Vajon mi történt volna, ha a történelem kereke kissé másképpen alakul és Németország ki tudta volna fejleszteni azon csodafegyverek prototípusait, amelyeket a valóságban végül képtelenek voltak a háború végén? És hogyan alakult volna a történelem folyása, ha a német vezetőség is más kezekbe kerül… Ezekre és más hasonló kérdésekre is választ kapunk a Warfront című RTS-ben, amelynek néhány pályájának végigjátszása után megosztom veletek első benyomásaimat.
„Komolyabb” Red Alert
No igen, őszintén szólva ezt az „alternatív második világháborút RTS”-ben már hallottuk egy bizonyos „Red Alert” nevű játékban. A War Front nem is az alapötlettel találta fel a spanyolviaszt – ez tagadhatatlan.
Ugyanakkor az alapsztori sokkal kevésbé grandiózus: nincs benne Einstein, időgép és elteleportált Hitler meg hasonló csacskaságok. A War Front története sokkal inkább igyekszik a realitás talaján mozogni, illetve sokat merít a hagyományos háborús filmekből. Hősei némileg hasonlítanak az Afrika Korps vs. Desert Rats relatíve jól kitalált, bár kicsit sablonos figuráihoz. Nem fogunk izgulni sorsuk miatt és nem miattuk toljuk izgatottan az újabb és újabb pályákat, de azért viszonylag érdekes karakterek. Valamennyit segít a beleélésben, hogy ezúttal minden pálya után láthatunk egészen látványos átvezető filmeket, amelyek technikailag ugyan nem hagyják le a Blizzard, vagy nevesebb külföldi cégek animációit, de azért tisztességes munkát végeztek ezen a téren a digitalos srácok.
A háború szépséges pokla
Először a német hadjáratot próbáltam ki, mivel a második világháborús stratégiákban mindig is jobban szerettem a friccek oldalán harcolni. (Sokan így vannak ezzel.) A német kampány főszereplője Roland Helman, egy igazi szőke „harci kutya” katonatiszt, aki lojális parancsnokához és hazájához, viszont a führert rühelli…
A német kampány során Londont kell először elfoglalni, majd a hadjárat Oroszországba vezet. A pályák szépen ki vannak dolgozva: az épületek rendkívül részletesek, a fák leveleit fújja a szél, az utcákon, falvakban kocsik, traktorok és más korabeli járművek állnak. Minden szét lehet lőni, rombolni: a tankok gördülése nyomán ledőlnek a fák, az házak látványosan felrobbannak, ha szétlőjük őket.
A harci járművek kidolgozása az alternatívabb típusúak esetében fantasztikusan jól sikerült: a hatalmas háborús újféle prototípusú Zeppelin láttán például az államat kapkodtam.
A kevésbé jelentős tankok és szabványosabb járművek külseje viszont eléggé átlagos, bár csúnyának ezeket sem nevezném.
Klikk ide, klikk oda
A játékmenet hagyományos RTS: épületeket húzol fel, egységek képzel ki és fejlesztesz tovább, a katonák és harckocsik pedig tapasztalati pontot szereznek a csatatéren. A hősök emellett különféle tulajdonságaikat is fejleszthetik, csakúgy, mint a Warcraft-ban – ez jópofa, csak kár, hogy ennek a játék elején nem sok hasznát láttam…
Miközben a játék grafikáját általában véve nem érheti panasz, az igazán elsőrangú, addig a kezelőfelület egyszerre spártai (az én ízlésemnek megfelelően kicsit csúnyácska is…), ugyanakkor nem annyira tiszta és átlátható, mint a Command&Conquer játékokban.
Az sem mindig egyértelmű, hogy melyik egység mire való: sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a lerombolódott épületeket vajon a javító teherautóval (amelyik a járművek helyrekalapálásáért is felelős), vagy gyártó kocsival kell kijavítani (mint más RTS-ekben…) míg végül rá nem jöttem, hogy egyszerűen csak meg kell nyomni a „mindent javít” gombot…
AI-jaj, ezek a ruszkik nem viccelnek…
A játék mesterséges intelligenciájára nem lehet panasz: míg más RTS-ekben kőhülye virtuális hadvezérekkel kellett megküzdenünk, addig itt rögtön az oroszországi hadjáratnál alaposan leizzadtam, miközben a ruszkik folyamatosan ostromolták a bázisomat. A készítők szerintem egy kicsit át is estek a ló túlsó oldalára: bizonyos részeknél normal nehézségi szinten is vért izzad az ember, mire továbbjut.
Kicsit RTS, de azért a mienk
A Warfront kellemes színfoltja a háborús RTS-eknek, de amit eddig láttam belőle, azt forradalminak nem nevezném. Az alternatív történelmi történet és járművek jópofa ötlet és tényleg többet kihoztak belőle a digitálos srácok, mint anno a Westwood.
A játék emellett teljesen le van fordítva (kicsit száraz…) magyar szövegre, bár a szinkronhangokat angol nyelven hallhatjuk (hálistennek…), felirattal.
Akinek tetszett anno az Afrika Korps vs. Desert Rats, illetve a később Digital Reality-féle háborús RTS-ek, az ebben sem fog csalódni, de a márciusban boltokba kerülő Command&Conquer 3-hoz képest ez szerintem csak egyfajta „előétel”… (A részletesebb, mindenre kiterjedő tesztet a következő GameStarban olvashatjátok.)
