Mindenféle hetykeség és kivagyiság nélkül mondom, hogy a GameStar neves szakmai műhelyében, a hazai játékújságírás fellegvárában töltött szolgálati éveim alatt nem kevés, vagy a velem egy háztartásban élők megfogalmazása szerint "nem normális mennyiségű" játékhoz volt már szerencsém. Ez persze nem jelenti azt, hogy a játékokkal kapcsolatos értékítéletem csalhatatlan lenne, sőt attól tartok, hogy szemben a legtöbb (jó avagy valamirevaló) kritikussal az én ízlésem az iparágban eltöltött sok-sok esztendő dacára sem finomodott, nem lett cizelláltabb, inkább visszafejlődött, és ahogy öregszem, minden marhaságon bambán vigyorgó, kedélyes öregúrként nézek el egyre több dolgot. Őszinte aggodalommal fedeztem fel, hogy egyre gyakrabban vagyok képes hosszú órákra belefeledkezni olyan játékokba (és remekül szórakozni velük!), melyek azt egyébként sem a szakma, sem a játékosok többsége szerint nem érdemelnék meg.
És ha esetleg lassacskán körvonalazódna bennetek az egyébként jogos kérdés, hogy egyébiránt miért is merengek itt a saját nyomorúságomon, rabolva ezzel mindenki drága idejét, akkor azt válaszolnám, hogy azért, mert én sajnos remekül szórakoztam ezzel a játékkal - csak hát mégsem állíthatok ide rögtön ezzel, hiszen a Wanted: Dead egyáltalán nem jó játék. Vígan elröpült vele nyolc-kilenc órám (igen, elég rövid), és biztosan lesz más is, aki tudja majd élvezni, megtéveszteni azonban nem szeretnék senkit. Az olyan lenne, mintha… nem is tudom, dacból adnék tíz pontból egyet a Hogwarts Legacyre, márpedig itt a játékújságírás fellegvárában ennél komolyabban vesszük a szakmát.
A név kötelez
A Wanted: Dead számos, kisebb-nagyobb hibáját és hiányosságát remekül fedi el az abszurd, már-már önparódiába hajló, extravagáns (másoknak: idétlen) stílus, amit lehet halálkomolynak, de az irónia sokadik rétegének is hinni, és valamiért, számomra kibogozhatatlan módon olyan egyedi atmoszférává áll össze, ami a készítők látványos főhajtásával illetett PlayStation 2/GameCube/Xbox korszak sok nagyszerű japán játékát tette emlékezetessé, sőt ikonikussá. (Most komolyan, itt van rögtön a játék címe: ugye hogy annyira rossz, hogy rögtön zseniális poénnak tűnik?)
Persze jó- avagy rosszindulat függvényében lehet a világosan felvállalt "főhajtás" egyeseknek zseniális retró vibe, de ugyanúgy lehet csupán sokkolóan sivár belső terekkel sújtott régimódi pályadizájn - és persze van még sok egyéb játékelem, ami mai szemmel már érthetetlen vagy alig vállalható, úgyhogy tényleg érdemes megpróbálni a 6. konzolgeneráció nosztalgiája szemüvegén keresztül nézni. A baj csak az, hogy ugyan van valami üdítően arcpirító a talán szándékoltan szörnyű, élettelen szinkronban, a sehova se vezető párbeszédekben, béna ütközésmodellben és hiányos animációkban, merő embergyűlölet jegyében fogant mentési pont-rendszerben, szóval van itt sok dolog, ami megidézi azt a bizonyos letűnt kort, de lássuk be, nem ezeket sírjuk vissza onnan (már ha valamit, egyáltalán). És voltak azért akkoriban ennél jobb játékok is - mi több, akkoriban még a Wanted: Dead készítői is csináltak jobb játékokat, elvégre akadnak köztük a Ninja Gaiden és a Dead or Alive eredeti fejlesztői közül is néhányan.
Nincs idő szörnyülködni
Aztán ki tudja, lehet hogy a Z generáció a célcsoport, akik bemondásra elhiszik, hogy "na ez azért ilyen, mert akkoriban csak ez volt és mégsem sírtunk" és mert olyan a figyelmi görbéjük, hogy az első, rettenetes pálya utáni hajmeresztő átvezetők és a Yakuza-sorozat legelborultabb mellékküldetéseit idéző zenés ramen-evő ritmus-minijáték (ha mondom!) úgyis elfeledteti velük.
De mégis, van az egésznek valami trash-romantikája. Külön-külön minden elemébe bele tudnék kötni, de jól szórakoztam vele - bár menetrend szerinti szörnyülködésekkel meg-megszakítva. Talán azért, mert vagyok olyan öreg, hogy jó szívvel emlékezzek vissza a Wanted: Dead által - ha nem is a legszerencsésebben - megidézett korszakra, és mert a markáns, egyedi atmoszférát, a már-már szürreálisba hajló humort nagyra tartom? Lehet. Jó szívvel azonban nem tudnám ajánlani senkinek, mert hibáit, hiányosságait alig lehet felsorolni, az ára pedig 19-20 ezer forint. Abból pedig kijön egy használt PS2 is, meg egy jó játék.
