Akartatok valaha valamely régi mese alapján öszvéres lovagokat vagy hasonlóan vicces, bizarr katonaságot csatába vezetni? Eljött a ti időtök! Ezúttal egy mágust alakítunk – ahogy a játék címéből is látszik –, aki egy hexagonális, azaz hatszögeken alapuló fantasy világban építgeti birodalmát, illetve fejlesztgeti mágikus tudását. Már a klasszikus Master of Magic óta tudjuk, hogy ez a stílus kihívásokkal teli – nem egyszerű elszakadni a konvencióktól úgy, hogy netalántán valami újat is hozzunk a stílusba.
Száműzve
Az új játékmód egyben a játék alcíme is – minket bizony kitaszítottak, avagy száműztek Ardaniából. Ez nekünk nagyon rosszul esett, így mindenképpen revansot szeretnénk venni azokon, akik ezt megtették, arról nem is beszélve, hogy a kedvenc kispárnánkat otthagyva kellett elmenekülnünk, és ez tarthatatlan állapot (ez a szituáció a szerzői képzelet szülötte), így megpróbálunk hazatérni. Mindezt ezúttal nem egy nagy térképen, hanem egy multidimenziós világban tehetjük meg, ahol úgynevezett shardok (ezek amolyan égben lebegő szigetek/kontinensek) végigjárásával térhetünk haza. Útközben rengeteg mindenkivel találkozhatunk – a megszokott NPC-k mellett jó néhány gonosz és kevésbé gonosz, illetve hozzánk hasonlóan száműzött mágus is utunkba kerül. Nem mindegy tehát, hogy kivel leszünk jóban, és kivel nem – sőt, keresni kell a szövetségeseket és a barátokat, mert egyedül nem fogunk tudni mindent megoldani.
Miért is nagyon érdekes ez a rendszer? Azért, mert minden ilyen shard egy másik világ – gyakorlatilag olyan, mintha bolygóról bolygóra járnánk –, és mindenütt más a természet, a viszonyok, a környezet, és persze ennek kapcsán az ellenfelek is sokfélék, különbözőek. Más terepen másképp kell játszani, és itt nemcsak a stratégiai döntésekről van szó, hanem az építkezésről, illetve a felfedezésről is. Nagyon fontos tehát, hogy minden ilyen új „világot” igyekezzünk jól felderíteni, mert a túlélésünk múlhat rajta. S aki nem képes egy multidimenzionális birodalmat áttekinteni, annak lesznek gondjai bőven.
Tessék mondani, melyik út vezet itt a portálhoz?
A Warlock 2 világa a Warlock első részében már látott alapokon nyugszik, itt nagyon fontos a mágia szerepe. Azonban a mágia sajnos néha gondokat is okozhat, ugyanis a The Exiled üzemmódban, ahol a különböző világok láncolatán át juthatunk haza, több furcsaság is előfordulhat. Mivel mágiánk a terepet is képes átalakítani (és nem csak a mi mágiánk), akár be is akadhatunk egy-egy helyre úgy, hogy a portál számunkra megközelíthetetlen lesz. A tervezők egyébként is ügyeltek arra, hogy a portál olyan helyeken legyen, ahol nem túl egyszerű megközelíteni, esetleg lehetetlen keresztülvágni magunkat a rengeteg ellenfélen vagy mágián. Ellenfeleink ugyanis nem úgy működnek, mint a Civ sorozatban, ahol inkább a békesség, a diplomáciai üzenetváltások a jellemzőek. Akivel hamar kiegyezünk, azzal elleszünk egy darabig, de ha valaki ellenséges, akkor a kezdetektől minden erejével azon lesz, hogy megkeserítse az életünket. Ez pedig odáig is vezethet, hogy már azt hisszük, mesterei vagyunk a játéknak, s egy apró baki folytán szinte mindenki ránk támad. S remélem, komolyan veszitek, amit mondok: a gépi ellenfelek kitartóak. Minél közelebb kerülünk Ardaniához, annál erősebbek, s igaz ez a vezetés alatt nem álló, csak úgy „kóborló” egységekre is, amikkel vigyázzunk nagyon, mert kellemetlen meglepetésben részesíthetnek. Ez a megállapítás fokozottan igaz a sandbox kampány módra.
