De miért is hagynák, ha egyszer máig kedvelik a játékosok, és szép kis rajongótábort gyűjtött maga köré. Különösebb gond nem is volt vele, hacsak a gépigényét nem vesszük annak, ami megjelenése pillanatában minden volt, csak baráti nem. Legalábbis az akkori gépemen egy reumás teknőc sebességével frissültek a képkockák, gyerekkori diavetítések emlékeit idézve fel.
A gyors és pörgős játékmenet főként multiban érvényesül, s a már meglévő lehetőségek hamarosan tovább bővülnek. Hanyatt vágni ugyan nem fogjuk magunkat a mindösszesen két multiplayer térképet tartalmazó csomagtól, de ajándék lónak nem is illik a fogmosási szokásait firtatni.
Az "Airport" egy megszállt reptér felszabadításával, míg a "Bocage" egy normandiai összetűzéssel hivatott növelni a változatosságot. Habár dátum még nincs, a malmöi csapat szándékai szerint rövidesen letölthetjük a tavalyi esztendő egyik legjobb RTS-éhez szánt adalékot.
Sajnálatos módon a Soviet Assault-ról még mindig nem nyilatkozott sem a Massive Entertainment, sem új tulajdonosa (Ubisoft) érdemben. Félő, hogy házon belüli konkurenciát jelentene az EndWar számára, így a sorsa is bizonytalan. Arról nem is beszélve, hogy a franciák az online játékok irányába tolnák el a svéd bandát. Miután lemaradtak a Cryptic Studios megvételéről (az Atari ajánlata jobb volt), továbbra sincs MMO-juk, ill. arra szakosodott brigádjuk, ezen pedig változtatni kívánnak.
