sony a PlayStation 4-gyel saját magából szeretett volna egy jobb változatot, addig a Microsoft új kapukat akar döngetni. Az Xbox One nem Magyarországnak készült. Pontosabban nem a ma Magyarországának. Az innovatív funkciók és applikációk nagy része vagy nem elérhető a vesztbalkánon, vagy csak egyszerűen nincs közönsége. Így tehát nekünk kicsit ez az egész generációs lépés olyan totyogós. Látszik, hogy kicsit okosabb, kicsit szebb, kicsit összeszedettebb, és mintha valahol jövőkép is lenne, de hogy ebből Magyarország mit élvezhet, és egyáltalán érkeznek-e valódi next-gen játékok, az még nagy kérdés.
Ami számít, az a játék. Sajnos az Xbox One jelenlegi játékfelhozatala csak akkor számít komoly húzóerőnek, ha megrögzött Xbox-fanatikus vagy, esetleg egy hatalmas Forza-rajongó, vagy változatosan akarsz zombit ölni, vagy szebb minőségben szeretnél jelenlegi generációs játékokat játszani. Minden más esetben mi azt javasoljuk, légy türelemmel. A konzolok csatáját itthon a rájuk megjelenő játékok döntik majd, de a megjelenési címekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert a fejlesztők egyelőre csak próbálgatják a szárnycsapkodást, eddig még nem szállt fel senki.
