Akik rendszeres olvasói a WRC éppen aktuális részeit elemző írásaimnak, tudják, hogy nem különösebben bántam kesztyűs kézzel a fejlesztőkkel, miután az ötödik résztől kezdve átvették a feladatot. Tettem mindezt azért, mert a negyedik részre végre a Milestone is összeszedte magát, és a fejlődés már a harmadiknál is kézzelfogható volt. Aztán jött a KT Racing, és ment minden vissza a startvonalhoz.
Csakhogy - és ez nagyon érdekes - ez a brigád is részről-részre fejlődött, ami azt jelenti, hogy a kilencedikre már tényleg sikerült valami olyat összehozniuk, amire nagy kínok között azt kellett mondani, kicsit mintha túlmutatna a DiRT Rally bizonyos elemein. A mostani, tízedik rész pedig már olyan, hogy természetesen nem tökéletes, de a mérleg nyelve egyértelműen pozitív irányba mozdul.
Klónok háborúja
Több olyan címet is kaptak a játékosok az elmúlt években, amelyek hiába ugrottak egyet a sorszámozásban, valójában megkaptuk ugyanazt, mint amit az előző részben, csak egy kicsit letörölgetve, leporolgatva, valamilyen fürdőszobai vízkőoldóval megsimogatva. Kicsit ilyesmi érzésünk lehet a WRC 10 esetén is, hiszen jelentős része ugyanaz maradt, mint amit a kilencben láttunk, de itt most tényleg igaz, hogy bevált csapaton ne változtass. Mit kellene még tovább polírozgatni a már tavaly is jól működő olyan játékelemeken, mint a csapatirányítás, skill pontok szétosztása, naptár működése, rövid és hosszabb távú célok kijelölése? Éppen ezért azt javaslom, akinek mindez újdonság lenne, látogasson el a WRC 9 tesztjéhez, hogy megismerje az alapokat, ne untassuk ezzel azokat, akik térdig gázolnak az általuk is ismert információkban.
Talán azért annyit mégis emeljünk ki, amit a versenynaptár tud, ugyanis nem csupán azokon a napokon tudunk volán mögé ülni, vagy egyéb hasznos dolgokkal tölteni az időt, amikor amúgy is van verseny. A köztes időszakokat felhasználhatjuk edzésre, ami egyébként egyáltalán nem haszontalan, vagy mondhatjuk azt is, hogy a drága mérnökeink, technikusaink, ügynökeink, pszichológusaink, meteorológusaink, és Sanyi, az ételfutár is megérett egy kis pihenésre. Ilyenkor a vezetés, versengés helyett választhatjuk a csapatépítés opcióját, ami emeli, vagy még tovább emeli a morált, hiszen ki ne menne hétfőn feltöltődve munkába, ha előtte egész hétvégén azokkal volt kötelezően összezárva, akikkel a hétköznapokat is tölti?
Jövőre lesz, de idén tartjuk
A WRC 10 egyik legszórakoztatóbb lehetősége a "50th Anniversary", ami értelemszerűen a sportág félévszázados múltjára utal, amibe rengeteg csodálatos autót, szakaszt és embert pottyantottak a fejlesztők. A korábbiakkal ellentétben nem csak annyi van, hogy Colin McRae legendás Imprezájának kormányba kapaszkodva próbálunk az úton maradni, hanem konkrétan az ő (és mitfárere) neve szerepel a kasznin is, a jellegzetes festéssel és matricázással. Ebben a módban csak akkor jutunk a következő pályára, amennyiben az aktuálisat már sikerült teljesíteni, méghozzá szintidőn belül. Ennek azért nem érdemes rögtön az első indítás után nekifogni, mert a Renault Alpine úgy fog viselkedni alattunk, mintha egyetlen szándéka az lenne, hogy minden egyes másodpercben megpróbálja tőlünk elvenni az életünk.
De ha valójában jövőre lesz az 50. évforduló, akkor miért most ünnepeljük? Ennek elég prózai a magyarázata, mivel annyi történt, hogy a FIA licenceket a Codemasters veszi át 2022-től, és így a Kylotonn már nem tudná jövőre megünnepelni ezt a jeles dátumot. Tekinthetjük ezt tehát úgy is, mint a KT Racing hattyúdalát, ami nagyon elegáns tisztelgés a sportág történelmét formáló versenyzők előtt. A fejlesztők mindent belepakoltak, amit csak tudtak, így kapunk 12 országot, 52 csapatot, és vegytiszta versenyzést.
