Éppen ideje volt, hogy a Sony aktuális konzoljára is begördüljenek a vasszörnyetegek, és végre megerősítést nyerjen, hogy van még élet a PC-n már évek óta működő és kissé ki is fulladó online tankozásban. PC-n már bizonyított a World of Tanks, olyannyira, hogy elég sokan át is igazoltak a War Thunder kötelékéből, de ennek most nincs sok jelentősége, mert jelenleg a Sony aktuális konzolján is szép számmal tolonganak a népek, hogy a csikorgó lánctalpakra épített monstrumokból tizedeljék egymást.
PlayStation plusz-mínusz
Nem pazarolnánk a szót arra, hogy a játék milyen felépítés mentén dolgozik, mert aki akarta, más platformokon már rongyosra játszhatta, akinek pedig még nem volt hozzá szerencséje, az üsse fel korábbi tesztjeinket, és okosodjon. Totális kezdőknek ott az oktatómód, a fejlődési fát fedezzék fel maguk, és fizessék meg a tanulópénzt, ha számukra használhatatlan technikát vásároltak.
Kezdjünk inkább neki a PlayStation 4-re szabott részleteknek, amit azzal indítunk, hogy a játékhoz nem szükségeltetik PlayStation Plus-tagság, amit innen, az élete delelőjén már erősen túlhaladott forgószékből is üdvözlünk. Másrészt a fejlesztők éltek az új generáció nyújtotta hardveres lehetőségekkel, és akkora térképeket tettek elénk, hogy néha percekig bolyonghatunk anélkül, hogy valaki szembe jönne. Néhány igazán hangulatos és jól felépített területet kaptunk a kezeink közé. Itt említhetjük meg a grafikát is, amire nem lehet panasz, mert még a fűben lapuló eper is látszik, ha közelről megnézzük; főleg az Xbox 360-verzióhoz képest. De ez az összehasonlítás tisztességtelen, mert két külön generációról van szó.
A tizedes és a többiek
Sok free-to-play játék olyan, mint a drogdealer: az elején jól beetet, aztán mikor már rákattantunk a cuccra, kiderül, hogy semmi sincs ingyen, és ha szeretnénk egy kicsit nagyobb adagot kapni a jóból, össze kell törnünk a malacperselyt. Lehet, hogy a WoT is ilyen, de a tesztidőszak alatt ebből nem derült ki semmi, egyetlen olyan csata sem volt, ahol azt lehetett volna érezni, hogy na, ez a görény azért lőtt ki, mert bevásárolta magát a tutiba. A konzolos irányítást normálisan megoldották, csupán a joystickes haladás okoz szemmel láthatóan többeknél problémát, ha nem csak száguldani kell előre. A célzás is kissé darabos, de összességében jól sikerült átültetni, bár ezzel már az Xbox 360-nal sem volt gond.
A harag
A játéknak nincsenek komoly hibái. Hiányérzetünk lehet a becsapódásokat illetően, mert bár a tankok csodásan robbannak darabjaikra, az egyéb impaktok olyanok, mintha követ dobnánk a porba. Nem a játék hibája, de kicsit idegesítőek a mikrofonnal játszók is, akiknek 95 százaléka erősen kiskorú, és baromi idegesítő, amikor az orosz gyerek úgy kezdi, hogy "I no english", aztán percekig szórja a "f*ck" és az "*sshole" szavakat, majd a végén lezárja egy "spr*ccen fantastic"-kal. Aki szíve szerint PlayStation 4-en játszana a World of Tanks-szel, bátran tegye, a megszokott élményt kapja kontrollerre és a konzol képességeihez szabva.
