Nehéz teher igazságot szolgáltatni. Még manapság sincs könnyű dolguk a bíráknak, szóval képzelhetitek, milyen lehetett ítélkezni Párizsban a francia forradalom időszakában, amikor szinte mindennaposak voltak a vérontások és az ármánykodások. A Polyslash játékában meg is érezhetjük, milyen úgy bíráskodni, hogy akár egyetlen rossz döntésért is az életünkkel fizethetünk.
Csendet a teremben!
Tavaly már kipróbálhattam a We. The Revolution egy korai verzióját, ami ugyan csak egy apró kóstoló volt a kalandból, de már akkor nagyon ígéretesnek tűnt, amit láttam. A játék alapfelállása elég egyszerű: már javában zajlanak az események Párizsban, főhősünknek pedig az a dolga, hogy egyrészt helytálljon a munkahelyén, vagyis a bíróságon, másrészt pedig lehetőleg ne vágja tönkre a családi életét sem. Később pedig lesz még egy harmadik feladata is, méghozzá az, hogy minél fontosabb személlyé váljon a fővárosban. Így kell egyensúlyoznunk szinte az egész játék során, miközben még arra is figyelünk, nehogy magunkra haragítsuk a köznépet, a forradalmárokat vagy épp magát az esküdtszéket.
Egy ügy tárgyalása során több fontos dokumentum is hever az előttünk lévő asztalon, ezeket mindig érdemes áttanulmányozni, mielőtt belecsapnánk a lecsóba. Átnézhetjük többek között az ügy részleteit, miáltal lényeges tudnivalókra tehetünk szert, aztán összepárosítjuk a nyomokat a hozzájuk passzoló kategóriákkal, hogy újabb kérdéseket tehessünk fel a vádlott számára. Egy gyanús levél például egyértelműen bizonyítéknak számít, míg az illető foglalkozása már inkább személyes információ, és bizony nem árt óvatosan kattintgatni, mert néhány elrontott párosítás után már nem oldhatunk fel további kérdéseket. A végső döntés meghozatala során elég sok mindent figyelembe kell vennünk, hiszen lehet, hogy igazságot szolgáltatunk, de ha az nem tetszik az egyes frakcióknak, akkor később könnyen megüthetjük a bokánkat.
Munka után is vár még hősünkre teendő, mert nem hanyagolhatja el az otthoniakat, és számít, hogy milyen programot választunk estére, ugyanis minden családtag máshogy viszonyul ahhoz. Lényeges része a We. The Revolutionnek még az intrika, ami remekül kiegészíti és elmélyíti a játékmenetet. Bíróként már alapjáraton is rendelkezünk némi befolyással, de a történet előrehaladtával egyre gyakrabban keveredünk cselszövésekbe és válunk hatalmi játszmák résztvevőivé, ellenlábasainkat pedig válogatott eszközökkel takaríthatjuk el az útból. Néha muszáj meggyőznünk egyeseket, hogy jobb életük lenne, ha bennünket támogatnának, máskor pedig pletykák terjesztésével tudunk besározni másokat. Még saját ügynökeink is vannak, akiket elküldhetünk Párizs körzeteibe, hogy mindenféle feladatot elvégezzenek nekünk. Ezt egy térkép fölé görnyedve hajthatjuk végre, de javasolt résen lenni, mert ellenséges bábuk is mozgolódnak a pályán. A tárgyalóteremben zajló események tehát csak a játék egy szeletét jelentik, ám az ott meghozott döntéseink következményeivel általában máshol szembesülünk majd.
Az ítélet: nem bűnös, sőt…
A játék rengeteg apró tevékenységből adódik össze, amelyek eléggé eltérnek egymástól, ám mégis nagyon szórakoztató egyveleget képeznek. Említést érdemel még a látványvilág is, ami egyszerű, de mégis jól néz ki, ráadásul megfelelően érzékelteti az egyes helyzetek komolyságát. A Polyslash fejlesztőinek egyszerre sikerült bemutatniuk a bírói hivatás nehézségeit, valamint egy olyan ember küzdelmeit, akinek a családjával és a saját tekintélyével is törődnie kell. Mindezt pedig egy vérontással teli, kegyetlen történelmi csomagolásban kapjuk meg.
