Tulajdonképpen ismeretlen ismerőssel van dolgunk, hiszen a játék bétáját csak az nem próbálta ki, aki nem GameStar olvasó, vagy nem akarta, de senki ne higgye azt, hogy nem történtek változások aközben, hogy a béta feliratot lecserélte az 1.0.0.
Egyik legnagyobb újdonság például, hogy bővültek a játszható népségek, így most már egyéni szimpátiától, vagy titkolt hovatartozástól függően lehetünk japánok, németek, szovjetek, angolok, avagy amerikaiak. Mielőtt azonban letesszük valamely nemzet mellett a voksunkat, vessünk egy pillantást a fejlődési fára, mert például a felkelő nap országára klikkelve csak egyfelé szakosodhatunk, márpedig ha elindultunk az úton, akkor sok pénzbe kerül váltani.
Tehát ha az elején úgy gondoljuk, hogy idővel talán szívesebben szórnánk a bombát a békés polgárokra, minthogy fent a felhők között kergetőzzünk a vadászgépekkel, akkor célszerű olyan ország légierejét választani, ahol van lehetőség a vadászok és a bombázók között dönteni. A fejlesztések menetében nem történt változás a bétához képest, jellemzően a kabin páncélozottságán, a motorokon és fegyvereken végezhetünk újításokat, miközben egyéb kiegészítők felszerelését is megoldhatjuk, ezzel segítve a célzást, vagy növelve a sebességet.
Pilótáink (és ha van) lövészeink minden egyes bevetéssel fejlődnek, miközben őket is felruházhatjuk extra képességekkel, így például hamarabb vehetik észre az ellent, avagy jobban bírják, ha átvágtázik a testükön néhány eltévedt golyó. Vannak olyan plusz cuccok is, melyek csak egyszer használatosak, mint amilyen a kötszer vagy poroltó, de gondolom, ezek hasznosságát nem kell részletezni.
Ma elmarad a fizika óra
Ha már egyszer repülős játékról van szó, szinte egyértelmű volt, hogy a teszt első lehetséges pillanatában ki kell próbálni, mégis mennyire szükséges számolnunk a repülés alapvető jellegzetességeivel a World of Warplanesben. Éppen ezért amint enyém lett az irányítás, gyorsan lekaptam a gázt, hasra húztam a botot és beléptem balra, de gépem ahelyett, hogy belekezdett volna a dugóhúzóba, csak egy szimpla áteséssel reagált a történtekre, innentől pedig egyértelmű volt, hogy nem kell azon dolgokra támaszkodni, melyeket derék oktatóim a pilótává válásom rögös útjának elején alapból belém sulykoltak.
Akkor sem fognak elegánsan leválni a szárnyak, ha földnek szegezett orral száguldunk, majd hirtelen felrántjuk a gépet, csupán emelkedünk egy nagyot, meg elkopik a sebességünk. A nagyvonalúság jelen van a sérülésekben is, mivel túlzott mértékben nem viselik meg madarunkat a találatok, ellenben ha elfogy az életerőpont, akkor vége a dalnak és vidáman fogunk tűzgolyóként a földbe csapódni.
A többiek tojnak ránk
Ahol a leggyengébbnek éreztük a játékot, az a játékmódok lehetősége, hiszen csakis egyetlen megmérettetésben tehetjük próbára magunkat, ez pedig a 15-15 fős csapatok egymás elleni harca, ahol gyakorlatilag senki nem törődik a csapattársával. Ráadásul annak köszönhetően, hogy egérrel irányítva a repülőt jobban lehet szerepelni, mint joystick segítségével, többen érezhetik úgy, hogy semmiféle sikerélményt nem nyújt számukra a WoWP. Pedig idővel bele lehet rázódni, csak eléggé illúzióromboló, hogyha például bombázóként próbálunk meg érvényesülni, akkor ne is álmodjunk arról, hogy majd a vadászgépekkel repülőző csapattársaink számunkra fedezetet nyújtanak.
Ha egyáltalán eljutunk az ellenséges bázisig, akkor csak reménykedhetünk, hogy mire megszabadulunk a bombatehertől, addigra a többiek kicsinálják az ellenséges gépeket, mert ha nem így történik, akkor szinte teljes mértékben tehetetlenek vagyunk a másik csapat gépeivel szemben. Hiába van faroklövészünk, hasznossága megközelítőleg annyi, mintha Steve Wondert ültettük volna a gépágyú mögé.
Összességében azonban mégis egy szórakoztató játékkal van dolgunk, de főleg azok fogják élvezni, akik nem vágynak valósághű fizikára és nem szeretnék, hogy a játék részletes sérülésmodellel kényeztesse őket, illetve meg tudnak békélni azzal, hogy más játékosok számára az is járható útnak tűnik, ha szemből nekirepülnek az ő gépüknek. Ennél azonban részletesebben írunk a pozitívumokról és a negatívumokról a 2013/12-es GameStarban, ahol újfent elolvashatjátok Chavalier berlini látogatásának memoárját is, 95 százalékos pontossággal.
