A Games Workshop táblás játéka által ihletett valós idejű stratégiával óriási fegyvertényt hajtott végre a kanadai Relic gárdája. Képesek voltak megragadni, s majdnem hibátlanul visszaadni a Warhammer 40.000 világának atmoszféráját.
A 41. millenium sem különbözik sokban az előző ezredévektől. Szünet nélkül dúl a háború, melyben a káosz erői, a Birodalom hű és kevésbé hű szolgái, emberek és embernek már nehezen nevezhető, génmanipulált űrgárdisták, titokzatos eldák, vérszomjas orkok, s egyéb fajzatok esnek újra és újra egymásnak.
Lélekvihar
A Soulstorm immáron a harmadik kiegészítő a Dawn of War-hoz, s előző expanzióhoz hasonlóan, az alapjáték nélkül is futtatható. Így a gigantikus - négy bolygóra és három holdra kiterjedő - kampány során, illetve a gépi intelligencia ellen játszva az összes frakciót választhatjuk, ám multiban kénytelenek leszünk a két új frakcióval, a sötét eldákkal és a harc nővéreivel beérni. A Relic felügyelete alatt dolgozó Iron Lore csapata a régebbi frakciókhoz is hozzácsapott néhány új egységet, többek közt a régóta hiányolt légi egységeket, melyek új ízt hoznak a játék világába.
A Soulstorm története egy kozmikus „viharfelhő" körül bonyolódik, melynek természetét szeretné mindenki kivizsgálni, ám a csillaghajók alulmaradnak az anomáliával szemben, s kollektív hajótöréssel, közös szalonnasütéssel egybekötött vakáció veszi kezdetét.
A Dark Crusade-ben megismert módon, körökre osztva zajlik a területfoglalás, s amennyiben sikerül egy-egy égitestet a fennhatóságunk alá vonni, akkor komoly jutalomra számíthatunk.
Hittel és lélekkel
A Battle Sisters lánykáit igazán kemény fából faragták. Amellett, hogy a Birodalom elit osztagai közé tartoznak, remek felszerelésükön túl főként vakbuzgó hitük teszi őket veszélyessé. Ha hegyeket nem is képesek mozgatni vele, egy-egy jól időzített meteoreső komoly károkat tud okozni a legelszántabb ellenfél csapataiban is. Ennek viszont ára is van, ugyanis a rendelkezésükre álló erőforrások egy részét át kell konvertálják hitté. (Hogy ez milyen furán hangzik így leírva!)
Az univerzum kalózaiként számon tartott Dark Eldar faj nem túl meglepő módon az üss és fuss taktikát alkalmazza. A kegyetlenségéről híres faj egyes alakulatai látszólag a semmiből rontanak elő, mészárolják le ellenségeiket, majd ugyanilyen gyorsan fel is szívódnak. Míg a már korábban említett hölgyek a hit erejéből táplálkoznak, addig a sötét eldák ellenségeik lelkét orozzák el, majd használják fel „varázslataikhoz".
A puding próbája
Nem is olyan régen felkerült egy demo a világhálóra, amely révén bepillantást nyerhettünk a márciusban érkező kiegészítőbe. Sajnos csak a világűr kalózait lehetett kipróbálni, de legalább bemutatkoztak a légi egységek. Ez utóbbiaknak köszönhetően több energiát kell fordítanunk bázisunk bevédésére, hiszen nem elég az oda vezető szorosokat ellenőrizni, mivel a magasból érkező „áldás" játszi könnyedséggel kerüli meg azokat. Az építkezés villámgyors, Tortured Slave nevű egységünknek elég megkezdeni a folyamatot, a többi megy magától is. Ergo egy, netán kettő belőle bőven elegendő egy bázis felhúzásához. Szintén ez a jóképűnek nem nevezhető fickó gyűjti össze csata után az elhullottak lelkét. Szerencsére külön építményt is felhúzhatunk, ahol rabszolgák halálra kínzásával jutunk tartalék lelkekhez. Tény, hogy megéri odafigyelni az új erőforrásra, mert az így elsüthető „erők" komoly segítséget jelentenek. Például savfelhőt küldhetünk ellenfeleink nyakába, vagy feljavíthatjuk egy időre csapataink látását.
A rövidke ízelítő arra enged következtetni, hogy az egyensúlyi problémák kiküszöbölésére is fordíttatott idő és energia, ugyanis sikerrel vertem vissza az űrgárdisták összes támadását, hiába fokozták a csapataimra nehezedő nyomást.
Minden jel arra utal, hogy a részleges fejlesztőváltás nem ártott a projektnek, sőt, egy méretében és remélhetőleg minőségében is kiemelkedő expanzió képe rajzolódik ki előttünk.