Wroááá-whoooo-áááá-csirimpcsörömp
Míg néhány résszel ezelőtt még arról panaszkodtam, hogy a játékban szereplő járművek csak súlytalan gumicsónakok, és a fizikát alsótagozatos iskolások fejlesztették, mint oly sok másban, ebben is eljutott oda a tízedik rész, hogy azt lehet mondani, feladja a leckét. Voltam olyan botor, hogy pontosan azt tettem, amire a bekezdésben azt mondtam, hogy senki ne tegye. Tehát szokás szerint minden segítséget offoltam, a sérüléseket viszont felvettem realisztikusra, aztán meglátva a 50th Anniversary módot, már rá is vetettem magam, hiszen "nézd, RG, újdonság!". A zöld lámpa láttán padlóig nyomtam a gázt, aztán az első kanyarnál elkezdődött a balra tör, korrigálok, most meg jobbra, ismét korrigálok, már nagyon leng, és ááá, a következő pillanatban megriasztott alpesi kőszáli kecske módjára száguldottam le a sziklás hegyoldalon.
Ekkor gondoltam azt, talán inkább mégis kezdjük valami egyszerűbbel, ezért jött a karrier mód, ahol sikerült némi "tudásra" szert tenni. Az van tehát, kedves játékos barátaim, hogy aki csak úgy ralizgatni szokott, mert éppen nincs egyetlen barátja sem a Fortnite-ban bejelentkezve, az első nekirugaszkodásra maradjon a novice fokozaton. Azok viszont, akik eddig is a pislogás hiánya miatti kiszáradt, égő szemgolyókkal tolták egyik versenyt a másik után, lőjenek néhányat a levegőbe. Igazán hangulatos minden egyes száguldás, már csak azért is, mert nem csupán néhány perces szakaszok vannak, hanem akadnak olyanok is, amelyek akár 10 percet vesznek igénybe. Oké, persze, elég rossz, amikor egy ilyennél az utolsó előtti kanyarban szállunk el, és oda a kiváló idő, illetve az elsőség.
Mit látunk, és hallunk?
Most, hogy kiderült, a fizika és a kihívás eléggé rendben van, essen pár szó a kinézetről és a hangzásvilágról is. Bár a legtöbb teszt azt írja a grafikáról, hogy 2021-nek megfelelő, a magam részéről mégis valamiért többet várnék. Hozzátéve természetesen, hogy egy ralijátékban nem a bámészkodás a lényeg, és nem is lehet feltétele a pozitív értékelésnek, hogy olyan dolgokat lássunk, mint a Microsoft Flight Simulatorban. Mert az összkép mégis jó, és bárhol járjunk is, mindig autentikus a környezet, nem is beszélve a napszakok és az időjárási körülmények megjelenítéséről.
A hangokra sem lehet panaszunk, mert végre már nem a kímúlás határán lévő porszívók adják az alapot, hanem valódi hangzást sikerült a hangmérnököknek rögzíteniük. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem egy hatezer forintos dzsunka típusú hangszórót használunk, hanem valami minőségi, jól szóló szettet, vagy fejhallgatót, akkor hatalmas élményben lesz részünk. Főleg, ha már sikerült egy kicsit megtörni a kasznit, és felerősödnek a külső zajok, valamint a csörgés-zörgés. Igaz, ez csak akkor játszik, ha belső nézetből bámuljuk az eseményeket.
Mankókerék
Mindamellett, hogy a WRC 10 valóban az eddigi legjobb a sorozat történelmében, természetesen nem mentes a hibáktól, vagy hiányosságoktól. Akadnak például grafikai problémák, mint amilyen a visszajátszásoknál tapasztalható textúravillódzás (RTX 2060 van a teszt-PC-ben, csak a rend kedvéért említem meg), és az autók által felvert por, ami vaskos ugyan, de még két másodpercig sem marad meg. Nem tetszett az sem, amikor bekapcsoltam a rajtsegítést, mert ilyenkor az automata csak akkor teszi sebességbe a váltót, amikor zöld lesz a lámpa. Ezzel pedig közel egy másodpercet veszítünk, ami olykor sorsdöntő lehet. Illetve lehet, hogy csak nálam volt gond, de sehogy nem tudtam behangolni a G29-et úgy, hogy ne legyen a valódi és a játékbeli kormánymozgás között némi késleltetés.
De ezek valójában tényleg csak apróságok, és simán együtt lehet élni velük, főleg akkor, ha az ember egyébként is rajong a szimulátorokért. Kíváncsian várjuk, jövőre a Codemasters mit kezd a sorozattal, és merre viszi tovább, hiszen rali terén hatalmas tapasztalata van, ezt már tudjuk. Amennyiben a DiRT Rally és a WRC 10 jellemző pozitívumait összegyúrják, kaphatunk valami olyat, amire eddig még nem volt példa. Meglátjuk…
