War Thunder – tudjátok, ez az a játék, ami olyan, mint a World of Warplanes meg a World of Tanks együtt. Ez főleg a Ground Forces kiegészítő megjelenése óta igaz. Régebben ugyanis a War Thunder egy légi harcos játék volt, amely nagyszerű versenytársa a World of Warplanesnek (magánvéleményem szerint mindkettővel érdemes játszani). Azonban a Gaijin emberei (ők fejlesztették az IL-2 sorozatot is, innen talán a repkedés utáni vágy) úgy döntöttek, ha már a World of Tanks ennyire népszerű, maguk is beépítenek tankcsatát a játékba, sőt, a kimondott földi ütközetek mellé megengedik a vegyes csatákat is, amikor a légi és a földi egységek egymással (is) harcolhatnak. A konkurens játékban is ez a távlati cél, itt azonban ez már létre is jött. Egyelőre azonban ne bonyolítsuk a helyzetet, nézzük, milyen is harckocsizni a War Thunderben.
Beülök a nagy vasba, és robogok
Természetesen, ahogy máshol már láttuk, legelőször nagyon kis nyamvadt, rozsdás, vacak harckocsival indítunk. Egyelőre csak szovjet és német földi eszközök vannak a játékban, én a T-26-os (T, mint taliga) „csodát” választottam. Mivel a kiegészítő nem túl régi, így a velem együtt harcolók java része is ugyanolyan Tier I-es eszközzel küzdött, mint én, így gondoltam, van esélyem. És igen! Egy régi várromot védtünk, és én hősiesen kilőttem Hero2All-t! Dicsőség! No persze később engem is elintéztek, de akkor is, elsőre máris sikerélmény ért, ennek nagyon örültem. Hozzá kell tennem, a kis vacak masina nagyon jól „dorombolt” a kezeim alatt, a személyzet jól végezte munkáját. Mint ahogy a konkurenciánál, itt is lehet/kell a harckocsit fejleszteni, különböző részegységei és a személyzet is jobbítható.
A csatákért pénzt lehet kapni, azt el lehet költeni fejlesztésekre, újdonságokra stb. Láttunk már ilyet, ebben különösebb újdonság nincs. Kicsit felbosszantott egy apró baki: robogok a 10 tonnás T-26-tal az orosz sztyeppén, szembejön egy girnyó nyírfa. Paff, simán kiütöm. Erre jön egy másik, ez legalább öt centi vastag. Bumm, fennakadok rajta teljes gázzal. Mire kikerültem, a nyakamban volt a fél ellenség… A T-26-os egyik legnagyobb előnye nagyobb és erősebb versenytársaival szemben az, hogy sima terepen istenien lehet ralizni vele. Amikor teszteli az ember, tényleg hatalmasakat lehet farolni vele, így legalább megtanulunk jól vezetni. Sajnos a „Mission Editor” egyelőre még nem érhető el a földi egységek számára, remélem, a játéknak ez a része is játszható lesz majd, hiszen a repülős missziók nagyon sokat tanítanak, sokat segítenek az éles csatákban.
Vegyes üzemmód
A War Thunder tankkal olyan, mint repülővel – könnyen irányítható, ámde sokat kell gyakorolni, hogy igazi ászok legyünk. Van azonban egy üzemmódja, ami egyéni, amikor a dolgok keverednek. Ez pedig a realisztikus tankcsata, amikor beengedik a terepre a repülőgépeket is. A dolog egyrészt nagyon jópofa, másrészt végtelenül zavaró, főleg az újoncoknak, akiknek nem elég, hogy folyamatosan retteghetnek, hogy a papírmasé harckocsit ki lövi ki alóluk, még állandóan felfelé is kell nézegetniük, hátha esik valami jó kis bomba odafentről.
A fejlesztők szerencsére gondolkodtak is, így aztán megszületett a játék egyik legjobb része, a légelhárító járművek kategóriája. Harckocsik ellen mit sem érnek, sőt, azok egy indítózással már elintézik ezeket, azonban a repülőket vadászni vele kész kéjhömpöly. Annak idején C64-re létezett a Beach Head nevű játék, amiben a légvédelemmel lehetett lőni a támadókat, ez volt az utolsó hasonló élményt nyújtó játék. Félreértés ne essék, a légvédelmi gépjármű gyenge, azonban ha a repülőgépek egymással vannak elfoglalva, és nincs ellenséges tank a környéken, akkor a legnagyobb király. Nehéz vele csatát találni, de ha sikerül...
A War Thunder: Ground Forces kellemes móka, még messze nem olyan fejlett, mint a World of Tanks, azonban kétségtelenül jó vele játszani, még egyedül is. Ingyenes, érdemes kipróbálni.