A fejlesztők okosan egyensúlyoztak – az ilyen jellegű játékoknál egy idő után szinte értelmetlen a dolgok menete, hiszen míg a mi kezünkben mondjuk már száz város van, ami azt jelenti, hogy az ellenfélnek esélye sincs felállni, itt nem lehet száz városunk, mivel ha nagyon sok van, a polgárok fellázadnak. Lehet ugyan fejleszteni a maximális városmennyiséget, de hét-nyolc körül van az ideális számuk. Szerencsére lehetnek autonóm városaink is, amelyek bár segítenek (erődként, pénztermelőként stb.), nem igényelnek vezetést, és nem is tudunk a dolgaikba beleszólni.
A Warlock 2-ben két új frakció is található, a planestriderek és a stalvartok. A készítők ezt is jól eltalálták, ugyanis annyira érdekesek (a stalvartok olyanok, mintha steampunk vikingek lennének), hogy a játékosok örülhetnek a rengeteg választható egység és a tényleg különböző megközelítések miatt. Azonban akármennyire jópofa vagy bizarr egységek vagy frakciók is léteznek, ha sárkányok jönnek ellenünk, jobb, ha nekünk is van néhány belőlük, lehetőleg több, mint amennyi minket támad, biztos, ami biztos.
„Álmodtam egy világot magamnak”
A Warlock 2 minden szempontból jobb játék elődjénél, gyakorlatilag a kisebb-nagyobb javítások és változtatások segítségével minden 4X stratégia-kedvelőnek tiszta szívből ajánlom. Még inkább javasolnám a játék szerkesztője miatt – itt aztán tényleg mindent meg lehet változtatni, pályákat tervezni, sztorivonalakat létrehozni, minden létező varázslatot és képességet átírni, így gyakorlatilag nemcsak az adott univerzum viszonyai között készíthetünk alternatívákat, hanem teljesen magunk kitalálta terepen, szereplőkkel és szabályokkal dolgozhatunk. Persze ez nem egy kétperces folyamat, viszont aki ilyesmire vágyakozik, annak jól használható, viszonylag egyszerű eszköz áll majd a rendelkezésére.
Amikor ezt a cikket írom, még csak 57 tárgy van a játék Workshopjában, ami nem túl sok, azonban én optimista vagyok azt feltételezve, ez csak annak köszönhető, hogy a rajongók egyelőre még el vannak foglalva magával a játékkal. Az is igaz persze, hogy ez a fajta stratégiai játék nem most van a csúcson, ennek ellenére mindenkit, akiben van egy kis kreativitás, arra biztatok, próbálja ki a szerkesztőt.
A játék a 21. század második évtizedének megfelelő kinézettel rendelkezik: változatos, színes, jól kidolgozott. Irányítása nem bonyolultabb, mint a hasonló jellegű játékoké; viszont elég idegesítő lesz egy idő után a szinkron. Egy Sean Conneryt utánzó hang kikapcsolhatatlanul ismételget dolgokat, amelyek az én fülemet speciel zavarták. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel egyedül vagyok, de én letekertem a hangerőt, és inkább betettem a Cheeto's magazine nevű zenekar új lemezét.
A körökre osztott stratégiákat, a 4X stratégiákat, az úgynevezett Grand Strategy játékokat kedvelőknek a Warlock 2: The Exiled nagyon fog tetszeni, s az a bizarr fantázia, amely át-átszövi, csak még vonzóbbá teszi. Reméljük, az e játék tapasztalatai alapján valaha elkészülő Warlock 3 még jobb lesz, és akkor a Civilization sorozat nem egyedül ül majd a trónon ebben a stílusban.
