Hajózni muszáj, élni viszont nem. Így gondolkodtak a művelt latinok évszázadokkal ezelőtt; napjaink videojáték-fejlesztői azonban eddig nagyon kevés igazán minőségi hajós játékot tettek le az asztalra (talán érvényét vesztette a fenti igazság?). A World of Tanksről elhíresült Wargaming viszont meglépte a kötelezőt: páncélosok és harci repülők után a tengerek páncélozott óriásait vette elő. Ingyenessége miatt sok játékost elcsábít, de szögezzük le már az elején, hogy a World of Warshipsben sincs ingyen ebéd. Illetve de, csakhogy az a VII-es Tier után már rágós lesz, és egyre nehezebben csúszik le a torkunkon. Egy bizonyos pontig még viszonylag gyorsan pörögnek a fejlesztések anyagi ráfordítás nélkül is, de elérkezik egy komoly vízválasztó, amikor már elgondolkozunk azon, hogy a zsebünkbe nyúlunk, és bármennyire ellenkezik is az elveinkkel, fizetünk, mint a tengerésztiszt. Pedig nagyon szépen indult minden.
A tengerek urai
Néhány ütközet kell csak ahhoz, hogy fejlődjenek dereglyéink, öröm nézni, ahogy épülnek és szépülnek. Jelen pillanatban négy hajóosztály közül választhatunk. Vannak csodaszép cirkálóink, villámgyors és halálos rombolóink, méltóságteljes csatahajóink és a háborút végső soron megnyerő hordozók. Mindegyik más stratégiai hozzáállást és játékstílust igényel. A rombolók gyorsak ugyan, viszont szemtől szemben esélyük sincs a hatalmas csatahajókkal szemben, hiszen azok ütegei pillanatok alatt a tenger fenekére küldik őket. Más a helyzet, ha sikerül észrevétlenül megközelítenünk ezeket a monstrumokat, és kieresztjük a félelmetes rombolóerővel bíró torpedókat. Ezek sokkal nagyobb károkat tudnak okozni, mint a hajóágyúk, ráadásul jellemzően a vízszint alatt csapódnak be, így még vízbetörést is okoznak, ami lassítja és tovább sebzi a sérült hajókat.
A csatahajók régen a tengerek urai voltak, még a második világháborúban is zajlott néhány ütközet, amelyekben komolyan vették őket. A repülőgép-hordozók megjelenésével azonban fokozatosan a háttérbe szorultak, szerencsére a játékban azért továbbra is fontos szerepet töltenek be. Az igazi csemegét természetesen a hordozók jelentik, ezek miatt az úszó felszállópályák miatt lett igazán izgalmas a World of Warships. Egy pillanat alatt váltunk át akciójátékból kőkemény stratégiába, ez a változatosság igencsak jót tett a játékmenetnek. Még a nézőpont is megváltozik, amikor hordozóval vagyunk: a térképen kell kijelölnünk a lehetséges célpontokat, amiket a repülőgépeink megtámadnak.
Négyféle harci repülőt különböztetünk meg jelen pillanatban. A felderítők felelősek az ellenség pozíciójának meghatározásáért, de a torpedórajokat is időben jelzik. A vadászok viszonylag gyorsan letakarítják ezeket a könnyű kisgépeket az égről, de a légelhárító ütegek lövedékeit sem bírják túl jól. A vadászrajok felelősek a légtér biztosításáért. Elsődleges feladatuk, hogy távol tartsák a zuhanóbombázókat és a torpedóvetőket csatahajóinktól és hordózóinktól, hiszen ezeknek a legrosszabb a manőverezőképességük. A cirkálók és a rombolók egészen jól ki tudják cselezni a torpedókat, nem is érdemes rájuk pazarolni ezeket a tölteteket. A torpedóvetők mellett a zuhanóbombázók jelentik a legnagyobb veszélyt nagyobb hajóinkra. Mindkét típusnál meg kell tanulnunk a rajok hatékony kezelését - értő kezekben ezek a repülők eldönthetik egy ütközet sorsát.
Az elhasznált lőszerkészletet és üzemanyagot a hordozók fedélzetén lehet utántölteni. Dönthetünk úgy is, hogy a hordozót a csatától biztonságos távolságban parkoltatjuk, de akkor számolnunk kell azzal, hogy nagyon sokat kell repkedniük rajainknak. A bátrak közelebb is merészkedhetnek, csak ne lepődjenek meg, ha egy kóbor romboló beléjük ereszt egy sorozat torpedót, csak azért, hogy érezzék a törődést.
Földön, vízen, levegőben
Az első néhány óra (mondjuk nagy jóindulattal azt, hogy tíz) kifejezetten szórakoztató, de aztán valahol elvész a lelkesedés, eltűnik az a folytatást sürgető érzés, amit a World of Tanks kipróbálásakor tapasztaltunk. Tény, hogy lényegesen lassabb a játékmenet, messze nem szükséges olyan reflexekkel rendelkeznünk, mint amilyenekkel mondjuk a World of Warplanes irányításához kellett. Sajnos egy idő után a játék nem szerez örömet, inkább a munkához hasonlít, hacsak nem költünk rá egy kis pénzt. Nem olyan nagy bűn, ha egy ingyenes játék készítői szeretnének megélni valamiből, és megvásárolhatóvá - vagy legalábbis felgyorsíthatóvá - teszik a fejlődést; mindössze annyi a baj ezzel, hogy túlságosan váratlanul jön el a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy itt bizony véget ért a gondtalan és ingyenes szórakozás. Tagadhatatlan tény viszont, hogy a fejlesztők folyamatosan töltik fel tartalommal a játékot, a megjelenés óta már több mint 2 GB-nyi kiegészítéssel bővítették. Új hajók és nemzetek várnak kipróbálásra, új térképek és játékmódok gondoskodnak a tartalmas időtöltésről.
Kifejezetten korrekt és gyors a csatákat összehozó rendszer; nem nagyon találkoztam olyan meccsel, amelyikben valamelyik fél erőfölényben kezdett volna. Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyire normálisak a játékosok a fedélzeten, mert mint minden ingyenes internetes játékban, ebben is vannak prosztók és eszetlenek - ami persze ugyanígy érvényes az ellenséges csapatra is, szóval nincs ezzel nagy gond.
A World of Warships kifejezetten szórakoztató, főként akkor, ha csak amolyan kocajátékosként kapcsolódunk be egy-egy tengeri ütközetbe. A Wargaming most nem tudott akkorát villantani, mint a WoT-tal, de ettől függetlenül nagyon várjuk, mi lesz a következő nagy dobásuk. Ideje lenne kipróbálni egy emberszimulátort, amolyan fehérorosz módra.
