Stílusosan akár azt is mondhatnám, hogy már csak barlangrajzokon látni RTS-t. Manapság, a battle royale-ok korában csak kevesen akarnak bázist építeni egy virtuális csatatéren, hogy aztán seregükkel lerohanják ellenfeleiket, így a fejlesztők nem is igazán nyúlnak már ehhez a műfajhoz. Pontosan ezért is üde színfolt a Warparty, amely még hibái ellenére is elég szórakoztató.
Fantasy kőkorszak
A játék szinte minden elemét tekintve egy klasszikus értelemben vett RTS, így sok dologban hasonlít az Age of Empires vagy a Warcraft szériára. A fejlesztők körítésként összekalapáltak egy egyedi, az őskorra hajazó világot, amely bőségesen tartalmaz fantasyelemeket is. A történet szerint a hatalmas Go'n civilizáció bukása után újra megjelennek az emberek, akik csapatokba tömörülve kezdenek el marakodni egymással a régi kor maradványaiért, és a dinoszauruszok sem maradnak ki a csetepatéból. A játékban három nép közül választhatunk: a wildlanders nevű csoportosulásban találjuk a büszke vadembereket, a necromas tagjai élőhalottakkal foglalatoskodnak, a vithara brigád pedig a természet nagy kedvelője.
Mindhárom frakció saját épületekkel, egységekkel, képességekkel, sőt különálló kampánnyal rendelkezik. Ha korábban már nyüstöltetek bármilyen RTS-t, akkor seperc alatt beletanultok majd a játékmenetbe, de akkor sem lesz nehéz dolgotok, ha esetleg most találkoztok először ilyen típusú alkotással. Egy standard meccs elején még nagyon szerény a bázisunk, de a kezdéskor kapott munkásokkal azonnal neki is láthatunk birodalmunk felépítésének.
Két fontos nyersanyagból gazdálkodunk a játékban, ételből és kristályból. Előbbit sokféleképpen beszerezhetjük: szorgos munkásaink például szedhetnek bogyókat, dolgozhatnak farmokon, de a leölt dinoszauruszok után is felmarkolhatunk némi élelmet, kristályt pedig a megjelölt helyeken bányászhatunk. Figyelnünk kell még a népességszámra is, amely minden egység után növekszik, és új házak építésével tolhatjuk ki a maximumát. Továbbá különleges helyek elfoglalásával, illetve totemek építésével gyűjthetünk erőpontokat is, amelyeket aztán elhasználhatunk varázslatokra, így segíthetjük előrehaladásunkat, vagy akár oda is sózhatunk ellenségeinknek.
Több fajta egységgel vonulhatunk csatába, és a közelről, valamint távolról támadó katonák mellett még a dinoszauruszokat is magunk mellé állíthatjuk. Hasznos kis apróság, hogy fejleszthetjük bakáink fegyverzetét vagy páncélzatát is, illetve sok olyan extra is van, amelyekkel például a termelést és munkásainkat tehetjük hatékonyabbá. Egyébként mindegyik frakcióhoz tartozik egy-egy hős is, akik szintén egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, és értelemszerűen jól jönnek a harcok során. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek már megvoltak a régi RTS címekben, tehát a Warparty nem nagyon újított ilyen téren, viszont kiválóan fonta össze ezeket a játékelemeket egy nagy egésszé.
Kőbalta és varázslat
A játékmenet remekül visszahozza a klasszikus élményt, de azért akadnak problémák. A fejlesztők a realisztikus látvány helyett a stilizált dizájn mellett döntöttek, ami még nem is gond, hiszen ízlés kérdése, kinek mi tetszik. A kampányban hallható, néhol egészen fülsértő szinkron viszont már zavaró, és sajnos a zenék sem túl változatosak. Az is elég kellemetlen, hogy sehol sem találtam olyan lehetőséget, amivel elmenthettem volna a játékot egy kampány missziója közben, persze elképzelhető, hogy csak én voltam figyelmetlen. Ám ha mindezeken túl tudunk lendülni, akkor hosszú órákra leköthet bennünket a Warparty, hiszen még ennyi év elteltével is jó móka bázisunk menedzselése és ellenségeink sárba tiprása.
