Billentyűs helyett kapunk még egy gitárost, hogy a hangkép teljesebb legyen: s inkább a precíz dalelőadást, mint az elszállós tekerést részesíti a banda előnyben, amely külön öröm.
Technikailag ott van a szeren a lemez. Precízen feljátszott, magyar stúdiókörülmények között igencsak jól megszólaló matéria ez, amelyen 10 jól átgondolt dalt hallhatunk. Kiemelkedő a Butterfly: egy álmodozásba felejtkezett lény meséje: igazi progger remekmű, mind zeneileg, mind szövegileg, egyben a legjobb refrén boldog tulajdonosa a korongon. Úgy vélem ez a dal tökéletesen jelzi a jövőbeni második Wendigo lemez általam elvárandó szintjét, milyenségét és színvonalát :)
Másik nagy kedvencem a Sangre de Dios. Nemcsak spanyolos kezdete miatt, hanem témája (és a mellékelt apró magyarázat miatt). Mivel magam is nagy rajongója vagyok dél- és közép-amerikának sosem bocsájtom meg a spanyoloknak, hogy több nagy tudású és nemes népet kiirtottak... A dal mégis érdekes szituációt mutat...az embert, aki mégiscsak ember a népirtás ellenére is. Elgondolkodtató dal…
Ezt követi egyből a Rain Maker: tündöklő igérgetőkről, a hatalom fals tulajdonosaitól, akik mögött szavakon és hamis paravánokon kívül nincs semmi: erejük azokban rejlik, akik elhiszik hazugságaikat: aktuális téma mindenkorra, s maga a dal is érdekes szöveg-szerkezetével iszonytató erőt sugárzó, mint ahogy a megszólalása is az (közreműködik benne Nagy Miklós Péter a Wackorból.)
A Disconnected-et már az EP óta ismerem, kiváló zúzós nóta, szintén erőteljes lelki vívódásokról, minden Wendigo koncert egyik fő attrakciója, Queen-re emlékeztető gitárduett kiemelkedő momentuma a lemeznek: én magam úgy érzem a gitáros bácsikat többször is szabadon lehetett volna hagyni gépészkedni kicsit.
Egyetlen apró problémám az albummal, hogy számomra a címadó nóta talán a legkevésbé ütős: így én más címet adtam volna a lemeznek, valamelyik ütősebb nóta alapján, Butterfly, esetleg Rain Maker, netán Thousand Voices... Dehát ez a zenekar döntése, tiszteletben kell tartani. Mindenesetre remélem, hogy a második album a kiemelt dalokat erősíti tovább, főleg a Butterfly hihetetlen álmodozó zúzós-líráját. Viszont ami nagyon hiányzott nekem, az egy olyan, lelki feszültségeket oldó nóta, amelyben a sok mély vívódás és töprengés mellett valaki csak kifekszik egy patakpartra, bámulja a felhőket és csak el akarja találni, melyik mire emlékezteti... mondjuk úgy a hatodik track környékén pihentető lett volna... No de sebaj: szövegértés kötelező mindenkinek, aki anélkül hallgatja, sokminden jóról lemarad...
Értékelés: 92%
