Az egész úgy kezdődik, mint egy Sergio Leone westernfilm, csak éppen távol-keleti változatban. (Easternfilm, hehe :P ) A Himalája egyik eldugott völgyében járunk az 1800-as évek közepén, ahol rosszarcú banditák és markáns, de mégis jóképű vezérük, Jalan (Milind Soman) csendben várják, hogy megérkezzen az éppen aktuális karaván, amit ki akarnak fosztani. Miután a balszerencsés utazókat mindenüktől megfosztják, egy rejtélyes, gyönyörű, keleties arcú lány, Ushna (egy csodaszép francia-kínai színésznő, Mylène Jampanoï játssza) csatlakozik a banditákhoz, pusztán azért, mert állítólag álmában látta Jalant. A bandavezér először vonakodik, de végül is magához veszi a széplányt (miért is ne). Ushna nemcsak szépségével hódit a marcona bandatagok között, hanem hasznos tagja is a bandának: az ő segítségével újabb és újabb karavánutakat fedeznek fel, melynek köszönhetően sokkal gazdagabb zsákmányhoz jutnak, mint korábban. Innentől akár egy hagyományos egzotikus akció-kalandfilm is kezdetét vehetné…
Túl messzire mennek…
Azonban a Szamszara rendezője természetesen sokkal többet akar elmesélni nekünk egy egyszerű kalandfilmnél… A rejtélyes lány (akiről később kiderül, hogy senki sem értette, hogyan csapódott a kifosztott karavánhoz…) és Jalan a kezdeti testi kapcsolat után egyre őrültebben egymásba habarodnak és ez egyre kevésbe tetszik az indiai banda tagjainak. Egyesek pusztán féltékenyek Jalan sikerére, mások a lányt kívánják, de vannak olyanok is, akik őszintén aggódnak az addig vakmerő és független bandavezérért, mert Ushna érezhetően teljesen megváltoztatja a férfit…
Jalan és Ushna szerelme egyre őrültebb és külön – már-már túlvilági – utakra vezeti őket. Immár nem csak földi javakat, hanem olyan dolgokat lopnak el tibeti bölcsektől és nagy tudású helyi szerzetesektől, amelyekhez nem szabadna nyúlniuk: életerőt, szerencsét, a levitálás képességét, sőt, még az örök élet italába is beleisznak… A balsors persze mindvégig a nyomukban ólálkodik: nemcsak bandájuk hagyja végül faképnél őket, hanem egy Yeti nevű férfi (aki ugyan nem nagy és szőrös, hanem emberi lény, de mégis furcsa figura…) és fejvadász bandája is üldözi őket…
Nem csak szerelmes film
Többet nem akarok lelőni a sztoriból, de annyit még érdemes róla tudni, hogy több idő és létsíkon és különféle életutakon is keresztül folyatódik Jalan és Ushna szerelme. Olyan motívumokkal és gondolatokkal találkozunk a filmben, amelyek minden gondolkozó embert foglalkoztatnak: élet és halál kérdése, reinkarnáció, örök élet, eutanázia és sok egyéb filozófiai kérdés, amelyre a keleti bölcsek is keresték a választ. A film talán egyetlen hibája, hogy egyszerre túl sok témához akar hozzányúlni, és emiatt törvényszerűen kicsit felületesen kezel bizonyos filozófiákat, vagy keleti tanokat.
Mesteri rendezés
Persze ezeket az apró pontatlanságokat csak azok fogják észrevenni, akik behatóbban foglalkoznak a buddhizmus kérdéseivel, mi azonban megelégszünk azzal, hogy a Pan Nalin ismét mesteri jelenetekkel, fantasztikus kamerakezeléssel és kiváló történetvezetéssel kápráztatja el a közönséget. A legdöbbenetesebb jelenet egy korszakokon és idősíkokon keresztül vezető „járás” a Virágok völgyében, amely során csak a főszereplő lábát látjuk és azt, ahogy folyamatosan változik rajta a lábbeli és a földfelület, amin járkál (háborús sár, szemét, újságkivágások, aszfalt, stb.) és ezekből, illetve a hanghatásokból következtethetünk nagyjából, hogy melyik korszaknál tartunk.
Aki valami igazán eredeti, egzotikus filmre vágyik, korszakalkotó jelenetekkel és filozofikus mondanivalóval, az semmiképpen se hagyja ki ezt a filmet, de szerintem az sem fog csak csalódni, aki leginkább a romantikus kalandfilmeket szereti. Számunkra pedig azért is érdekes ez a film, mert a férfi főszerepet játszó Milind Soman kitűnő választás lenne a Prince of Persia főszerepére…
93%
