A Vérző olaj több mint két és fél órán keresztül képes minket úgy a székbe szögezni, hogy egy percig sem próbál tanmeseként funkcionálni. Paul Thomas Anderson legfrissebb filmjének középpontjában a kapzsiság, a hatalom és nem utolsósorban az olaj áll. Olyan történet ez, mely végtelenül őszinte és nyers és mégis, az utolsó percig magával ragadó.
Nem western mozi ez...
Történetünk a XIX. és a XX. század fordulóján játszódik. Daniel Plainview saját testi épségét nem kímélve ezüstöt bányászva keresi meg a mindennapi betevőjét, azonban kap egy titokzatos tippet, hogy nyugaton van egy eldugott kis városka, ahol végtelen olajóceán rejtőzik a földek alatt. Örökbe fogadott fiával felkerekedik, és szerencsét próbál ebben a koszfészekben, Little Bostonban. Ugyan fiával - Dillon Freasier - megcsinálják a szerencséjüket, semmi nem marad a régiben. Plainview mértéktelen pénzéhsége és sikerei kapzsivá, végtelenül embergyűlölővé teszik, és a sorozatos konfliktusok mellett elvesznek az olyan emberi értékek, mint a szeretet, a remény, a közösség, a hit, az ambíció. Helyüket a korrupció, a csalás és az olaj iránti szenvedély veszi át.
Az aranyszobrot érő alkotás
Daniel Plainview (Daniel Day-Lewis) karaktere igencsak ellenszenves a hétköznapi ember számára, de ha belegondolunk, hogy a mindennapok során mi magunk is milyenek vagyunk, akkor közel sem tűnik annyira távolinak, elérhetetlennek, megközelíthetetlennek Plainview, aki, ha céljai eléréséről van szó nem tisztel sem istent, sem embert. A két és fél óra során egyetlen ember képes a benne rejlő kapzsi, embergyűlölő, fékezhetetlen vadat visszatartani, az örökbe fogadott kisfia, azonban ez a kapocs is csütörtököt mond. Hősünk gátlástalanul gázol át mindenkin, aki tervei útjába próbál állni. Nem riad vissza a földjeiktől áron alul megváló farmerek kihasználásától, ellenfelei eltiprásától sem, azonban akad egyvalaki, akivel nem bír. Eli Sunday, a helyi templom karizmatikus fiatal papja ugyan egy percig sem gátolja a későbbi dollármilliós olajbányászt, hiszen érdeke, hogy a kis porfészek felvirágozzon, de Plainview képtelen elviselni, hogy akad még egy olyan ember, aki képes manipulálni, irányítani az embereket. Egyszerre uralják a vásznat, és egymás elől szívják el a levegőt, és közeledvén a film végéhez érezni a köztük ébredő feszültséget, amely végül tragédiába torkollik.
Beszélő tájképek, ütős zene
Daniel Day-Lewis és a fiatal papot alakító Paul Dano játéka egy az egyben a székbe szögez bennünket. A két úriember vérre menő küzdelme azonban nem lenne teljes egész, ha Robert Elswit operatőri munkája nem lenne oly annyira kimagasló és magával ragadó, mint amilyen a Vérző olajban. Fantasztikus tájképek, hihetetlen közeliek váltogatják egymást, melyek hozzájárultak Day-Lewis kitűnő játékának kibontakozásához. Mindezt a Radiohead gitárosának, Jonny Greenwood ügyesen megkomponált, kissé kísérletező, de mégis a kort idéző kísérődallamai egészítik ki.
Őrült ember, fura történettel
Ugyan a történet kibontása Andersonnak nem sikerült túl jól, szerencséjére a könyörtelen Plainview-ot megformáló Daniel Day-Lewis játéka, és Robert Elswit egyedi operatőri munkája egy olyan zseniális egyveleget alkotott, mely mindenképpen az idei esztendő egyik legemlékezetesebb moziját jelenti számunkra.
95%
GameStar
