Mert amit a protézisekkel, és kontaktlencsével megsegített – no meg Isten áldotta tehetségével megáldott – Joseph Gordon-Lewitt művel a vásznon, az életét ezúttal is drágán adó, de meglepően érzékeny alakítást nyújtó Willis fiatalkori önmagaként, az legalább olyan bravúros, mint amit pár hónapja Josh Brolin csinált az MiB 3-ban. De persze Rian Johnson (Beépülve, Brothers Bloom – Szélhámos fivérek) filmje jóval többről szól, mint egy tehetséges fiatal színész hálás játékáról (noha egy igen fontos sarok köve az egésznek), mert a Looper egy intelligens, érzékeny sci-fi, ami nem tekinti hülyének a nézőjét.
A jövőben már lehetséges az időutazás, de azonnal be is tiltják. Azonban a bűnszervezetek áldozataikat visszaküldik az időben harminc évvel, hogy ott bizonyos looper-ek végezzenek a delikvenssel, majd tüntessék el annak nyomait. Ilyen jól fizető – de nem minden téren kifizetődő – állást végez Joe is, aki miután egy átlagos nap szembe találja magát idősebb önmagával, és a végzetes lövést is elvéti, kénytelen üldözőbe venni a jövőjét, hogy a jelenét megtarthassa.
A rendkívül jól sikerült film kritikája a CineStar honlapján olvasható.
