Ha nem rendelkezel PS3-mal, rajongsz a szerepjátékokért, és igazi stratégaként a gondosan megtervezett küzdelmeket értékeled, akkor kérlek, maradj velem, és engedd meg, hogy bemutassam a Valkyria Chronicles első epizódjának PC-re portolt változatát! Köszönöm a figyelmedet! Már csak azért is, mert egy, itthon méltatlanul keveset emlegetett címről van szó, amely pár év alatt cseperedett egész franchise-zá mangákat és animesorozatokat is ihletve. Persze ezt a fejlesztők nem bízták a véletlenre, és olyan komplex világot kanyarítottak az első blikkre kő egyszerűnek tűnő alapszituáció köré, ami észrevétlenül képes alsó hangon ötven órára a rabszolgájává tenni. (A krónikák már csak ilyenek.) Szóval számíthatsz rá, hogy a végigvitt akciókat igen terjedelmes história köti össze. Ennek kiindulópontja egy nagyon valóságosnak ható fikció, mégpedig a II. európai háború kirobbanása 1935-ben, amelyben nyugatról az Atlanti Föderáció és keletről a Birodalmi Szövetség feszül egymásnak. Ez utóbbi szemet vet egy értékes nyersanyaglelőhelyre Gallia állam semleges területein, és mindent megtesz, hogy megkaparinthassa.
Nem hiába, hisz a ragnit egy igazán kivételes ásvány: remek energiaforrás, finomítva használható nagy kapacitású gépek és járművek működtetéséhez, fejlesztéséhez, valamint alkalmazható sebgyógyításra, sőt a feldolgozásakor felszabaduló gázok idegméregként hatnak az emberi szervezetre. Így már bizonyára megérted, miért veszélyes, ha rossz kezekbe kerül ez a csodamatéria, és hogy miért vált a támadások célpontjává Gallia egyszerű népe. A kezedbe véve a cselekmény fonalát – amit immáron megtehetsz billentyűzetet és egeret ragadva is – több fős csapatokat mozgathatsz a saját oldaladon. A szereplők rendkívül részletes jellemrajzot kaptak, de jobb, ha magad fedezed fel a karakterek szórakoztató sokszínűségét. Magukhoz kötnek, és igazán érdekelni fog a sorsuk.
RA TA TA TA
A Birodalom, hatalmi fölényét kihasználva hamar védekező pozícióba kényszeríti a Szövetséget, így fontos stratégiai lépésekre van szükség, hogy vissza tudja venni az irányítást. Itt jön a képbe a főszereplő, Welkin Gunther, aki eléggé szórakozott egyéniség, de nagyszerű taktikus, és a gondozásod alatt idővel derék parancsnokká avanzsál, ezzel méltó emléket állítva az első európai háborúban hősiesen helyt állt és elhunyt apjának. Húgához Galliába tartva váratlanul csöppen bele a küzdelmekbe, de kiemelkedő bátorságáért cserébe mellécsapnak egy tankot és egy hadtestet, így engedik útnak hazája védelmére.
A Valkyria Chronicles csatáinak sajátossága, hogy előre kiválaszthatod, milyen összetételű csapattal akarsz az ellenlábasok életére törni – könnyű léptű felderítők, lándzsások, nagy távolsági sebzéssel, mesterlövészek, nehézpáncélzatú rohamosztagosok, műszaki zseni mérnökök. Fel kell mérned a terepet az ellenfelekkel a hátán, és jól át kell gondolnod, kikkel lépsz, akárcsak egy sakkjátszmában. Ez azért fontos, mert a készítők megnehezítették a támadás feltételeit a szabadon felhasználható command- és actionpontokkal. Az első meghatározza az ukázok kiosztásának mértékét, a második pedig, hogy hányszor mozdulhatunk el bármilyen irányba. Ugye így már mindjárt más a gyerek fekvése? Jócskán leszűkíti a lehetőségeidet ez a rendszer, de majd meglátod, hogy az élményfaktor épp ebben a kihívásban rejlik. Tegyük fel, hogy meg kell közelítened egy ellenfelet a közelharchoz, de nem marad elég AP a visszavonulásra, akkor könnyen ott maradhat szegény bakád védtelenül, és csak CP-vel tud elmenekülni – a gond csak az, hogy épp ezzel osztod ki a tűzparancsot is, úgyhogy nem pazarolhatsz (a harckocsi két ilyen pontot is felemészt).
Gondot okozhat az is, ha nem válogatsz olyan egységet a brigádba, aki, mondjuk, ellátja társait lőszerutánpótlással, mint az engineer, vagy rendelkezik elsősegély felszereléssel, mint a sniper. Mindeközben az ellenfél is mozgolódik, nyomul és kíméletlen. Üdítően változatos és izzasztó ütközeteket eredményez ez a megoldás, amely még szebb attól, hogy a térképnézetet TPS váltja fel, ahol már a katonád válla fölül kontrollálhatod a csatamezőt.
Fenntartható fejlődés
Azon kívül, hogy főhősöd a szemed láttára válik érett vezetővé, nyilván te is megtoldhatod rátermettségét egy lépéssel, de ebből haderőd sem maradhat ki. A fejlődési struktúrában nincs semmi kivételes, lineárisnak mondható. Az egyre erősödő rosszakarókat muszáj markosabb fegyverekkel és kompániával szembeállítanod, különben nem biztos, hogy jó minősítést kapsz taktikád kivitelezésére, ami emellett függ személyes kvalitásodtól is. Kétféle tapasztalati pontot kapsz a csihi-puhik után, amit elkölthetsz fegyvereid, védőfelszerelésed, csapatod tuningolására és gyarapítására. Itt már nem babra megy a játék!
Ukiyo-e
Ez az alkotás több szempontból eltér a keletről érkező és ott honos szerepjátékok tömkelegétől, ahogy a nyugati SRPG-ktől szintúgy, de ami azonnal szembetűnő lesz neked is, az a sajátos képi világ. Egy hosszabb átkötő videó alatt (van bőven) elmerengtem, és erről az egyedi, festményszerű megjelenítésről eszembe jutottak a régi japán fametszetek, a maguk kopottas, fakó árnyalataival. Plusz örömhír, hogy a PC-s változat még csinosabb csomagolást kapott, már ami a felbontást illeti (nem, nem egy ajándékcsomag felbontására gondolok), így akár 4K-ban is megcsodálhatod. Nekem volt szerencsém laptopon kipróbálni a tyutyerkát, és szépen duruzsolt, úgyhogy remekül optimalizálták a portot. Az irányítást meg kellett szoknom, egyértelműen könnyebb kontrollerrel kezelni a küzdelmeket, de nem óriási a különbség.
Mosolyra húzhatja a szádat az is, hogy ez az új kiadás tartalmazza azokat a DLC-ket, amelyeket korábban meg kellett vásárolni a konzolos verzióhoz: az Enter the Edy Detachment és a Behind Her Blue Flame küldetéseket, valamint Hard EX nehézségi fokozatot. Egyik letöltésben Edy lesz a marionetted, míg a másikban Johann a főszereplő.
Nincs más hátra, mint hogy nagyon jó szórakozást kívánjak ehhez a sokoldalú lövöldéhez, amely a romantikus évődésektől a vérgőzös küzdelmekig ezer arcát mutatja meg majd neked.
