A II. világháború - akárhonnan is nézzük - divatos témának számít. Rengeteg könyv és film dolgozta már fel a témát különböző aspektusból, és a játékiparban sem ismeretlen a dolog. A War Leaders is erre épít, lehetőséget adva a játékosnak, hogy hét nemzet vezetőinek valamelyikét alakítva győzelemre vezesse országát, ezzel megváltozatva a világháború történéseit.
A világháború és a hét törpe
A játékot elindítva először két dolog tűnik fel: a magyar nyelvű menü, valamint a fejléc. A fordítók jó munkát végeztek, nem nagyon akad hiba ilyen téren a játékban, és jó látni, hogy még egy játék érhet el nagyobb közönséget itthon azáltal, hogy honosítva adják ki. A menü fejléce, ami egyébként az egyik kép, amellyel mindenhol reklámozzák a játékot, komikus. A hét vezető látható rajta, szándékosan vagy nem szándékosan kifigurázva kissé: mintha hét karikatúrát látnánk, kezdve a gnóm Churchilltől a kedves nagypapa Tojóig, vagy a jóllakott óvodás arcot vágó Mussoliniig.
Történelmi hűség és hűtlenség
Miután kiválasztottuk valamelyik vezetőt (Hitler, Tojo, Churchill, Roosevelt, Sztálin, Mussolini, De Gaulle) játékunkhoz, elénk tárul a világtérkép: a szépen animált földgolyón láthatjuk a saját és ellenséges területeket, valamint a neutrális országokat. A játék összetettsége itt mutatkozik meg először: a bolygó összes országa szerepel a térképen, azok is, amelyeknek a játékban nincs stratégiai jelentőségük. Az, hogy az egyes nemzetek hogyan viszonyulnak hozzánk, történelmi hűség kérdése, ugyanis a játék elején beállíthatjuk, hogy mennyire kívánjuk a valóságnak megfelelően átélni a háborút. Ha erősre állítjuk a történelmet, akkor a II. világháború csatáit dátumnak megfelelően játszhatjuk, az adatokhoz hűen. Persze - mivel mi irányítjuk az egyik nemzetet - a világháború menetét lehetőségünk van megváltoztatni. A történelmet „gyengére" állítva egészen újfajta kapcsolatokat is kialakíthatunk az országokkal, amelyek vezetői ebben az esetben nem a világháborúnál kialakult diplomáciát, hanem csak az alapvető viselkedési módjukat követik (pl. agresszív nemzet-e, vagy sem).
Csak szépen, komótosan
Alapvetően egy körökre osztott stratégiáról beszélünk a War Leaders esetében, melyben országunk menedzselése teljesen a mi kezünkben van: foglalkoznunk kell mindennel, ami a háborúhoz vagy népünkhöz kapcsolódik (egységek, adók, fejlesztések, morál, külügy, belügy). A Civilization sorozat rajongói megszokhatták, hogy egy-egy hadjárattal órákat, napokat lehet eltölteni, esetünkben sincs ez másképp: nem egy csatában kell majd részt vennünk, illetve levezényelnünk azokat. Itt fontos megemlíteni a csata módot. Amennyiben úgy döntünk, hogy nem automatizált harcot játszunk, lehetőségünk nyílik vezetni egységeinket. Ilyenkor a játék a menedzselésből átlép irányítható RTS módba, amelyben taktikázhatunk, a területen tartózkodó légi, földi, vízi egységeinket küldhetjük harcba. Csapataink a játékban egyébként teljesen történelemhűek, így akár játszhatunk a híres-hírhedt német tankokkal, vagy azok ellen is. Vannak úgynevezett hősök is, illetve a vezetőink, akiket ugyanúgy csatába lehet küldeni, viszont ha a vezető (aki tulajdonképpen a játékos maga) meghal, a világháború lezárul számunkra.
Katonák a kenyéren, hozzá egy kis étolaj
Jól hangzik, de valójában nem sikerült olyan jól a manuális csatázás. Az egységek rendkívül picik, sajnos ezt a követés módnak sem sikerült megoldania, mivel csapataink mozgása kicsit átláthatatlan. Rájuk kattintva ijesztő „All ready, sir"! és „Ready for battle, sir"! hangokat hallatnak, ami nem szerencsés, ha nem az amerikaiakat irányítjuk, ráadásul idegesítő is (csata módban amúgy nem lehet állítani az opciókat, így a hangerőt sem, pedig szerettem volna). A népekre szabott nyelvezetet már az Age of Empires II-ben is sikerült megoldani, érdemes lett volna itt is. A csatát befejezve visszajutunk a földtérképre, és kapunk egy összegzést a harc kimeneteléről és a veszteségekről. Nyertes harc esetén megkaphatjuk az adott területet, így már azon is lehetőségünk nyílik fejleszteni épületeinket és egységeinket, használni a nyersanyagokat, amelyek közül az olaj a pénz mellett a második legfontosabb elem a játékban, lévén, hogy az a nem gyalogos egységek hajtóereje is egyben. A játékhoz tartozik több különálló tutorial film is, amelyekből elsajátíthatjuk az alapokat, mint az irányítás, a kezelőfelület, stb. Érdemes ezeket megnézni, főleg mivel magyar feliratot is kaptunk hozzá, bár a játékban annak összetettsége ellenére nem nehéz ezekre magunktól rájönni, kiváltképp annak, aki otthonosan mozog a stratégiák (főleg a már említett Civilization) világában.
Szaggat, mint Julis néni a konyhában
Összetett, történelemhű - ezek szép erények, de sajnos nem palástolják a játék hiányosságait. Menedzser módban nem kaptunk igazán semmi olyat, amit nem láttunk már előtte, a csata mód pedig felejthető (pedig a készítők ügyeltek arra, hogy aki csak csatázni szeretne, az megtehesse egy külön menüből, függetlenül a hadjárattól). Az összetettség néha a játék rovására megy; a világtérkép szép, de a grafika összességében nem olyan, amitől az ember fia/lánya eldobja magát. A zene korrekt, de kissé monoton, a hangok túlságosan egysíkúak és nem népre szabottak. Ami még nagy probléma, hogy az ajánlottnál jobb gépen is veszettül szaggat a játék, és nagyon sokat tölt. Reméljük, az első patch majd kijavítja ezt a hibát.
A hiányosságok ellenére érdemes kipróbálni a játékot azoknak, akik szeretik a II. világháború témáját, szeretik a stratégiákat, szerették a Civilizationt, vagy csak vezetői komplexusuk van, és égnek a vágytól, hogy utólag befolyásolhassák a II. világháború menetét.
GameStar 2008/12
